Az újabb esély, egy kis csavarral - könyvértékelés

Az év vége közeledtével gondoltam rövidebb olvasmányt kellene keresnem, hogy még esetleg beleférjen egy könyv az idei statisztikámba előre láthatólag ez nem fog sikerülni, de nem baj. Van még egy Vi Keeland regény, ami már nem tudom, mióta a polcomon pihen. Szeretem az író műveit, de valahogy minden könyve végére azt érzem, hogy eh, ugyanaz volt, mint az előző, csak más szereplőkkel és helyszínekkel.

Már egy jó ideje kinéztem magamnak ezt a regényt, és márciusban meg is rendeltem. Azóta a polcomon várja a sorát, és gondoltam, mivel mindig bejön az írónő stílusa, ezért remek lesz az idei, utolsó olvasmányaim közé. A megbízó olyan történetnek ígérkezett fülszövege alapján, amiket én szeretek, így bátran vettem kezembe, hogy elmerüljek Vi Keeland könnyű, vicces, ám sokszor mélyre szántó stílusában.

Ránéztem Molyon a könyv adatlapjára, és be kell valljam, hogy a külföldi kiadás borítója és címe is sokkal jobban tükrözi a sztorit! A borítón lévő férfit jobban látom Grayson-nak, mint a magyar kiadáson szereplőt. Keeland regények borítói mind egyforma vonalon mennek, számomra annyira semleges hatást keltenek. De úgyis a beltartalom a lényeg, nem a külső.

Milyen titok jöhet még? - könyvértékelés

Tudjátok, hogy Lakatos Levente egyik regényével indult 16 éves koromban újra az olvasás iránti rajongásom. Így a mai napig nyomon követem az új könyveinek megjelenését, legyen szó papír, vagy elektronikus kiadásról. Ugyan az utolsó önálló kötete, a Vörös vegyes érzéseket keltett bennem, de ez sem tántorított el attól, hogy megvegyem az idei megjelenést, és ezzel idén is olvassak tőle.

Szinte kereken két éve írtam Levente két e-könyvéről, a Próbáltam mindezt elfelejteni egy megrázó történet leírása, mellette ott volt még a Lelkem mélye éjsötét útvesztő című szösszenet. Már akkor nagyon felkeltette érdeklődésemet a sorozatként elindított rövidke könyv, sok lehetőséget rejtegetett magában. Azóta nem kaptunk folytatást. Egészen idáig!

Hiszen a Tönkreteszlek ennek az e-könyvnek, és egyben a folytatásának a papír alapú kiadása. A Nem szabadott volna… sorozat első részeként van jelölve a könyv, aminek remélem ennél hamarabb fogjuk a soron következő részét kapni! Az e-book után a papír kiadás borítója nekem nagyon bejött, sokkal találóbb lett! Nem tudom, hogyan csinálja Levente, de nekem a könyvborítói mindig betalálnak, nagyon szeretem a letisztultságát. Nemhiába, az Aktus borítója az egyik kedvencem!

Pro tipp, mielőtt olvasnád a könyvet! Én előtte elővettem az e-könyv olvasómat, hogy felfrissítem emlékezetemet, és elolvasom a korábbi részt. Majd amikor a felénél jártam, felsejlett bennem, hogy mi van, ha ugyanez lesz a könyv nyitása? Még jó, hogy Molyon jelölve is van, hogy az e-könyv a regény eleje... De így legalább 120 oldaltól kezdtem a könyvet. Na, mindegy, gondoltam megosztom veletek, hogy ti egyből a könyvvel kezdjetek. De, legalább így is növeltem az olvasott könyvek számát.

És megint eltelt egy év... - 2022-es év összefoglalója

Az elmúlt évek tendenciája után megfogadtam, hogy idén szentestére élesítve lesz az évösszegző bejegyzés. Ezért nekiálltam már korán, december elején megírni egy vázat ehhez, így remélem, nem csúszok már el.

Forrás: Pinterest

Sziasztok!

Nem tudom, hogyan érünk el ilyen gyorsan az év összefoglaló posztjaihoz, de mindig csak annyit veszek észre, hogy már megint ezt írom. Aztán még csak most tettem közzé a tavalyit. Úgy gondoltam, hogy idén is számot vetek az olvasmányaimról és azok értékeléséről a Moly profilom alapján. Hasonlóan a tavalyihoz, most is szeretnék kitérni az olvasott sorozatokra, újraolvasásokra, miért vettem elő azokat ismét, és még sok egyéb dologra is, természetesen könyvekkel kapcsolatosan!

Most jönnek a karácsonyi pillanatok, remélem mindenkinek boldogan, békésen, a szerettei körében fognak telni az ünnepek! A készülődést letudva, egy kis elcsendesedést követően huppanj le egy bejglivel talán még nem folyik ki senki fülén, nálunk ez ilyen december 27-e környékén szokott előjönni és nézzük át együtt, milyen volt az év könyvekben – nemcsak nekem, hanem Neked is, kedves olvasó!

Mire képes egy véletlen üzenet? - könyvértékelés

Vi Keeland és Penelope Ward szerző páros könyvével először 2019-ben találkoztam. A Nagyképű öltönyös című regényükkel hamar levettek a lábamról, hiszen szeretem a pörgős, könnyed olvasmányokat, amik szórakoztatnak. Azóta külön is próbálkoztam tőlük olvasni – így főként Vi Keeland stílusa jött át nekem, még akkor is, ha túlságosan egy sémára íródnak a regényei -, de arra jutottam, hogy ők ketten együtt a befutók nálam, ha könyvről van szó.

Figyelemmel követem az új, kishazánkban is megjelenő regényeiket, így mindegyik remekmű a polcomon csücsül. Legfrissebb megjelenés tőlük a Hate Notes – Adok-kapok címet viseli, amely a kék színben játszó borítójával egyből felhívta magára a figyelmemet. Aztán elolvasva a tartalmát, illetve látva a szerzőket, biztos voltam abban, hogy nekem ezt olvasnom kell. Korábbi olvasmányommal döcögősen haladtam, ezért gondoltam azt, hogy ideje tuti biztosra mennem a dinamikával kapcsolatban, ehhez meg egy Keeland & Ward regény tökéletes lesz!

Off: Mostanában teljesen úgy vagyok vele, hogy nem ragadnak magával a történetek, nem érzem, hogy okvetlen olvasnom kell a sztorit tovább. Így megesik, hogy napok telnek el olvasás nélkül, amit sajnálok egyébként. De lehet, csak velem van a baj, annyi más minden van az életemben.

Nehéz felállni... - könyvértékelés

Az előző bejegyzésben említettem, hogy igazán a Rubin pöttyös könyvek felé húz a szívem a Könyvmolyképző Kiadótól. Többször találtam már olyan regényt, amit a honlapon lévő beleolvasó részlet miatt rendeltem meg, és vált a kedvencemmé. Szeretek az újdonságok felé nyitni, így az sem gond, ha számomra ismeretlen írótól találok így olvasnivalót – a mostani könyv is ilyen írótól van, aki nem más, mint Meredith Wild.

Miután az első fejezet azt a stílust képviselte, amit én szeretek, így kosaramba került az Összeroskadva, ami a Bridge sorozat első része. Gondoltam jól belenyúltam, hiszen helyem is alig van a polcon, illetve ha magába szippant a regény, akkor úgyis megveszem a többi részét. Jó párszor jártam így, de van ellenpélda is, amikor már azt éreztem, hogy minek tovább olvasnom a sorozatot, ha az első része sem fogott meg.

Mostanában nem érzek olyan motivációt az olvasásra, ahogy korábban, sajnos ez a kötet is belecsúszott ebbe a motiválatlanságba nálam. Átalagos hosszúságú, 370 oldal, de majdnem egy hónapba telt, mire elolvastam. Bár még így is jobban állok a 25 könyves idei célkitűzésemmel, mint tavaly ilyenkor. Valahogy nem kapnak úgy el a történetek, hogy ne tudjam letenni a könyvet, vagy ne érezzek rá vágyat, hogy azonnal folytassam, amint lehetőségem nyílik rá. Bízok benne, hogy ezután olyan regények jönnek új megjelenéseket szerzek be nemsokára, amik visszahoznak ebbe a lendületbe. Na, de nézzük milyen volt ez a történet!

Ez a Te nyarad is! - könyvértékelés

Nyugi, nem tűntem el, csak volt egy kisebb olvasási válságom, illetve nem szippantott úgy be a sztori. De itt vagyok!! 

Még nyár elején olvastam egy könyves blog bejegyzését, ahol olyan Vörös pöttyös könyveket szedett össze az adott blogger, amiket felnőtt fejjel is szívesen olvasott. Bevallom, engem annyira a vörös pöttyös könyvek nem vonzanak a Könyvmolyképző Kiadónál elkötelezett rubin pöttyös rajongó vagyok így nagyon ritkán olvasok ilyet. Valahogy mindig az jut eszembe, hogy még ifjú suhanc koromban kötött le a kategória, és azóta mennyit változott az ízlésem.

Szóval gyakorlatilag sehogy se került volna a látókörömbe Rachel Bateman regénye, ha nem olvasok róla ebben a bizonyos posztban. Gondoltam adok egy esélyt ennek a könyvnek, mert miért ne? A webshopban akkor talán pont akció volt, így gyorsan a kosaramba is került a Someone Else’s Summer – Valaki más nyara című regény az írótól meg mellé egy ajándékkönyv az akcióban, így főleg nem hagytam ki a rendelést.

A borító alapján egy könnyed kis nyári sztorira számítottam. De a könyv tartalma árulkodott kicsit arról, hogy nem minden lesz annyira aranyos és napfényes a sztoriban, mint várom. A kis bohókás nyári kalandokkal tarkított cselekményt megkaptam. Ám ezt az írónő megcsavarta pár keserű pillanattal…

Érzelmi kavarodás - könyvértékelés

Két bejegyzésem szólt már a nyári, Moly.hu-s random olvasós kihívásomról. Eddig mindkét alkalommal sikerült olyan könyvet sorsolni nekem, amit önszántamból nem biztos, hogy most elolvastam volna. De kellemes csalódás volt a Tiéd vagyok és az Első tánc is.

Augusztusi olvasmányom szintén egy olyan könyv lett, amit nem mostanában terveztem kezembe venni. Többször írtam már róla, hogy a Könyvmolyképző Kiadó szokott olyan akciót rendezni, hogy rendelés mellé egy ajándék könyvet küldenek. Egy ilyen alkalmával kaptam meg Ella Fields sorozatának, a Gray Springs Egyetem első részét. A könyv, a Suddenly Forbidden – Hozzáférés megtagadva címet viseli. A történet nem volt ismerős, csak onnan, hogy előtte nem sokkal Molyon jött szembe velem a sorozat következő része, de különösebben nem keltette fel érdeklődésemet.

Gyorsan átfutottam a tartalmát, úgy gondoltam előre ítélve, hogy egyetemi szerelmes sztorit kapok a kezembe, és nem fog akkora meglepetés érni. Hát, meglepetés ért végül, de nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív értelemben…

Üdv a Trinity Akadémián! - könyvértékelés

A Könyvmolyképző Rubin pöttyös kategóriája a szívem csücske, az itthoni gyűjteményem javarészét is az ilyen jelölésű könyvek teszik ki. Valahogy mindig elgyengülök egy-egy rosszfiú hatására a történetek tartalmában, vagy akár beleolvasójában is, így garantált, hogy mindig gyarapodni fog a könyvtáram ilyen jellegű könyvekkel. Többször volt már, hogy egy-egy új megjelenés - számomra ismeretlen írótól - felkeltette érdeklődésemet, és újabban a kiadó ad az új megjelenésekhez egy szösszenetet, amit el lehet olvasni a könyvből, még nagyobb kedvet csinálva a regényhez.

Így futottam bele Michelle Heard Trinity akadémia sorozatába is! Annak első regénye a Falcon, amely borítóján egy kidolgozott testű fiatal ember mutogatja magát ami egyébként nem új keletű dolog a kiadónál. Egy rövidke, 240 oldalas könyvről van szó, ami egy négyrészes (az epilógus külön kötetet kapott, így tekinthetjük ötrészesnek) sorozat első regénye. Utánanéztem, a sorozat magánkiadásban jelent meg, csak ekönyv formátumban, azért lett ilyen szolid terjedelme hazánkban papír kiadásban.

Motiváló apróság - könyvértékelés

A blogomon rendszeresen vannak visszatérő írók, akiktől mindig hozok egy-egy friss megjelenésről értékelést. Most egy írópár, mégpedig Erin Watt kerül terítékre. Mint azt már párszor olvashattátok, a Royal fiúk sorozatukkal engem is az ujjuk köré csavartak. Habár a végére már elég erős brazil szappanopera beütése volt a sztorinak, imádtam minden egyes oldalát! Utána alig vártam, hogy megjelenjen további könyvük az anyanyelvemen, hiszen nagyon megnyertek a stílusukkal.

Két éve már, hogy kijött a When it’s Real – Igazán szerelem című regényük, azóta nem volt hazai viszonylatban új könyvük. Eléggé vágytam már egy történetre tőlük, megnyugvásomra, ezt idén meg is kaptam! Ez pedig nem más volt, mint a One Small Thing – Egy kis apróság. Kicsit meglepődtem, amikor a Vörös pöttyös besorolást kapta meg a kiadótól, hiszen a korábbi regények mind Rubin pöttyös kategória alatt futottak. Bár így utólag átgondolva, nem feltétlen tartoznak bele ebbe a halmazba. A pötty módosulása nem változtatott az elvárásaimon: egy lendületes, könnyű, de elgondolkodtató könyvet vártam.

Te mit választasz? Biztonságot, vagy a kalandot? - könyvértékelés

Múlt hónapban írtam egy bejegyzést Rebecca Yarros regényéről, amit egy kihívás keretében választottak nekem júniusi olvasmánynak. Nos, a kihívást folytatva júliusra is sorsoltak egy regényt nekem, amit szintén már egy ideje halogatok.

Baráth Viktória könyvei eddig ismeretlenek voltak számomra. Egy barátnőm lepett meg a regénnyel karácsonyra, ő több könyvet is olvasott már az írótól. Magamtól nem biztos, hogy megvettem volna bármilyen regényt az alkotótól, valamennyire hadilábon állok a magyar irodalommal pedig mennyi jó könyvet szoktam kifogni magyar szerzőtől, így nem is nagyon keresem a hazai könyveket. Ami szomorú, tudom. Az Első tánc című regénnyel nem voltak különös elvárásaim. Úgy kezdtem neki, hogy sodorjon magával, aztán meglátjuk. Hát… Rendesen elsodort!

Fesztivál, ami házhoz jön! - könyvértékelés

Leiner Laura munkásságával az Iskolák Versenye első és második trilógiája kapcsán foglalkoztam a blogomon. Szerintem azt is említettem, hogy anno én is, mint sokan mások, a Szent Johanna Gimi kötetein keresztül ismerkedtem meg az író stílusával. Azóta mindig vegyes érzéseim vannak, hiszen ő kimondott ifjúsági regényeket ír, és sajnos én már nem igazán tartozom ebbe a kategóriába. Mégis, minden egyes új regénye után rájövök, hogy de, még mindig tudok szórakozni a könyvein!

Időről időre visszatérek Laura egy-egy regényéhez. A Szent Johanna Gimit kétszer olvastam végig, habár az a sorozat annyira nem áll közel a szívemhez. Azóta szinte minden megjelent könyvét olvastam már. Egyedül az Akkor szakítsunk nem maradt meg emlékeimben. A Bexi köteteket szintén kétszer végigolvastam, és úgy érzem, hogy ez az a sorozat, ami igazán megfogott engem Laurától. Ennek ellenére egyszer sem írtam róla a blogon, valahogy nem tudom összerakni, hogy hat könyvről hogyan írjak…

Szóló könyvei közül a Bábel a legkedvesebb nekem, amit idén olvastam el harmadszorra. Valahogy vágytam most egy olyan könyvre, ami könnyed, úgymond, nem újdonság, és erre esett a választásom. Amikor megjelent a könyv, épp aktív fesztiválozó korszakomat éltem, így egyértelmű volt, hogy azonnal megveszem, amint lehet. Azóta is nagy kedvencem!

Előkerestem az egyik régi, fesztivál ereklyémet

A szerelem fáj - verseskötet értékelés

Aki régóta olvasóm, tudja, hogy néha napján szoktam kortárs költészettel foglalkozni a blogon. Jó régen írtam bejegyzést verses kötetről, hiszen valahogy azokról a rövidségük miatt nem tudok annyira összeszedetten megnyilvánulni, mint például egy 300-400 oldalas regényről. De most talán sikerül.

Foglalkoztam már Závada Péter köteteivel, de számomra a kedvenc modern költőm egyértelműen Simon Márton. Bizony, anno engem is a Polaroidok fogott meg, egész pontosan 2013-ban olvastam először, aztán utána egyből meg is vettem a korábbi kötetét. Majd az utána megjelenőket is. A legújabb kötetétről egyébként ide kattintva tudtok egy kis szösszenetet olvasni tőlem. De most nem a fent említett alkotókról fogok beszélni.

Szerintem, aki otthonosan mozog az irodalmi világban, már találkozott párszor Rupi Kaur jellegzetes verses köteteivel. A Tej és méz népszerűvé vált hazánkban is. A tartalmát olvasva úgy éreztem, ez a vers csokor nem fog annyira közel állni hozzám, így nézelődtem még a munkásságában. Így találtam rá a nap és az ő virágai című kötetére – amivel egy kedves barátnőm lepett meg névnapom alkalmából!

A sorsod utolér, még ha fáj is... - könyvértékelés

Moly.hu-n szoktam a kihívásokat böngészni, és májusban rátaláltam egy olyanra, ahol könyvek címkéje szerint kell a nyár alatt három könyvet elolvasni. Egy adott címke köré kell 10 könyvet összegyűjteni, amelyről a kihívás készítője a nyári hónapok alatt kiválaszt egyet. Gondoltam, ez remek alkalom arra, hogy amúgy is csökkentsem az olvasatlan könyveimet, és gyorsan össze is válogattam azokból a New Adult kategória köré 10 könyvet, amit bevallom, nem volt nehéz, hiszen elég közel áll hozzám ez a kategória.

A Könyvmolyképző kiadó őszi Rubin pöttyös szeretet csomagjában egy számomra ismeretlen író regényét kaptam. Rebecca Yarros munkáságára gyorsan rákerestem, és akkor még a nekem ajándékba küldött könyve volt az egyetlen, anyanyelvünkön megjelent regénye. A Full Measueres – Tiéd vagyok bár a tükörfordítás nem pont ezt jelenti egy icipicit riasztott, hiszen nagyon nem szeretem a katonaság, illetve háború köré épülő témákat, és a fülszövege alapján ez a könyv ilyen kategória.

Viszont június hónapra ezt a könyvet választották nekem a kihívás keretein belül, így picit örültem is, mert magamtól nem biztos, hogy ennyire hamar kezembe vettem volna olvasásra.

Az orosz maffia rejtelmei - könyvértékelés

Jótékony hatással volt a pünkösdi hosszúhétvége az olvasási szokásaimra, hiszen szinte 2 nap alatt sikerült egy könyv kétharmadát elolvasnom. Ahogy a korábbi posztomban említettem, Anna L. Green Csábító sorozatát egy éve kezdtem el, ám Olivia és Niko történetének lezárásra idáig váratott magára nálam. Annak ellenére, hogy nagyon tetszett az első része a könyvnek. A második része picit nekem úgymond visszalépés volt, de reménykedtem a harmadik kötetben.

A Végzetes csábító című regény már lassan egy éve a polcomon pihen, hogy lezárhassam ezt a remek trilógiát. Nem tétlenkedtem sokat, az előző rész befejeztével szinte azonnal neki is láttam. Bíztam abban, hogy a pici csalódásomat - amit a második kötet után éreztem - ez a rész feledtetni fogja, és igazi, pörgős cselekményű sztorit fogok kapni. Vajon ez így is történt? Végre lehullik Nikoról minden álarc, és Oliviával egymáséi lehetnek?

Spoiler Alert! Nem akarom lelőni az izgalmakat, de néhol belefutok abba, hogy írok egy-egy csattanóról, úgyhogy ennek tudatában olvasd tovább a bejegyzést!

Téged is elcsábít? - könyvértékelés

Tavaly tavasszal veselkedtem neki Anne L. Green Csábító sorozatának. Akkor az első részénél beütött nálam egy olvasási válság, így nagyjából 3 hónapot vett igénybe a röpke 400 oldalas regény elolvasása. Azóta addig jutottam, hogy megnéztem, a könyvtárunkban a második kötet megvan, így a harmadikat kellett csak megvennem. Viszont a kölcsönzésig vártam vagy egy évet…

Most úgy döntöttem, itt az idő befejezni a trilógiát magát, és felfrissítettem emlékezetemet az Arcátlan csábítóval. Nos, ahogy leraktam azt a könyvet, még mindig meglepett a végén a történés, valamint a két főszereplő közti vibrálás a regény második felétől fogva. Ennek ismeretében viszont konkrét elvárásokkal futottam a soron következő résznek. Az Érzéki csábító szerintem tök jó a cím kettős jelentése esetében vártam azt, hogy felpörögnek az események, hiszen az első rész függő vége nagyon erős lett szerintem. Ehhez képest teljesen mást kaptam…

Mondhatom azt, hogy annyira nem lepett meg a könyv maga, mert Molyon láttam pár értékelést, de akkor is eléggé csalódott lettem, hiszen úgy érzem az első könyv lerakott egy jó sztori alapot, amit a második regény eléggé lehúzott. Remélem a befejező kötet visszahozza ezt a szintet.

Szívmelengető barátság - könyvértékelés

Idén nagyon belefogtam abba, hogy csökkentsem Molyon a kívánságlistám tartalmát eddig minimum 20+ könyv volt rajta mindig amivel már most kijelenthetem, hogy jól haladok csak ne jöjjön közbe sok új megjelenés. Tavaly decemberben az évem utolsó olvasmánya Whitney G. újdonsága, a Felmondólevél volt, amelyet iszonyúan élveztem, és megfogott az író stílusa. Akkor láttam, hogy már egy jó ideje vár a listámon egy másik könyv tőle. Most épp egy sorozattal pörgök, aminek az első részét újraolvastam, viszont a második részére várnom kellett a könyvtárban.

A köztes idő kitöltése remek alkalom volt arra, hogy végre nekilássak az írónő másik könyvének, ami nem más, mint a Barátod, Carter. Ez sem volt hosszú terjedelmű, így gondoltam itt a lehetőségem, hogy elolvassam. Könnyed stílusra számítottam, amely olvastatja magát, hiszen ezt tapasztaltam az előző regénynél is. Szerencsére ez bejött, amikor úgy adta időm, nagyon gyorsan faltam a lapokat – vagy inkább a kijelzőt, hiszen ezt most e-könyvben olvastam. És ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire szeretek e-book olvasón olvasni, bár ritkán teszem ezt.

Bocsánat, téves! Vagy mégsem? - könyvértékelés

Anno a blognak létrehoztam egy instagram oldalt (@alittlebookandmovie ez volt a reklám helye!), ahol több könyvekkel foglalkozó bloggert bekövettem. Közülük jó néhány foglalkozott Teagan Hunter egy könyvével. Rá is néztem, gondoltam talonba teszem, majd egy rendeléshez hozzá fogom csapni. És ez így is történt pár hónapja.

Már nem emlékszem, hogy kinek a bejegyzése sarkallt arra, hogy megrendeljem a Let’s get Textual avagy Légy merész című könyvet. De az nagyon megtetszett a posztban, hogy a szerkesztése miatt nagyon gyorsan lehet haladni a történettel. A fülszövegre azért rápillantottam, így tudtam, hogy nem fog nagy meglepetés érni, és nem ebben a 320 oldalban kell keresnem az univerzum kérdéseire a választ. A korábbi, érzelem dús olvasmányom után vágytam egy picit lazább, mondhatni limonádé vagy nem így szokták ezeket hívni? könyvre, és gondoltam, akkor itt a lehetőség.

Érzelmi sprint - könyvértékelés

Bevallom, néha szoktam impulzus vásárolni – csak úgy megrándul az ujjam, és előszeretettel szörfölök a Könyvmolyképző webshopján új megjelenések után kutatva, vagy épp a Moly.hu-n jön egy olyan értékelés egy könyvről, ami megnyer magának. Azt hiszem, az utóbbi sarkallt arra, hogy Jay McLean könyvét egy picit jobban a látókörömbe helyezzem.

Valamennyi elképzelésem volt Lucas történetével kapcsolatban. Gyengéim a kiadó Rubin pöttyös könyvei, így tudtam, hogy valószínűleg ezt is szeretni fogom. Ó, de még mennyire! A végén úgy tettem le, hogy miért halogattam ezt eddig? És mikor jön a következő rész? Aztán szembetűnt, hogy mennyire igaz az, amit a borítón kiemeltek egy értékelésből:

„Költői, gyönyörű és nyers.” – Igen, pont így!!

Megérte várni? - könyvek értékelése

Pontosan már nem tudom, hogy mikor, de kb. 2-3 éve kívánság listára tettem egy könyvet. Egy sorozat első része a kötet, így váratott magára a beszerzése, ugyanis mindig bajba vagyok a sorozatokkal. Mert ha ráfüggök, nincs megállás. Ami azért baj, mert szűkös a hely a polcomon. Aztán a Könyvmolyképzőnél én is kihasználtam a karácsonyi szeretetcsomagot, amiben lám, pont J. L. Armentrout regényével leptek meg ajándékba!

Moly.hu-s kihívás kapcsán újraolvastam az Off Campus sorozatot, amit még mindig imádok. És mivel a kitüntetésért 5 könyvet kell elolvasni, így adta magát, hogy a Wait for You – Várok rád lesz a könyv, amit leveszek a polcról, hogy teljes legyen a kihívásom. Így, ennyi idő után kicsit féltem, hogy az akkori hirtelen érdeklődésem alábbhagyott a regény iránt, hiszen már nagyon arra sem emlékeztem, hogy mi a tartalma. A fülszöveget gyorsan átolvasva úgy voltam vele, hogy nagy meglepi nem fog érni, de azért érdeklődve álltam neki.

Ilyen az élet a kutyád szemszögéből! - könyvértékelés

Valaki nagyon érdeklődő

A mostani olvasmányom csücsül a legrégebb óta az „Olvasásra vár” nevű listámon. Másfél évvel ezelőtt kaptam ajándékba egy barátnőmtől a könyvet, de azóta valahogy nem tudtam magamat rávenni az olvasására. Picit tartottam attól, hogyan fog érinteni, annak ellenére, hogy nem ismerem teljesen a történetet.

Pár éve nagyon felkapottak lettek W. Bruce Cameron kutyás történetei. Megnéztem, az író csak ilyen témában írt meg könyveket, és ugyan még csak egy regényt olvastam el tőle, mérget merek rá venni, hogy elég jól rátalált a sajátos témájára. Korábban két kutyás olvasmányom volt, azok annyira nem találtak be nálam. Ebből kifolyólag egy icipici kétség volt bennem, hogy az Egy kutya négy élete mit fog kiváltani. Vajon megérint, vagy nem lesz hatással rám. Érdeklődve olvastam a fülszöveget, és emlékszem, két éve nagy népszerűségnek örvendett a történet, majd később a film is. Gondoltam, az idei év indításának jó lesz ez a kis aranyos könyv.

Szóval picit tartottam attól, hogyan fog érinteni a könyv témája, ami nagyon erősen alapoz a kiskedvenc-gazdi kapcsolatra. Hiszen nekem is van egy „kis” kutyám, aki a szívem csücske, és el se tudom már képzelni nélküle a mindennapjaimat.

Az igazán szemét főnök - könyvértékelés

Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy vannak azok a könyvek, amiknek elolvasva a tartalmát pontosan tudom, hogy mire számíthatok, ám mégis megveszem őket. Hiába a kiszámíthatóságuk, valahogy mindig megvesznek és egyszerűen szeretek ezeken a könyveken kikapcsolódni. Szintén az előző posztomban írtam, hogy karácsonyra megleptek (inkább leptem meg magamat más nevében) egy kisebb csomaggal, aminek az egyik része Whitney G. új könyve volt. Az írótól már ezer éve kívánság listán van egy könyv nálam, de valahogy mindig valami visszatartott, hogy azt a regényt megvegyem ezek után ez már másként van, nyugalom.

A Two Weeks Notice, avagy a Felmondólevél előrendelési időszakban akadt a látókörömbe. Igazából azért fogott meg nagyon is, mert akkor (is) egy rosszabb periódusomban voltam a munkahelyemet illetően, és úgy éreztem, hogy ez a könyv nekem biztosan kell a házi könyvtáramba. Rövidsége miatt kaptam le az év utolsó előtti napján a polcomról, mondván, hátha ezzel meglesz a kitűzött, 25 könyves célom, amit olyan sokszor emlegettem már. És lám, pont az utolsó pillanatban, a szilveszteri készülődést megelőzően sikerült befejeznem!

Na, pontosan egy ilyen könnyed, szórakoztató, humoros könyvre volt szükségem, hogy lezárjam a 2021-es évemet. Kiszámítható volt? Igen. De ilyen karakterekkel és beszólásokkal ez abszolút nem zavart!

Színlelt boldogság? - könyvértékelés

2022 első blog bejegyzésében szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy nagyon boldog, sikerekben, könyvekben és egészségben gazdag új évet kívánjak minden kedves olvasómnak! ♥

2021-es évem utolsó másfél hete nagyon sűrűre sikerült, és ez olvasás terén sem volt másként. Amikor írtam az évértékelésemet, picit szomorú voltam, hogy egy könyvvel maradok el az olvasási cél kitűzésemtől, mert akkor voltam a 23. olvasott könyvemnél (mellette tudtam, hogy egy könyv még biztosan bele fog férni az idei évbe), és rezgett a léc, hogy sikerül-e a 25. könyvem, amire én nem sok esélyt láttam…

Tudjátok, hogy mennyire szeretem a Könyvmolyképző Kiadót, akik hirdettek karácsonyi szeretetcsomag akciót, amit én ki is használtam. Akkor találtam a hamarosan megjelenő könyvek között K. Bromberg újdonságát. Az írótól én még nem olvastam, de gyors kutatást végezve láttam, hogy nincs sok magyarul megjelent regénye (csak a Szükség-trilógia), és a Faking it – Megjátszott szerelem a negyedik, hazánkban kiadásra kerülő regénye. A fülszöveget olvasva nem okozott nagy meglepetést a beltartalom, de mivel én szeretem az ehhez hasonló könyveket, így megrendeltem ezt is. Az már csak a ráadás volt, hogy ajándékként egy olyan könyvet küldött a kiadó, ami már évek óta kívánság listás nálam, csak nem jutottam el addig, hogy meg is rendeljem!