Te mit választasz? Biztonságot, vagy a kalandot? - könyvértékelés

Múlt hónapban írtam egy bejegyzést Rebecca Yarros regényéről, amit egy kihívás keretében választottak nekem júniusi olvasmánynak. Nos, a kihívást folytatva júliusra is sorsoltak egy regényt nekem, amit szintén már egy ideje halogatok.

Baráth Viktória könyvei eddig ismeretlenek voltak számomra. Egy barátnőm lepett meg a regénnyel karácsonyra, ő több könyvet is olvasott már az írótól. Magamtól nem biztos, hogy megvettem volna bármilyen regényt az alkotótól, valamennyire hadilábon állok a magyar irodalommal pedig mennyi jó könyvet szoktam kifogni magyar szerzőtől, így nem is nagyon keresem a hazai könyveket. Ami szomorú, tudom. Az Első tánc című regénnyel nem voltak különös elvárásaim. Úgy kezdtem neki, hogy sodorjon magával, aztán meglátjuk. Hát… Rendesen elsodort!

Fesztivál, ami házhoz jön! - könyvértékelés

Leiner Laura munkásságával az Iskolák Versenye első és második trilógiája kapcsán foglalkoztam a blogomon. Szerintem azt is említettem, hogy anno én is, mint sokan mások, a Szent Johanna Gimi kötetein keresztül ismerkedtem meg az író stílusával. Azóta mindig vegyes érzéseim vannak, hiszen ő kimondott ifjúsági regényeket ír, és sajnos én már nem igazán tartozom ebbe a kategóriába. Mégis, minden egyes új regénye után rájövök, hogy de, még mindig tudok szórakozni a könyvein!

Időről időre visszatérek Laura egy-egy regényéhez. A Szent Johanna Gimit kétszer olvastam végig, habár az a sorozat annyira nem áll közel a szívemhez. Azóta szinte minden megjelent könyvét olvastam már. Egyedül az Akkor szakítsunk nem maradt meg emlékeimben. A Bexi köteteket szintén kétszer végigolvastam, és úgy érzem, hogy ez az a sorozat, ami igazán megfogott engem Laurától. Ennek ellenére egyszer sem írtam róla a blogon, valahogy nem tudom összerakni, hogy hat könyvről hogyan írjak…

Szóló könyvei közül a Bábel a legkedvesebb nekem, amit idén olvastam el harmadszorra. Valahogy vágytam most egy olyan könyvre, ami könnyed, úgymond, nem újdonság, és erre esett a választásom. Amikor megjelent a könyv, épp aktív fesztiválozó korszakomat éltem, így egyértelmű volt, hogy azonnal megveszem, amint lehet. Azóta is nagy kedvencem!

Előkerestem az egyik régi, fesztivál ereklyémet

A szerelem fáj - verseskötet értékelés

Aki régóta olvasóm, tudja, hogy néha napján szoktam kortárs költészettel foglalkozni a blogon. Jó régen írtam bejegyzést verses kötetről, hiszen valahogy azokról a rövidségük miatt nem tudok annyira összeszedetten megnyilvánulni, mint például egy 300-400 oldalas regényről. De most talán sikerül.

Foglalkoztam már Závada Péter köteteivel, de számomra a kedvenc modern költőm egyértelműen Simon Márton. Bizony, anno engem is a Polaroidok fogott meg, egész pontosan 2013-ban olvastam először, aztán utána egyből meg is vettem a korábbi kötetét. Majd az utána megjelenőket is. A legújabb kötetétről egyébként ide kattintva tudtok egy kis szösszenetet olvasni tőlem. De most nem a fent említett alkotókról fogok beszélni.

Szerintem, aki otthonosan mozog az irodalmi világban, már találkozott párszor Rupi Kaur jellegzetes verses köteteivel. A Tej és méz népszerűvé vált hazánkban is. A tartalmát olvasva úgy éreztem, ez a vers csokor nem fog annyira közel állni hozzám, így nézelődtem még a munkásságában. Így találtam rá a nap és az ő virágai című kötetére – amivel egy kedves barátnőm lepett meg névnapom alkalmából!