Valamikor nyár környékén volt egy rendhagyó posztom, amit egy sorozatra építettem, mégpedig a Royals-ra (most linket nem szúrok be, keressétek meg az oldalsávban a júniusi posztok között). Gondoltam írok róla egy ajánlást, mert annyira megtetszett. Időközben a sorozatnak a második évada is elindult. Ezzel akadtak problémáim a felirattal kapcsolatban, de most nem erről lesz szó. Hanem egy újabb sorozatról.
Szóval itt van ez az Aranyélet. Nem jellemző rám az nagyon, hogy leüljek a TV elé. De néha belefutottam egy reklámba. Vagy plakátba. Vagy netes felületen hirdetésbe. Bárhol. Annyira szétpromózták ezt a sorozatot, hogy egyszerűen szerintem nincs olyan ember aki legalább egyszer ne futott volna bele egy reklámanyagba róla. Hidegen hagyott. Mert beskatulyáztam. Valahol említettem szerintem, hogy én kóros magyar utálatban szenvedek. Olyan téren, hogy nem igazán vagyok befogadóképes a magyar "művészekkel" kapcsolatban. Jöhet a fricska, hogy az előző poszt (meg a következő is) magyar író könyvéről szól. Jó, Levente könyveivel szerencsét próbáltam. Meg Simon Márton vagy Závada verseivel is. Aztán megszerettem őket. Vagy ott van még Leiner Laura pár műve, vagy Réti krimije. Jó nem szaporítom a szót, vagyis mindegy, mert itt véget is ér a "magyar szerzők könyvei a polcomról" című rovat. Próbálkoztam más íróval is (például Vass Virág), de nem jött be. Mindegy is, ez a személyes kis dolgom, skatulyám, nevezzük bárminek. De most elvonatkoztatva a könyvektől ugrok a filmekre. Találkoztam már "egyszer megnézem, aztán annyi" kategóriájú magyar filmmel. Sablonos, amerikai koppintások. Egy kalapba mehet szinte mindegyik. Összesen két magyar film fogott meg, amiket bármikor újranézek. Ennyit erről... Tehát így voltam ezzel a sorozattal is. Magyar, saját gyártású, a csapból is a promo folyt, ergo nem voltam rá kíváncsi. Aztán mégis.
