Az újabb esély, egy kis csavarral - könyvértékelés

Az év vége közeledtével gondoltam rövidebb olvasmányt kellene keresnem, hogy még esetleg beleférjen egy könyv az idei statisztikámba előre láthatólag ez nem fog sikerülni, de nem baj. Van még egy Vi Keeland regény, ami már nem tudom, mióta a polcomon pihen. Szeretem az író műveit, de valahogy minden könyve végére azt érzem, hogy eh, ugyanaz volt, mint az előző, csak más szereplőkkel és helyszínekkel.

Már egy jó ideje kinéztem magamnak ezt a regényt, és márciusban meg is rendeltem. Azóta a polcomon várja a sorát, és gondoltam, mivel mindig bejön az írónő stílusa, ezért remek lesz az idei, utolsó olvasmányaim közé. A megbízó olyan történetnek ígérkezett fülszövege alapján, amiket én szeretek, így bátran vettem kezembe, hogy elmerüljek Vi Keeland könnyű, vicces, ám sokszor mélyre szántó stílusában.

Ránéztem Molyon a könyv adatlapjára, és be kell valljam, hogy a külföldi kiadás borítója és címe is sokkal jobban tükrözi a sztorit! A borítón lévő férfit jobban látom Grayson-nak, mint a magyar kiadáson szereplőt. Keeland regények borítói mind egyforma vonalon mennek, számomra annyira semleges hatást keltenek. De úgyis a beltartalom a lényeg, nem a külső.

Milyen titok jöhet még? - könyvértékelés

Tudjátok, hogy Lakatos Levente egyik regényével indult 16 éves koromban újra az olvasás iránti rajongásom. Így a mai napig nyomon követem az új könyveinek megjelenését, legyen szó papír, vagy elektronikus kiadásról. Ugyan az utolsó önálló kötete, a Vörös vegyes érzéseket keltett bennem, de ez sem tántorított el attól, hogy megvegyem az idei megjelenést, és ezzel idén is olvassak tőle.

Szinte kereken két éve írtam Levente két e-könyvéről, a Próbáltam mindezt elfelejteni egy megrázó történet leírása, mellette ott volt még a Lelkem mélye éjsötét útvesztő című szösszenet. Már akkor nagyon felkeltette érdeklődésemet a sorozatként elindított rövidke könyv, sok lehetőséget rejtegetett magában. Azóta nem kaptunk folytatást. Egészen idáig!

Hiszen a Tönkreteszlek ennek az e-könyvnek, és egyben a folytatásának a papír alapú kiadása. A Nem szabadott volna… sorozat első részeként van jelölve a könyv, aminek remélem ennél hamarabb fogjuk a soron következő részét kapni! Az e-book után a papír kiadás borítója nekem nagyon bejött, sokkal találóbb lett! Nem tudom, hogyan csinálja Levente, de nekem a könyvborítói mindig betalálnak, nagyon szeretem a letisztultságát. Nemhiába, az Aktus borítója az egyik kedvencem!

Pro tipp, mielőtt olvasnád a könyvet! Én előtte elővettem az e-könyv olvasómat, hogy felfrissítem emlékezetemet, és elolvasom a korábbi részt. Majd amikor a felénél jártam, felsejlett bennem, hogy mi van, ha ugyanez lesz a könyv nyitása? Még jó, hogy Molyon jelölve is van, hogy az e-könyv a regény eleje... De így legalább 120 oldaltól kezdtem a könyvet. Na, mindegy, gondoltam megosztom veletek, hogy ti egyből a könyvvel kezdjetek. De, legalább így is növeltem az olvasott könyvek számát.

És megint eltelt egy év... - 2022-es év összefoglalója

Az elmúlt évek tendenciája után megfogadtam, hogy idén szentestére élesítve lesz az évösszegző bejegyzés. Ezért nekiálltam már korán, december elején megírni egy vázat ehhez, így remélem, nem csúszok már el.

Forrás: Pinterest

Sziasztok!

Nem tudom, hogyan érünk el ilyen gyorsan az év összefoglaló posztjaihoz, de mindig csak annyit veszek észre, hogy már megint ezt írom. Aztán még csak most tettem közzé a tavalyit. Úgy gondoltam, hogy idén is számot vetek az olvasmányaimról és azok értékeléséről a Moly profilom alapján. Hasonlóan a tavalyihoz, most is szeretnék kitérni az olvasott sorozatokra, újraolvasásokra, miért vettem elő azokat ismét, és még sok egyéb dologra is, természetesen könyvekkel kapcsolatosan!

Most jönnek a karácsonyi pillanatok, remélem mindenkinek boldogan, békésen, a szerettei körében fognak telni az ünnepek! A készülődést letudva, egy kis elcsendesedést követően huppanj le egy bejglivel talán még nem folyik ki senki fülén, nálunk ez ilyen december 27-e környékén szokott előjönni és nézzük át együtt, milyen volt az év könyvekben – nemcsak nekem, hanem Neked is, kedves olvasó!

Mire képes egy véletlen üzenet? - könyvértékelés

Vi Keeland és Penelope Ward szerző páros könyvével először 2019-ben találkoztam. A Nagyképű öltönyös című regényükkel hamar levettek a lábamról, hiszen szeretem a pörgős, könnyed olvasmányokat, amik szórakoztatnak. Azóta külön is próbálkoztam tőlük olvasni – így főként Vi Keeland stílusa jött át nekem, még akkor is, ha túlságosan egy sémára íródnak a regényei -, de arra jutottam, hogy ők ketten együtt a befutók nálam, ha könyvről van szó.

Figyelemmel követem az új, kishazánkban is megjelenő regényeiket, így mindegyik remekmű a polcomon csücsül. Legfrissebb megjelenés tőlük a Hate Notes – Adok-kapok címet viseli, amely a kék színben játszó borítójával egyből felhívta magára a figyelmemet. Aztán elolvasva a tartalmát, illetve látva a szerzőket, biztos voltam abban, hogy nekem ezt olvasnom kell. Korábbi olvasmányommal döcögősen haladtam, ezért gondoltam azt, hogy ideje tuti biztosra mennem a dinamikával kapcsolatban, ehhez meg egy Keeland & Ward regény tökéletes lesz!

Off: Mostanában teljesen úgy vagyok vele, hogy nem ragadnak magával a történetek, nem érzem, hogy okvetlen olvasnom kell a sztorit tovább. Így megesik, hogy napok telnek el olvasás nélkül, amit sajnálok egyébként. De lehet, csak velem van a baj, annyi más minden van az életemben.

Nehéz felállni... - könyvértékelés

Az előző bejegyzésben említettem, hogy igazán a Rubin pöttyös könyvek felé húz a szívem a Könyvmolyképző Kiadótól. Többször találtam már olyan regényt, amit a honlapon lévő beleolvasó részlet miatt rendeltem meg, és vált a kedvencemmé. Szeretek az újdonságok felé nyitni, így az sem gond, ha számomra ismeretlen írótól találok így olvasnivalót – a mostani könyv is ilyen írótól van, aki nem más, mint Meredith Wild.

Miután az első fejezet azt a stílust képviselte, amit én szeretek, így kosaramba került az Összeroskadva, ami a Bridge sorozat első része. Gondoltam jól belenyúltam, hiszen helyem is alig van a polcon, illetve ha magába szippant a regény, akkor úgyis megveszem a többi részét. Jó párszor jártam így, de van ellenpélda is, amikor már azt éreztem, hogy minek tovább olvasnom a sorozatot, ha az első része sem fogott meg.

Mostanában nem érzek olyan motivációt az olvasásra, ahogy korábban, sajnos ez a kötet is belecsúszott ebbe a motiválatlanságba nálam. Átalagos hosszúságú, 370 oldal, de majdnem egy hónapba telt, mire elolvastam. Bár még így is jobban állok a 25 könyves idei célkitűzésemmel, mint tavaly ilyenkor. Valahogy nem kapnak úgy el a történetek, hogy ne tudjam letenni a könyvet, vagy ne érezzek rá vágyat, hogy azonnal folytassam, amint lehetőségem nyílik rá. Bízok benne, hogy ezután olyan regények jönnek új megjelenéseket szerzek be nemsokára, amik visszahoznak ebbe a lendületbe. Na, de nézzük milyen volt ez a történet!