A szerelem lerombol? - könyvértékelés

Tavaly bukkantam rá erre a könyvre. Gondoltam, rubin pöttyös lévén érdekelni fog, és a fülszövege is tetszett. Ahogy a korábbi olvasmányomnál, úgy itt is az író neve számomra ismeretlen volt, és P. Dangelico műveivel sem találkoztam még keresgéltem, egyetlen magyar fordításban megjelent könyve van, így nem csoda, így adtam egy esélyt számára is. A Wrecking Ball – Romboló jó ideje váratott magára a polcomon, ám most elérkezett az idő számára!

A borítón már a kiadótól megszokott, new adult könyvhöz társuló meztelenkedő férfiú nézett vissza rám, így nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok. Mivel ennyi idő telt el a vásárlás és a tényleges olvasás között, így okozott meglepetést számomra a könyv. Nem igazán emlékeztem már a tartalmára, egy-két fejezet után olvastam el újra a fülszövegét. És eléggé meglepődtem, mert valahogy más köntösben számítottam erre a történetre.

Az út önmagad felé - könyvértékelés

Elkötelezett rajongója vagyok a Könyvmolyképző Kiadó rubin pöttyös könyveinek. Ha bármi mást olvasok, akkor egy idő után valahogy kikötök egy rubin pöttyös könyvnél, mert úgy érzem, ezek a típusú regények állnak a legközelebb hozzám. Már nem tudom, hogy mikor, de egy Molyos ajánlást követően kívánságlistámra került Jessica Park egy könyve. Az írótól korábban még nem olvastam, illetve ismeretlen volt számomra a neve. De a 180 másodperc fülszövege nagyon felkeltette érdeklődésemet! Aztán egy kedves barátnőm névnapomra meglepett a könyvvel, amit nagyon köszönök innen is! :)

Véletlenszerűen nyúltam ezután a könyv után, amikor olvasni valóért kutakodtam a polcomon. De nagyon sajnálom, hogy csak most kerítettem sort rá! Olyan hatással volt rám, hogy egyből elfelejtettem a korábbi olvasási válságomat! Ebben a könyvben aztán tényleg minden megvolt, amit keresek egy igazán jó történetben. Olyan érzéseket keltett bennem, amire nem számítottam, és meg is rázott egyben. Eddig talán három olyan könyvet tudok felsorolni, amik hatalmas érzelmi hatással voltak rám. Ami nálam nagyon nagy szó. És vajon volt ez is annyira jó, hogy beálljon a sorba?

Küzdelem a végsőkig! - könyvértékelés

Leiner Laura munkássága lassan 10 éve kíséri az olvasói pályafutásomat. A Szent Johanna Gimi óta vagyok úgy, hogy „én ebből már kinőttem, nem hiszem, hogy olvasni szeretném az új könyvét/sorozatát”. Aztán valahogy mindig elcsábulok, és mindig ott lyukadok ki, hogy megveszem az új könyvet, elolvasom és levonom a következtetést, hogy nem, nem fogok ebből kinőni egyhamar.

Az első Iskolák Országos Versenye trilógia érdekes volt számomra, egyrészt a koncepció miatt, másrészt azért, mert az eddig ifjúsági vonalon túl komolyabb hangvételű témát is feszegetett. Az IOV II. első könyvénél írtam, hogy ez az új trilógia nem feltétlen keltett bennem égető vágyat az olvasás iránt, de végül megvettem. Ugyan az első résznek úgy lett vége, hogy nem igazán voltam oda meg vissza a folytatás iránt, mégis trilógia lévén megvásároltam a második könyvet is. A Higgy nekem ismét egy nagyon beszédes címmel lett ellátva, és őszintén megmondva iszonyúan lekötött! A hosszú felvezető után lássuk, hogy milyen élményeket okozott számomra a könyv!

Ez a könyv is belekerült az olvasási válságomba az idei évem nagyon hullámzó ilyen tekintetben, viszont a regény két harmadát már annyira élveztem, hogy ha ez a lelkesedésem az elején is ilyen lett volna, fele ennyi időbe se telt volna az olvasása. Ugyanis számomra Laura verhetetlen abban, hogy magával ragadjon a történet, és ne akarjam olvasni kisebb szünetek után. Rengeteg jelenetnél voltam úgy, hogy hangosan nevettem olvasás közben.