Ez tényleg a legfurább lakóközösség - könyvértékelések

Colleen Hoover regényei évek óta szerves részét képezik a magánkönyvtáramnak. Magával ragadott a stílusa, így szépen lassan bővítettem a gyűjteményemet a műveivel, legyen az régebbi kiadás, vagy új megjelenés. Három évvel ezelőtt akadt a kezembe a Maybe Someday – Egy nap talán című könyve. Egy csodás történet volt az egymás iránti tiszteletről, az érzelmekről, a barátságról. Tavalyi évben a Könyvmolyképző Kiadó végre elhozta a regény folytatásait, így azonnal meg is rendeltem őket, de szokás szerint az olvasásuk váratott magára.

Gondoltam, a Briar sportolócsapatának történetei után kézbe vehetek egy újabb sorozatot, így kezdtem a fent már említett könyvvel az olvasást, csak hogy emlékezzek tisztán a történetre. Ezt követte a szösszenetnyi folytatás, a Maybe Not – Talán mégsem.

A könyv egyfajta kiegészítés a korábbihoz, hiszen két mellékszereplő, Warren és Bridget történetét meséli el. Warren nagyon szimpatikus karakter volt számomra az első részben, így kíváncsian vártam, hogy mit fog adni ez a sztori. Ebből megtudhattam, milyen okból került a lány Warren és Ridge lakásába. Hát, nagyon meglepett, és igazán felkeltette érdeklődésemet az a csavar. De valahogy sajnáltam, hogy a 120 oldal alatt kb. öt mondatban elrendezte az író, és csavarta meg az adott dologgal a sztorit. Igazán érdekes fordulatot adott volna az egész történetnek, mind az első résznek, mind a folytatásnak. Túl nagy spoiler lenne, miről is van szó, úgyhogy olvassátok el inkább! Nem értettem az első részben, hogy a lány miért ilyen rideg és Warren mégis miért vonzódik hozzá. Aztán kiderült, hogy mennyi mindenen ment keresztül Bridget, és szépen lassan nyílt ki a fiú számára, ezzel nagyon sok aranyos pillanatot bemutatva. És egy kicsit én is megkedveltem a zord természete ellenére. Warren kezdeti vonzalma később átalakult oda, hogy segítsen a lánynak érzelmeket megélni, így még jobban megkedveltem a karakterét. Reméltem, hogy a sorozat folytatásában ezt a vonalat viszi majd tovább az írónő!