Összetörhet a szív? - könyvértékelés

Minden éven jön egy időszak nálam, amikor azt mondom, hogy na, ideje megnyomorítani a lelkemet egy Colleen Hoover könyvvel. Ugyanis még mindig vannak az írótól olvasatlan példányaim a gyűjteményemben. De valahogy a Verity óta nem éreztem az a WOW faktort, amit régen kiváltottak a könyvei belőlem. Jó, tavaly az Elrontott életek megütötték a korábban megszokott szintet.

Tavaly is ilyentájt vettem a kezembe egy jó kis CoHo könyvet, így folytatom ezt a szokásomat. Nem nagyon szoktam már újonnan könyveket rendelni, inkább másodkézből szerzek be regényeket, amolyan win-win szituációként. Viszont előző nyáron ez a könyv pont a kivételeket képezte nálam. Hiszen előrendelésként érkezett meg hozzám a Heart Bones, avagy a Szív csontjai. Nem tudtam ellenállni az éldekorált kiadásának, így landolt is a kosaramban, majd később nálam is.

Láttam itt-ott röpke véleményeket a könyvről, illetve idézeteket is olvastam, azok alapján nagyon megtetszett. Több olyan értékelés volt, hogy igazán szívet tépő, sírós lesz a regény, így izgatottan fogtam neki, hogy vajon számomra mit fog tartogatni. Nos, az írónő nem habozott, már az elején ledöbbentett...

Boldog befejezés - könyvértékelés

Ebben a bejegyzésben kicsit írtam arról, hogy mi a véleményem az utálat hullámról, ami elindult az utóbbi időben Colleen Hoover írói munkássága kapcsán. Én továbbra is nagyon szeretem, amilyen stílusban ír, képes úgy hatni a lelkemre, hogy egy ponton összetöri azt, majd a végén építi újra. Többen ostorozták az It Ends with Us című regényét, amiben egy felnőtt évei elején járó lány, Lily és az idegsebész, Ryle kapcsolatát mutatja be. Mindezt beárnyékolja az a tény, hogy nem kevés bántalmazás jelenik meg ebben a viszonyban… Nem épp egy könnyed téma ez, viszont sokan beleálltak, hogy ezzel az író romantizálja az ilyen kapcsolatokat. Továbbra sem érzem úgy, hogy ez történne, hiszen végig vívódik Lily az érzelmeivel, illetve édesanyja példája nyomán próbálja keresni a megoldást életére. Kerek egészet úgy ad a sztori, ha elolvassuk a köszönetnyilvánításban leírtakat is, ahol Colleen kitért arra, hogy sajnos családja példájára született ez a regény: szüleik hasonló kapcsolatban éltek, mint a főszereplő, illetve az ő szülei…

Lily története számomra a végével nyerte el a sok keserűség után a szépségét. Az újraolvasás apropója persze az volt, hogy tavaly nyáron megjelent a sorozat második része. Illetve az is, hogy idén nyáron érkezik a mozivászonra az első könyv film adaptációja! Az It Starts with Us vagyis a Velünk kezdődik köteténél bíztam abban, hogy a régi szereplők mellett Atlas is nagyobb hangsúlyt kap, nem csak Lily leveleiben olvashatok a srácról. Ugyan kicsit kételkedtem abban, hogy kellett-e ennek a történetnek folytatás, de kíváncsian vágtam bele, ha már így felfrissítettem az emlékezetemet!

És persze nem maradhat ki egy apró bakizás sem. A címe alapján teljesen abban a hitben voltam, hogy egy előzmény történetet kapok majd Lily és Atlas fiatalkoráról. Amikor az első könyvben épp egy Ellen DeGeneres-nek címzett levélben Atlasról olvastam, beugrott, hogy ha a levelekkel ilyen részletesen bemutatja Lily érzéseit CoHo, miért kellene egy egész könyv ehhez?! Aztán a tartalmát olvasva rájöttem, hogy a Velünk kezdődik nem előzmény lesz, hanem folytatás… Nem is én lennék.

Megjavítani azt, ami elromlott - könyvértékelés

Emlékeztek, hogy írtam az előző bejegyzés végén, hogy valami vidámabbra vágytam a pszicho-thriller után? Hogy miért Colleen Hoover könyvhöz nyúltam ilyen célból, én sem tudom…

Tavalyi év elején olvastam utoljára Colleen Hoover tollából, akkor az Egy nap talán sorozatot vettem elő, hiszen teljessé vált a trilógia a polcomon. Végül azóta nem éreztem a késztetést a műveire. Mindig elterveztem, hogy na, most folytatom a CoHo hullámot, aztán alább hagyott a lelkesedésem. Valahogy nem kaptam az utolsóként olvasott könyveitől azt az igazi „CoHo érzést”, amit anno megszerettem a munkásságában… Közben egyre több olyan vélemény jött szembe velem a „book-tok” közösségen belül, hogy Hoover munkássága káros, mert olyan dolgokat romantizál, amit nagyon nem kellene – például a Velünk véget ér című regényében a kapcsolaton belüli erőszakot – és túl nagy a hype az író körül. A második felével valahol egyet is tudok érteni, hiába szeretem a könyveit, bár nem olvastam mindet és nem mindegyik fogott meg annyira. Az első felében is látok igazságot, de ennyi erővel akkor mennyi olyan könyv van, ami még ennél is károsabb? Nyilván, ízlések és pofonok, szokták mondani. Mindenesetre, én öt évvel ezelőtt megszerettem az írónő munkásságát, és én nem szeretnék felülni az utálat vonatra, ami most robog körbe. Annak ellenére, hogy nem mindennel értek egyet, amit megjelenít a könyveiben.

Így a hosszúra nyúlt bevezető után térjünk is át a mostani poszt alanyára. Szeretem Hoover könyveit vásárlási sorrendben olvasni ja, vannak ilyen fura szokásaim, így a soron következő a Regretting you avagy az Elrontott életek lett. 2021 decembere óta várja a kis sorát, úgyhogy épp ideje volt, hogy elővegyem. A tartalma alapján egy szimpla lélek facsarós sztorit vártam, aztán már az eleje beszippantott és sodródtam a szereplőkkel együtt az érzelmi hullámokon.

Mert bizony Morgan és Clara története keményen robog az érzelmekkel együtt hol a mélyben, hol a csúcson azon a bizonyos hullámvasúton, ahol én, mint olvasó voltam az útitársuk, és sodródtam velük.

Ez tényleg a legfurább lakóközösség - könyvértékelések

Colleen Hoover regényei évek óta szerves részét képezik a magánkönyvtáramnak. Magával ragadott a stílusa, így szépen lassan bővítettem a gyűjteményemet a műveivel, legyen az régebbi kiadás, vagy új megjelenés. Három évvel ezelőtt akadt a kezembe a Maybe Someday – Egy nap talán című könyve. Egy csodás történet volt az egymás iránti tiszteletről, az érzelmekről, a barátságról. Tavalyi évben a Könyvmolyképző Kiadó végre elhozta a regény folytatásait, így azonnal meg is rendeltem őket, de szokás szerint az olvasásuk váratott magára.

Gondoltam, a Briar sportolócsapatának történetei után kézbe vehetek egy újabb sorozatot, így kezdtem a fent már említett könyvvel az olvasást, csak hogy emlékezzek tisztán a történetre. Ezt követte a szösszenetnyi folytatás, a Maybe Not – Talán mégsem.

A könyv egyfajta kiegészítés a korábbihoz, hiszen két mellékszereplő, Warren és Bridget történetét meséli el. Warren nagyon szimpatikus karakter volt számomra az első részben, így kíváncsian vártam, hogy mit fog adni ez a sztori. Ebből megtudhattam, milyen okból került a lány Warren és Ridge lakásába. Hát, nagyon meglepett, és igazán felkeltette érdeklődésemet az a csavar. De valahogy sajnáltam, hogy a 120 oldal alatt kb. öt mondatban elrendezte az író, és csavarta meg az adott dologgal a sztorit. Igazán érdekes fordulatot adott volna az egész történetnek, mind az első résznek, mind a folytatásnak. Túl nagy spoiler lenne, miről is van szó, úgyhogy olvassátok el inkább! Nem értettem az első részben, hogy a lány miért ilyen rideg és Warren mégis miért vonzódik hozzá. Aztán kiderült, hogy mennyi mindenen ment keresztül Bridget, és szépen lassan nyílt ki a fiú számára, ezzel nagyon sok aranyos pillanatot bemutatva. És egy kicsit én is megkedveltem a zord természete ellenére. Warren kezdeti vonzalma később átalakult oda, hogy segítsen a lánynak érzelmeket megélni, így még jobban megkedveltem a karakterét. Reméltem, hogy a sorozat folytatásában ezt a vonalat viszi majd tovább az írónő!

Támogató közeg nélkül - könyvértékelés

Colleen Hoover iránti rajongásom 2019-ben kezdődött, akkor annyit láttam az írótól könyveket, meg értékeléseket róluk, hogy találomra egyet kiválasztottam és elolvastam. Megnyert a stílus, majd ajándékba is CoHo könyvet kaptam, és innentől nem volt megállás. Ma már külön részleg van a könyves polcomon az írónő műveinek, illetve szinte minden új megjelenést azonnal elő is rendelek. Bár a két friss megjelenéssel még hadilábon állok.

Az idei év első megjelenése magyar nyelven az írónőtől a Without Merit – Merit nélkül volt. Hála a Könyvmolyképzős előrendeléseknek, nagyon hamar, a megjelenés másnapján már a kezemben volt a regény. Ennek ellenére valahogy nem éreztem rá a késztetést, hogy olvassam. Nem tudom, hogy ez az olvasási válságomnak volt köszönhető, vagy szimplán nem volt hangulatom hozzá. Pedig tényleg nagyon szeretem Colleen könyveit, mert bár fájdalmasak, egyszerre annyira gyönyörűek is.

Miután előző olvasmányommal végeztem, gondoltam akkor végre itt az ideje a könyvet elolvasnom, hiszen nem egy hosszú regényről beszélünk. Magamhoz képest átlagos tempóban haladtam vele, viszont nem szippantott úgy be, ahogy azt vártam. De mi lehetett ennek az oka?

Egy meglepő kézirat - könyvértékelés

Kicsit későn érkező vagyok, mert ez az olvasmányom még az előző évről maradt. 2020-as évet nálam egyértelműen Colleen Hoover uralta, hiszen összesen hét darab könyvet olvastam el tőle. Nyáron jelent meg fordításban számunkra az új regénye, ami a Verity címet viseli. Felkeltette érdeklődésemet a tartalma, így nem volt kérdés, hogy előrendelem a Könyvmolyképző oldaláról a könyvet. Amikor megérkezett gondolkoztam rajta, hogy melyik könyvet olvassam, végül egy másikat választottam, aztán minden más könyvbe előbb belefogtam, mint ebbe. De nem baj, hiszen így megmaradt a tavalyi év végére nekem.

Pár értékelés foszlányba belefutottam, de nem akartam nagyon olvasgatni, hiszen nem akartam lelőni a poént saját magam számára. Egyöntetűen olvastam másoktól, hogy merőben más, amit megszokhattunk az írótól. Colleen most a romantikus és szívfacsaró történetek után nyitott egy új műfaj felé, ami a thriller. Eddig összesen két ilyen típusú könyvet olvastam, egyik sem nyert meg igazán. Egy icipicit fenntartásokkal álltam a könyvhöz, ám nem az író miatt, hanem csakis a korábbi tapasztalataim miatt. Hiszen tudtam, hogy egy CoHo könyvvel nem tudok mellé nyúlni.

A Csúfban is megtalálni a szépet - könyvértékelés

Utoljára májusban olvastam Colleen Hoover könyvet. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy év alatt a gyengéim lettek a könyvei. Annyira, hogy a polcomon külön szekció van az írónő műveinek, illetve már szereztem be olyan könyvet papír kiadásban, amit korábban elektronikusan olvastam. Az Ugly Love – Csúf szerelem eddig elkerülte a figyelmemet. A fülszövegét, valamint barátnőm értékelését olvasva úgy döntöttem, ezt is olvasni szeretném. Egy Könyvmolyképzős akció keretében meg is szereztem a könyvet. Az olvasás előtt gondolkodóba estem, hogy ezt olvassam, vagy a Verity-t, de végül erre esett a választásom.

A borító nagyon tetszik. A könyv végeztével, ahogy becsuktam, rájöttem, hogy nagyon is beszédes volt az előlap, utalva a buborékokkal két dologra is. A lány főszereplő érzéseire, valamint meghatározó szerepet játszik a srác életében is. De nyilván előre ezt nem tudhattam.

Minden érzésem egy dalban - könyvértékelés

Colleen Hoover művei iránti szeretetem az idei évben mélyült el jobban, hiszen most tettem le az írónőtől idén az ötödik könyvet. Egyre közelebb kerül a szívemhez amúgy a munkássága, ezt bizonyítja az is, hogy a Könyvmolyképzőnél volt egy nap CoHo villámakció, így két könyvét is megrendeltem. Valamint a héten megérkezett a legújabb könyve is hozzám, a Verity. Na, de azokról később írok úgyis.

Szóval, amiről most szeretnék írni, az nem más, mint a Maybe Someday – Egy nap talán című regénye. Eddig valahogy elkerülte figyelmemet ez a mű. Egy barátnőm Molyos oldalát böngészve láttam, hogy ő olvasta, ezért ránéztem a könyv adatlapjára. A tartalma felkeltette érdeklődésemet, és mivel amúgy is könyveket rendeltem, így ez is beleesett a kosaramba.

Belégzés, kilégzés.

Dobban, dobban, szünet.

Összehúz, elernyeszt.

Mindig, ugyanott - könyvértékelés

Nincs megállás, nem elég számomra a Colleen Hoover könyvekből azóta rendeltem is egyet már. Tavaly jelent meg itthon egy új könyve. Ami elsőre felkeltette az érdeklődésemet. Így történt meg az, amire korábban nem volt példa: előrendeltem egy Colleen Hoover könyvet! A November 9. tartalmában már a koncepció érdekes volt számomra.

A könyves instámat böngészve (ez itt a reklám helye: @alittlebookandmovie) több, általam követett bloggernél láttam már, hogy olvasták a könyvet. Illetve Molyon is néztem pár véleményt. Azok alapján többen írták, hogy jó a könyv, csak picit eltér a megszokott „CoHo érzéstől”. Amikor a kezembe vettem a regényt, úgy futottam neki, hogy oké, biztos kifacsar majd belőlem mindent, összetöri a lelkemet, de mellette csodás történetet kapok. Ez részben így is volt.

Erősebb vagy, mint hitted! - könyvértékelés

Colleen Hoover munkásságával tavaly ismerkedtem meg, azóta bizonyos időközönként kerül a kezembe egy-egy könyve. Eddig legnagyobb hatással talán a Too Late volt rám, aztán a Confess és a Hopeless van holtversenyben. Sok helyen láttam, valamint több ismerősöm is ajánlotta már az It Ends With Us – Velünk véget ér könyvét az írónőnek. Eddig vártam vele, aztán a Könyvmolyképzős raktár vásár során remek áron sikerült hozzájutnom.

Nagyon szép a könyv borítója is

A beleolvastam egy-két véleményben Molyon, illetve láttam a könyvnél az erőszak címkét, így bevallom picit féltem az olvasásától. Vagyis inkább tartottam. Az író itt is egy nagyon komoly témát ragadt meg: a családon belüli bántalmazást. Hoover-től eddig olvasott könyveim alapján tudtam, hogy a könyv egyszerre fogja melengetni a lelkemet és ki is facsarni azt. Hiszen az írónak van egy annyira sajátos stílusa, hogy azzal egy nagyon mély, és komoly témát is „emészthetően” tud tálalni. Itt sem történt ez másként.

Sose veszítsd el a Reményt! - könyvértékelés

Aki rendszeresen olvassa szerény kis blogomat, tudja, hogy tavalyi év során ismerkedtem meg Colleen Hoover könyveivel. Az egyiket hirtelen ötlettől vezérelve olvastam el, a másikat pedig ajándékba kaptam. A kívánság listám legelső eleme szintén az írónő egyik könyve volt. A Hopeless – Reménytelen évek óta tervben volt, és nemrég érkezett el az a pillanat, hogy leültem és Mari segítségével elolvashattam végre!

Fel voltam rá készülve, hogyha az írónőtől olvasok könyvet, akkor az valahol a tragikus és a gyönyörű között fog behatárolódni. Jelen esetben sem történt máshogy. Egyszerre facsarta ki és melengette lelkemet a történet.

Te mit vallanál be? - Könyvértékelés

Ezer éve őrizgetek Moly.hu-n egy kívánság listát, amit előszeretettel mutogatok rokonoknak, hogy onnan lehet válogatni ajándék ötletet. Szerintem vagy fél éve volt kívánság listán Colleen Hoover könyv, mondván majd megveszem, vagy kihozom könyvtárból. Közben e-könyvként olvastam egy művét, ami borzasztóan megnyert magának, de azóta nem volt szerencsém az íróhoz. Mígnem nyáron egy nagyon kedves barátnőm meglepett az írónő Confess – Vallomás című könyvével.

Akkor még nem tudtam nekiállni, de biztos voltam abban, hogy nemsokára ez a könyv fog következni az olvasási sorrendben. Hiszen amikor először olvastam az írótól, akkor is annyira magával ragadott a történet, hogy képtelen voltam letenni. Ám ebben az esetben nem egészen ez volt a helyzet…

Sosem Túl Késő! - könyvértékelés

Hű társam, Mari

Colleen Hoover neve nem ismeretlen már a blog olvasók számára. Év elején gyorsan elolvastam Tarryn Fisher-rel közös sorozatát, a Never, Never-t (erről itt és itt találtok posztot). Most, hogy beszereztem Marit – Mariról nem sokára írok egy külön bejegyzést – kitárult előttem a világ és nyitottam az e-könyvek olvasása felé. Molyon nézegettem, hogy milyen értékeléseket kedveltem, és ott bukkantam rá az írónő, Too Late – Túl késő című könyvének egy értékelésére. Úgy voltam vele, hogy akkor ez legyen az első e-könyves élményem Marival.

Bevallom, elkövettem azt a hibát, hogy olvasás közben szintén molyon nézegettem értékeléseket. Ott sokan írták, hogy ez nem az igazi „CoHo érzés”, eltér a könyv a többitől. Hát, nekem valahogy a Never, never után kész adrenalin bomba volt az egész! De, azért nem fért ilyen könnyen a kegyeimben a történet…

Csalódás a köbön - könyvértékelés

Korábban már említettem, hogy Colleen Hoover és Tarryn Fisher közös trilógiájának, a Soha, de soha első része már jó ideje figyelgetett a kívánság listám élén, és hosszú várakozás után sikerült beszereznem. Nos, miután elolvastam, úgy voltam vele, hogy jézusom, tudnom kell mi lesz a két fiatallal. Egy kupont találva sikerült a két kötetet mindössze 700 forintért megvenni még házhoz szállítással is jól jártam így szerencsére nem sokat váratott magára a folytatás.

A borítók még mindig nagyon szépek, és tetszik a kis domború hullámokat (?) ábrázoló nyomat a fedlapokon. Viszont továbbra sem tudok napirendre térni afelett, hogy mi a francnak kellett ezt a sztorit 3 könyvre szedni, amikor megáll az egész maximum 350 oldalban??? Sőt, utánanéztem, külföldön megjelent egyben az egész történet Amazonon legalábbis találtam ilyet. Mivel a sorozat második és harmadik része összesen kitesz 222 oldalt, így arra gondoltam, hogy ezeket kár két külön posztra szednem. Szóval lássuk milyen volt a Soha, de soha maradék két része.

Amikor nem tudod, hogy ki vagy... - könyvértékelés

Molyon szoktam szörfölgetni, és nem egyszer fordult már elő az, hogy egy ismerősöm véleményét olvastam el az aktuális könyvről, amit befejezett, ennek kapcsán raktam kívánság listára az adott művet. Másfél évig lapult szépen a kívánság listám élén Colleen Hoover és Tarryn Fisher közöse, a Never,Never. Mindig csak nézegettem, hogy ah majd megveszem. Őszintén úgy voltam vele, hogy elég rövid fülszövege volt, és azon agyaltam, hogy vajon az alapján megéri-e nekem ezt megvenni.

Nézegettem, hogy trilógiáról van szó, úgy gondoltam egy esélyt megér. Karácsonyra kaptam könyvutalványokat, az egyikkel vásároltam négy könyvet, és ez is közéjük került. Rövidsége miatt esett erre új olvasmányként a választásom.