Általánosságban szoktam figyelni a könyves újdonságokra. Moly.hu, Librin, valamint olvasós csoportokban szoktam szörfölgetni. Ha jól rémlik, egy Libris kívánság lista frissítés során bukkantam rá Laura Marshall könyvére. Aztán utána olvastam Molyon értékelést, valamint a csoportban is foglalkoztak vele, így arra jutottam, hogy miért ne adnék neki egy esélyt? Meg fel is keltette az érdeklődésemet, megtetszett az Ismerősnek jelölt.
Nem tudom miért, de az utóbbi időben
sorra olyan könyvekbe „tenyerelek bele”, amik annyira jónak ígérkeznek, és
annyira nagyon csalódok is bennük. Sajnos azt kell, hogy mondjam, itt is ez
történt.
A történetet elkezdve, szinte pár
oldalt követően egyre inkább olyan érzésem volt, mint anno A lány a vonaton műnél. Olvastam, de mintha mázsás súly nyomott
volna végig, annyira lehangolt az egész… Aztán ez párosult azzal, hogy
elkezdtem unni is az egészet.