Általánosságban szoktam figyelni a könyves újdonságokra. Moly.hu, Librin, valamint olvasós csoportokban szoktam szörfölgetni. Ha jól rémlik, egy Libris kívánság lista frissítés során bukkantam rá Laura Marshall könyvére. Aztán utána olvastam Molyon értékelést, valamint a csoportban is foglalkoztak vele, így arra jutottam, hogy miért ne adnék neki egy esélyt? Meg fel is keltette az érdeklődésemet, megtetszett az Ismerősnek jelölt.
Nem tudom miért, de az utóbbi időben
sorra olyan könyvekbe „tenyerelek bele”, amik annyira jónak ígérkeznek, és
annyira nagyon csalódok is bennük. Sajnos azt kell, hogy mondjam, itt is ez
történt.
A történetet elkezdve, szinte pár
oldalt követően egyre inkább olyan érzésem volt, mint anno A lány a vonaton műnél. Olvastam, de mintha mázsás súly nyomott
volna végig, annyira lehangolt az egész… Aztán ez párosult azzal, hogy
elkezdtem unni is az egészet.
Louise
csendesen tengeti mindennapjait kisfiával. A nő picit tovább is lépne, de amúgy
teljesen elmerül a múltjában, az önsajnálatban, és láss csodát, a múltja rátör –
egy Facebook ismerős jelölés kapcsán. Magában már beteg dolog egy halott lány
nevében profilt létrehozni. De hogy ez a nő mennyi mindent látott mögé, plusz
szinte gondolkodás nélkül vissza is igazolt… Aztán jött az osztálytalálkozó.
Ott azt hittem lesz valami csattanó mondjuk
lett is, de nem úgy, ahogy én vártam. Aztán kerülnek elő a múltból
darabkák, szereplők, rég nem látott embereket a nő életében. Kiderül, hogy ki
zaklatja a profillal, amin én azért meglepődtem, mert nem számítottam erre a
kimenetelre. De, hát, ami utána történt… Egyszerűen csak olvastam, és gondolkoztam,
hogy ne. Ezt most miért? És vége is lett. Ennyi. Pont ennyinek éltem meg a történetet
is…
Úgy éreztem, hogy a könyv valamit
nagyon nagyon adni akart, de közben ez félresiklott és nem úgy adta, ahogy akarták.
Egyszerűen vontatott volt. Louise karaktere semmilyen volt. A történet 80%-ban
masszív önsajnáltatásba csapott, ahelyett, hogy folyt volna a saját medrében...
Jaj, de ha Sam-mel együtt maradtunk
volna, de jaj Maria-val mit tettem, jaj a jövőm, jaj a múltam, jaj jaj jaj.
Gyakorlatilag ez volt a váza az egésznek. A nő végig saját magával és múltjával
küzdött, annyira, hogy elmart maga mellől mindenkit, és nem is értem, hogy a „legjobb”
barátnője hogyan tartott ki mellette. Sokszor azt sem értettem a munkája hogyan
maradt meg, annyira beszippantotta ez az egész ismerősnek jelölős dolog. A
töltelék szereplők pont töltelékként voltak odabiggyesztve ahova, és konkrétan
a nevüket sem jegyeztem meg. Sam karakterével egy az egyben nem tudtam mit
kezdeni, a regény végén lévő kifordulásával meg pláne nem. A történetvezetést
egyébként a kettősség jellemzi: felváltva kapunk jelen-múlt fejezeteket. Ez jól
volt felépítve, hiszen párhuzamosan haladt a kettő, a jelenből átugorva a
múltba szerintem jobban átláthatóbbá vált a történet. Annak ellenére, hogy sok logikát nem kellett keresnem benne.
Ha keresnem kellene egy jó pontot
a történetnek és az írónak, az a könyvet átfogó iskolai zaklatás témája lenne.
Elég sok dolgot jelenít meg ezzel kapcsolatban, a visszaemlékezős részekben még
jobban rá lehet látni.
Egy szó, mint száz, valahol én
ezt a könyvet szenvedésnek éltem meg. Az eleje iszonyú vontatott volt, a közepe,
úgy ahogy beindult, és azt a ritmust tartotta a végéig. De ennek ellenére nem
adott sok mindent, vagyis nem azt, amire én számítottam. Két hét alatt sikerült
átrágnom magamat rajta, ahhoz képest, nem volt rossz teljesítmény. A bejegyzés pedig három hétig készült,
annyira nem tudtam magam rávenni a megírására. Ritka az ilyen.
F.
Friend
request
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2018.
336 oldal
Kívántad már, hogy bárcsak
megváltoztathatnád a múltad?
Maria ismerősnek jelölt a
Facebookon.
Csakhogy Maria több mint huszonöt
éve halott.
Vagy mégsem?
Louise a negyvenes éveiben járó
elvált anya, egyedül neveli négyéves fiát, és belsőépítészként a saját
vállalkozását vezeti. Az egyedülálló szülők elfoglalt, küzdelmes életét éli.
Egy napon szívdermesztő e-mailt kap. Maria, a volt osztálytársa ismerősnek
jelölte a Facebookon. Csakhogy Maria több mint huszonöt éve halott. Vagy mégsem?
Az 1989-es végzős középiskolás
évfolyam osztálytalálkozóra készül, így Louise felveszi a kapcsolatot a volt
osztálytársaival, hogy kiderítse, őket is bejelölte-e Maria… A múlt hirtelen
nagyon is valóságossá válik, újra felszínre kerülnek a régi titkok, hazugságok,
féltékenységek és elfeledett sérelmek. De vajon megjelenik-e Maria az
osztálytalálkozón? Megoldódik-e a több évtizedes rejtély?
Lélegzetelállító és
felejthetetlen pszichothriller. Fantasztikus. A műfaj rajongói megőrülnek érte.
Az Ismerősnek jelölt Laura
Marshall első regénye. Világszerte több mint 500.000 példányban kelt el!
„Fantasztikus pszichothriller
váratlan fordulatokkal és a mindennapi életből vett élethelyzetekkel.”
(Amazon Reviewer)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése