A viadal a végére ért... - könyvértékelés

Majdnem napra pontosan (egy nap eltéréssel) egy éve írtam meg Leiner Laura Iskolák Versenye trilógiájának második részéről szóló bejegyzésem. Ennek örömére, most sikerült megszülnöm a harmadik, Emlékezz rám című kötetről a posztot. Igaz, korábbra terveztem, mert a könyvet közel 3 nap alatt elolvastam ilyen ez, ha valamit nem bírok letenni és még szórakoztat is, de annyira beúsztam a munkában, hogy most jutott rá időm.

Mivel az első kötet óta közel két év telt el a mostani megjelenésig, így előtte gyorsan újraolvastam mindkét részt, hogy felfrissült emlékekkel vethessem bele magam a befejezésbe. És ezt nagyon is jól tettem, hiszen így sokkal jobban fel tudtam venni a verseny fonalát, jobban bele tudtam élni magamat. Na, de mibe is?

A fekete csapat és hős szerelmes Kornél távozása után Hannának nem volt ideje sokáig magába roskadnia, hiszen a viadal folytatódott tovább. Ennél a könyvnél is hasonló volt a bajom, mint a másodiknál: a feladatokra nem volt akkora hangsúly fektetve. Jelen pillanatban három feladatot tudnék felidézni, ebből az első, „hét próbás” feladat volt számomra nagyon ötlet dús. A döntő feladatát viszont egyáltalán nem értettem. Utólag visszagondolva, ahogy Laura is említette a könyvben, olyan szempontból helyénvaló volt egy ilyen, véletlenre bízott feladat, hogy küzdöttek már eleget a szereplők, és ki így, ki úgy jutott előnyhöz; ennél a típusnál pedig szimplán a szerencse hozta meg a győzelmet. Másrészről, nem volt egy igazi, döntős küzdelem, harc az utolsó játék.

A befejező részben egy kettősség volt jelen. Azzal, hogy Hanna még az élménytábor lakója volt, és Kornél már a saját, megszokott életében volt, elég nagy kontraszt alakult ki, amit Hanna is érzékelt. Az ő szerelmükkel kapcsolatban is felmerült bennem pár kivetni való szőrszálhasogatás indul.

• Hanna egy magába fordult lány volt, tragédiája miatt. Ami egyrészről érthető. De nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen introvertált személyiség kettő nap leforgása alatt ennyire szerelmes legyen.
• Végig ott lógott a levegőben, hogy mi lesz velük a verseny után, az pedig csak a pont volt i-re, hogy kiderült 170 km választja el őket egymástól. Első kapcsolatnak egy ilyen távkapcsolat?
• Szerintem ez nekem egy ilyen rögződésem, de… Miért nem kaptunk verseny utáni kitekintést a hétköznapjaikba???? Én nagyon szívesen olvastam volna, hogyan alakul a kapcsolatuk, hogy bírják egymás nélkül a távot, ilyesmi.

Most, hogy ezeket pontokba szedtem, mehetünk is tovább.

Igazából itt éreztem a legjobban azt, hogy csapatként működnek a szereplők. Támogatták egymást, bíztatták a másikat verseny közben, összecsiszolódtak, nem csak versenyzőként, barátként is. Kellemeset csalódtam Bernadett karakterében. Nekem ő valahogy mindig kilógott, nem oldódott fel, de nagyon meglepett, ahogy a többiek mellett állt, valamint Hanna mellett, amikor elmerült a múltjában. És elérkeztünk az újabb olyan részhez, amire hosszabban kell kitérnem.

Ugyanis Hanna múltban való elmélkedése, miközben révetegen bámul maga elé, elég erős méreteket öltött. Rengetegszer éreztem azt, hogy az első könyv óta ugyanazokat a sorokat olvasom. Továbbra sem éltem meg a gyász ilyen mértékű mélységét, de nekem ez valahol már túl sok volt. Elment tiniként egy olyan versenyre, ami minden tekintetben kimozdította a komfort zónájából, barátokat szerzett, szerelmes lett és Nagyi hányszor hívta fel erre a figyelmét. Ennek ellenére mégis oda került folyamatosan, ahonnan elindult. Sokszor éreztem azt, hogy mindig ugyanazokat írja az írónő, sokszor talán terjedelem növelése miatt. Két helyen éreztem úgy, hogy na, itt nagyon is kellett a múltban való merengés: amikor a zöld csapattagok az első verseny feladat után úgymond „beletenyereltek” a témába, valamint amikor a karkötőjét elvette Máté.

A karakterek közül talán az arany csapat lány tagjai okoztak számomra Bernadett mellett meglepetést. Ők mentek át a legnagyobb jellemfejlődésen. Hanna fejlődése úgy isten igazából az utolsó pár fejezetben érződött a legjobban. Előtte szinte az összes részben stagnált, majd úgy a trilógia befejezésére kinyílt végre.

Nem mehetek el szó nélkül Kocsis igazgató mellett sem. A történet elején kicsit irritáló volt, ahogy ennyire felhajtást rendez a verseny köré. A harmadik részre ez már kinőtte magát oda, hogy a diákok nagy része várta már, hogy milyen híreket tesz közzé az igazgató, mentek az élő bejelentkezésekre is, a versenyzőket pedig szép számmal várták vissza az iskolába a kezdeti „lelkesedéssel” ellentétben, végül elérte a célját. A történet végére Hanna is elengedte a social media bojkottját, és életet lehelve magába is visszatért a platformjaira, mértéket tartva – amivel egyetértve úgy érzem, hogy ez lenne a normális a fiatalok számára. De ebbe most nem megyek bele.

Összefoglalva, nem kaptunk kézbe egy tökéletes könyvet, tökéletes befejezéssel. Voltak hibák, amiket én is boncolgattam. De el tudtam ezeket engedni olvasás közben, és csak a szórakozásra összpontosítottam. Mert abban nem volt hiány. Lóri és Nagyi karakterét még mindig imádtam, olykor hangosan nevettem olvasás közben, amikor buszon voltam, csak mosolyogtam a könyvbe. És ezek ellensúlyozták számomra a hibákat. Talán emiatt is tudnám ajánlani a könyvet.

Mindenképp egy szokatlan vonal volt ez a trilógia Laurától, de örültem, hogy ezt is elolvashattam. Mert a komoly, mély téma mellett megvolt a szokásos humora is. A könyv legutolsó mondatához pedig nem tudok mit hozzáfűzni… Vagy pont azért nem, mert túl sok mindent tudnék? Ez a gondolat, lehet megérik majd az IOV következő trilógiájára bennem. Ki tudja.

F.

Leiner Laura: Emlékezz rám – Iskolák Versenye 3.

Kiadó: L&L Kiadó Kft.

Kiadás éve: 2019.

460 oldal

Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…

Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.