Kódfejtésre fel! - könyvértékelés

A csúnyácska könyvtári példány

Talán úgy 16 éves korom óta válogatom magamnak az olvasmányaimat. Előtte szinte csak azokat a könyveket olvastam el, miket az iskolában tettek kötelezővé. Nos, a törést követően elég szélesen ágazott szét az érdeklődési köröm, mint ahogy azokat a posztjaimból is láthatjátok.

Nem olyan régen jött egy kattanás, hogy én nagyon el akarom olvasni a Da Vinci-kódot. Dan Brown egykori, nagy port kavaró regénye nem volt ismeretlen számomra, Anyukám is olvasta még nagyon nagyon régen, és derengett egy-két részlet belőle, amit elmesélt. Az előző posztomban említettem, hogy bővítettem a lehetőségeimet a könyvtárba való beiratkozásommal, így onnan kölcsönöztem a könyvet. Ami hát elég csúnyácska így újrakötve, de az a tartalmán nem változtatott.

Elsőként levonnék egy következtetést. Jobban tettem, hogy anno nem olvastam el ezt a könyvet, és most, idősebb fejjel vettem a kezembe. Valószínűleg nem láttam volna át minden összefüggést, nem kötötte volna le a figyelmemet úgy, mint most. Szóval inkább idősebb korosztálynak van szánva Dan Brown egyik sikertörténete.

Egy kis helyzet jelentés, és a márciusi Book-Tag

Sziasztok!

Gondoltam jelentkezek egy kis beszámolóval, tervek ismertetésével, na meg a havi BookTag-gel! :)

2018. elég sok változás hozott az életembe. Elkezdtem egy elég hosszú nyelvtanfolyamot, ami mellett azért keletkezett némi szabadidőm is, így újra visszatértem ide, na meg persze az olvasáshoz! Annak ellenére, hogy nem mindig alakult úgy ez az év eddig, ahogy kellett volna, igyekeztem szeretett könyveimhez nyúlni vagy inkább elmenekülni a való élet elől a lehető legtöbb alkalommal. Jelenleg 5 olvasatlan könyvem van, és ennél is több újraolvasást is tervezek, hiszen jó pár olyan történet lapul itthon, amit ugyan olvastam, de akkor a bloggal nem igazán foglalkoztam, így a poszt elmaradt róla.

A sötét új árnyalata - könyvértékelés

Tavaly szeptember környékén olvastam el a Grey-t, amit eléggé halogattam, pedig szabályosan olvastatta magát a könyv. Akkor nagyon felcsigázott a folytatása, amire azért várni kellett, de február első hetében elérkezett a várva várt pillanat: kezemben tarthattam E. L. James új könyvét, a Sötétet.

De itt álljunk is meg egy pillanatra. Kellemes meglepetés volt, hogy a 13-i megjelenés helyett már 8-án megkaptam a könyvet, ami hát derült égből villámcsapásként ért. De amin már előjegyzéskor fent akadtam, az a cím volt. Miért kellett a Darker-t lefordítani? Ennyi erővel az előző részt is fordíthatták volna Szürkének. Nem tudom, hogy itt Grey nevéhez ragaszkodtak inkább, vagy csak simán hagyták, és követték a Szürke ötven árnyalatára utalva az előző vonalat. Igazából kár is ezen ennyit pörögnöm, nem változtat szerencsére a könyv beltartalmán.