Varázslatos csillagjegyek - könyvértékelés

Két éve tart töretlen lelkesedéem a romantasy műfajú regények iránt. Akkor Holly Black bevezetett a Levegő Népe trilógiájával, majd jött a Negyedik szárny, aztán a Vér és Hamu csúf kravenjeivel és vérfarkasaival. Már egy jó ideje pihenget a polcomon még pár másik fantasy kötet. Nem pont így terveztem az olvasásaimat, de hát újra reflektorfénybe került az adott regény.

A testvér- és írópáros Caroline Peckham és Susanne Valenti nagyon felkapott sorozatáról van szó. Elárasztotta a közösségi oldalaimat a Zodiákus Akadémia frissen megjelent része. Kollégámmal is szóba került a regény, innen jött az ötlet, hogy akkor végre eljött az én időm. Szóval egy évvel a beszerzése után végre a kezembe vettem a hosszú sorozat első részét, Az ébredést.

Nem szerettem volna belefutni spoilerbe, ezért csak belenéztem egy-egy értékelésbe, valamint ugye akarva-akaratlanul látóterembe került vélemény a regényről. Több állásfoglalás szólt arról, hogy nem ez lesz az a könyv, ami beránt a sorozatba; ez még sehol sincs a történet egészéhez képest. Nyilván, szerintem ezt egy sorozat első részétől nem lehet elvárni, hogy hozza azt a szintet, mint a teljes sztori. Én a korábbi, fantasy műves tapasztalataim alapján úgy voltam vele, hogy legalább a második részt el kell olvasnom, hogy beszívjon, hiszen az első kötet valószínűleg a világ megismerésére fog fókuszálni.

A történet középpontjában egy ikerpár, Tory és Darcy áll. Hányatott sorsú fiatalok, akiket nevelőcsaládjuk kirakott 18 éves korukban. Próbálnak boldogulni, Darcy megtakarított pénzüket próbálja visszaszerezni, Tory pedig motorlopással akar egy kis pénzhez jutni. Viszont Tory belefutott egy rejtélyes idegenbe, aki meglátogatja őket lakásukon. Majd robbantja a bombát: ők amúgy tündérek és egy mágikus világ trónjának jogos örökösei! Természetesen ők ezt nem tudják elhinni, majd amikor egy réten varázserőt ébresztő szeánszon taláják magukat, kezdik belátni, hogy itt valami nem stimmel. A világgal, saját magukkal, a múltjukkal. A trón jogos megszerzésének van egy feltétele: túlélni a Számvetést és elvégezni a Zodiákus Akadémiát. De van egy bökkenő. Pontosabban négy. Átmenetileg négy irányító család sarjai a trón várományosai, és ők nem igazán nézik jó szemmel, hogy Darcy-ék visszakerültek Solariába.

Az első részben végigkövetheti az olvasó, milyen válogatott próbatételek elé állítják az ikreket. Saját maguk kezdik kitapasztalni az erejüket, de minden természeti erőnek házában egy-egy örökös a vezető, a legerősebb tündér. Innen indul Tory és Darcy pokoljárása, hiszen nem kis dolgokon kell átverekedniük magukat. Vámpírok szipolyozzák a varázserejüket, korántsem veszélytelen próbák elé állítják őket, nimfák észrevétlenül húzzák ki legsötétebb félelmeiket belőlük, hogy ellenük használva eltávolítsák őket az Akadémiáról. És mindezek mellett több rejtélyes gyilkosságról is tudomást szereznek, amiben nagyon úgy tűnik, hogy egy tanáruk is részt vesz...

,,A könnyek még senkin sem segítettek, de olykor jó érzés szabad utat engedni nekik.’’

Huh! Hát ez a könyv nem viccelt, már a harmadik fejezetben belecsöppent az olvasó a varázslattal teli világba. Nem volt sok átmenet, vagy felvezetés. Nekem ez nagyon hirtelen történt meg, szinte alig ismertem meg a főszereplőket. Ezt a részét valahogy nem éreztem kidolgozottnak, hiszen alig tudtunk meg információkat a főszereplőkről és máris le lett lőve a poén. Aztán ahogy bekerültek a Zodiákus Akadémiára, onnantól rendesen berántott a könyv. Mindig történt valami, ami érdekelt, és lökött tovább az olvasásban! Nagyon tetszik az ötlet, hogy az asztrológia köré van építve az egész mágikus világ, az erőviszonyok, a varázslatok rendszere. Mindezek mellett megjelennek a szinte klasszikusnak számító fantasy elemek sárkányok, nimfák, vámpírok képében. Folyamatosan épül a varázslatok rendszere, különböző tanórákon tapasztalják meg a szereplők, hogy tulajdonképpen mi lakozik bennük. A mágián kívül a könyv hatalmas hangsúlyt fektet a zaklatás témakörére. Hiszen konkrétan az egész intézmény az ikrek életére tör. Nem csak fizikailag, de lelkileg is komolyan bántalmazzák őket. Kifaggatják legmélyebb félelmeiket, majd ellenük fordítják azokat. Az egyik örökös, Caleb tulajdonaként kezeli Tory-t, hiszen vámpírként belőle szipolyozza ki az erőt. A közösség sem fogadja el az örökös lányokat, a tündér-Facebookon is folyamatosan posztolnak róluk, lejáratják őket. Lépten-nyomon megvetésbe ütköznek, aki pedig leheletnyi kedvességgel fordul feléjük, csak azért teszi, hogy a közelükbe férkőzve később ártson nekik. Ugyan kemény téma mindezekről olvasni, de a misztikus lényekkel és varázslatokkal átitatva nekem kicsit tompítva lett az éle ennek az egésznek.

A főszereplő lányokkal viszont volt némi gondom. Értem, hogy ikrek, de konkrétan annyira nem volt eltérő személyiségük, hogy ha nem lett volna a fejezet tetejére írva, hogy épp ki az elbeszélő, nem tudtam volna megkülönböztetni őket. Nem voltak akkora wow pillanataik, talán az utolsó fejezeteket leszámítva. Nem éreztem a fejlődést rajtuk, sőt, valahol némi naivitást is láttam. Például minden további nélkül elhitték egy vadidegennek, hogy ők tündérek és már ugrottak is bele a varázslatos világba. Valószínűleg emiatt a hiányosság miatt érdekelt jobban akár a rejtélyes idegen, és később professzor Lance Orion személye, vagy akár maga az ördög az örökösök közül, Darius Acrux képében. De még a mellékszereplők, mint például a sokszor idegesítő, örökösöket támogató lány, Geraldine is több szimpátiát ébresztett bennem... Bízom abban, hogy ez a soron következő részekre változni fog, és a főszereplőket is jobban kidolgozzák az írók.

Ebben a sztoriban engem egyértelműen a világ felépítése vitt magával. Nagyon tetszik az alapötlet, valamint az ábrázolás is. A varázslaton és a vámpírokon túl is van benne plusz, így érdekel az egész. Engem például ez az első könyv is már teljesen meggyőzött, ezek után kíváncsian várom, hogy mi lesz a további részekben. A könyv zárása pedig olyan fordulatos lett, hogy még a végére sem értem, de már rendeltem is meg a folytatást ennyit a könyvstopról, üdvözlöm a 29. olvasatlan könyvemet innen is! Az meg már csak a hab a tortán, hogy a magyar kiadások szerintem gyönyörűek, a borító maga, és azon túl az éldekoruk is. Egy viszonylag hosszú, tíz részes sorozatról van szó (az előzmény részekről nem is beszélve), valószínűleg ebben is lesznek hullámzások. Egyébként nemrégiben hazánkban a hatodik kötet jelent meg.

Ah, megint beszívott egy 963 részes fantasy sorozat, az olvasatlan könyveim meg zokognak kínjukban a polcomon. De hát nincs mit tenni, sodródni kell az árral.

F.

Caroline Peckham, Susanne Valenti: Az ébredés - Zodiákus Akadémia 1.
The Awakening - Zodiac Academy 1.
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2025.
ISBN szám: 9789635828395
384 oldal

Ikrek vagyok.

Impulzív. Kíváncsi. Makacs.

Ikertestvér. Egy olyan trón örököse, amiről semmit sem tudok. És mint kiderült, tündér vagyok.

De természetesen nem ilyen egyszerű a dolog – születési jogom elhódításához nem kell mást tennem, mint hogy bizonyítsam, én vagyok Szolaria legnagyobb hatalmú természetfeletti lénye.

Ha úgy vesszük, ez igaz is, hiszen a Vad Király lánya vagyok. De az apró betűs részből kihagyták, hogy a királyság minden egyes tündére magának követelné a trónomat, ha megtehetné.

Az akadémia, ahova bezsuppoltak, kib*szottul veszélyes és pokolian menő. Vámpírok harapdálják a gyengébb diákokat a folyosókon, a vérfarkasok minden teliholdkor a Jajongó Erdőben csapnak orgiákat, és akkor még nem is beszéltem a szirénekről, akik kifacsarják az érzelmeidet. Ahogy arról sem, hogy a borzasztóan dögös főmágia-professzorom fogdabüntetései után a túlélők terápiára szorulnak.

Az órák tök érdekesek, főleg, ha élve vészeled át őket. No és az Ikrek csillagjegy, amivel az egészet kezdtem?

Ez határozza meg az elemi mágiámat, és befolyásolja a sorsomat, szóval bele kell vetnem magam az asztrológiába, ha el akarom látni az osztálytársaim baját, ami amúgy a tanmenet része.

A legnagyobb problémám a sárkányivadék, akinek láttán hevesen nyáladzani kezdek, és aki a trónomra ácsingózik, ráadásul három pszichó haverjával mindent megtesz azért, hogy pokollá változtassa az életemet.

Semmi más dolgom nincs a túlélésen kívül. De lehet, hogy a végzet máshogy gondolja. A francba, miért nem Roxfortból kaptam levelet?