Elátkozott sorsok - könyvértékelő

Miután július elején befejeztem a Zodiákus Akadémia negyedik részét, és elolvastam a kiegészítő novelláját is, teljes lázban égtem az augusztusi megjelenésig. Főleg, hogy az írónők olyan kérdéseket hagytak nyitva a kötet végén, hogy a falat tudtam volna kaparni. Szóval még az olvasás közben előrendeltem az ötödik részt, és alig vártam a megjelenést! Hát, kicsit csalódott voltam a kiadóban, hiszen hiába volt az előrendelés, egy bolti vásárlással előbb hozzájutottam volna a kötetekhez... A megjelenést követő harmadik nap kaptam kézhez, ugyan nem siettem sehova sem vele, de furcsának tartottam, hogy így az előrendelés nem igazán számított.

Őszintén, a korábbi befejezés után lövésem se volt, hogy Caroline Peckham és Susanne Valenti mivel fog letarolni az Elátkozott sorsokban, de erre az 1000 oldalas élményre nem voltam felkészülve! Csak reméltem, hogy nem fog alábbhagyni az a lendület, amit a korábbi kötetekben megkaptam.

Az alkalmazkodás varázsa - könyvértékelés

Nemrég belekezdtem Caroline Peckham és Susanne Valenti sorozatába, a Zodiákus Akadémia első része engem is megvett kilóra. Még be sem fejeztem az első részt, már rendeltem is a folytatást. Kíváncsi voltam, mit tartogat még Szolária varázslatos világa, hogyan boldogulnak a főszereplő lányok a különböző mágiával, lényekkel és ármánnyal teli világban.

A második kötet a Tündérbosszú már hosszabb regény, mint az előző. Természetesen itt is megvett magának az éldekorja, talán még szebb is lett, mint Az ébredés esetében. Nyilván, egy vastagabb könyvnél az élfestés sokkal jobban mutat szerintem. Viszont úgy voltam a könyvvel, hogy ez fogja eldönteni majd, merre billenik az érdeklődésem a sorozat iránt. Sokaknál olvastam, az első könyv még nem ad úgy a sorozathoz, a másodiknál lesz igazán döntő a megítélés. Nos, lássuk!

Varázslatos csillagjegyek - könyvértékelés

Két éve tart töretlen lelkesedéem a romantasy műfajú regények iránt. Akkor Holly Black bevezetett a Levegő Népe trilógiájával, majd jött a Negyedik szárny, aztán a Vér és Hamu csúf kravenjeivel és vérfarkasaival. Már egy jó ideje pihenget a polcomon még pár másik fantasy kötet. Nem pont így terveztem az olvasásaimat, de hát újra reflektorfénybe került az adott regény.

A testvér- és írópáros Caroline Peckham és Susanne Valenti nagyon felkapott sorozatáról van szó. Elárasztotta a közösségi oldalaimat a Zodiákus Akadémia frissen megjelent része. Kollégámmal is szóba került a regény, innen jött az ötlet, hogy akkor végre eljött az én időm. Szóval egy évvel a beszerzése után végre a kezembe vettem a hosszú sorozat első részét, Az ébredést.

Nem szerettem volna belefutni spoilerbe, ezért csak belenéztem egy-egy értékelésbe, valamint ugye akarva-akaratlanul látóterembe került vélemény a regényről. Több állásfoglalás szólt arról, hogy nem ez lesz az a könyv, ami beránt a sorozatba; ez még sehol sincs a történet egészéhez képest. Nyilván, szerintem ezt egy sorozat első részétől nem lehet elvárni, hogy hozza azt a szintet, mint a teljes sztori. Én a korábbi, fantasy műves tapasztalataim alapján úgy voltam vele, hogy legalább a második részt el kell olvasnom, hogy beszívjon, hiszen az első kötet valószínűleg a világ megismerésére fog fókuszálni.