Az alkalmazkodás varázsa - könyvértékelés

Nemrég belekezdtem Caroline Peckham és Susanne Valenti sorozatába, a Zodiákus Akadémia első része engem is megvett kilóra. Még be sem fejeztem az első részt, már rendeltem is a folytatást. Kíváncsi voltam, mit tartogat még Szolária varázslatos világa, hogyan boldogulnak a főszereplő lányok a különböző mágiával, lényekkel és ármánnyal teli világban.

A második kötet a Tündérbosszú már hosszabb regény, mint az előző. Természetesen itt is megvett magának az éldekorja, talán még szebb is lett, mint Az ébredés esetében. Nyilván, egy vastagabb könyvnél az élfestés sokkal jobban mutat szerintem. Viszont úgy voltam a könyvvel, hogy ez fogja eldönteni majd, merre billenik az érdeklődésem a sorozat iránt. Sokaknál olvastam, az első könyv még nem ad úgy a sorozathoz, a másodiknál lesz igazán döntő a megítélés. Nos, lássuk!

Pozitív dolognak tudom megélni, hogy a cselekmény pontosan ugyanonnan folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Nem volt kihagyás, a lezárást követő eseményekkel haladtunk tovább. Az viszont meglepetés volt, hogy rögtön egy másik nézőponttal indult a könyv: nem Tory vagy Darcy szemszögéből kezdődött az elbeszélés, hanem az egyik örökös, Caleb narrálta a dolgokat. Ezt tartja a könyv végig, hiszen itt-ott beszúr egy-egy örökös nézőpontjából fejezeteket, sőt, még Orion professzor is elbeszélő néhol.

Tory és Darcy próbál talpon maradni a Zodiákus Akadémia falai között, ahol az örökösök az életükre törtek. Az utolsó megfélemlítésük során elvetették a súlykot, a lányok bosszút esküsznek így ellenük. Próbálják a gyenge pontjaikat megtalálni, különböző tettekkel törnek borsot az orruk alá. Viszont több csíny esetében éreztem a gyerekességet, nálam volt, hogy a visszájára sültek el a dolgok, nem szórakoztattak úgy. Az Akadémián folyt tovább az élet, az órákon több ismerethez jutottak a lányok, és az olvasó is ezáltal. Az első részben elindult nyomozás, titokzatos üzenetek, mintha picit itt elültek volna, csak be-beköszöntek. Viszont ez a bomba a végén robbant nagyot, de erről majd kicsit később.

Többször éreztem azt, hogy lassan halad a cselekmény, nyújtva van a sztori. Aztán jött valami, ami felrázott ebből a kábulatból. A leginkább az, amikor az ikreket meghívják az Égi Örökösök Tanácsához egy estélyre. Na, ott voltak olyan fordulatok, amin csak kapkodtam a fejemet! Megjelent végre egy pitball mérkőzés is. A sportra a korábbi kötetben voltak utalások, hogy fontos az akadémiának és Orion professzornak is, de hiányoltam, hogy ki legyen fejtve. Most is kicsit hirtelennek éreztem, és nem is nagyon tudtam felzárkózni a játékot illetően. Remélem a többi kötetben azért kap több szerepet ez a sport, hogy jobban meg tudjam érteni. A könyv vége pedig teljesen letarolt! Az első részben lévő rejtélyes gyilkosságot elkövetők testet öltöttek, és a diákok szemtől-szembe kerültek a baljós fenyegetéssel. Nagyon izgalmas lett az utolsó pár fejezet, csak úgy faltam az oldalakat! És még Dariust is sikerült megsajnálnom!!

Ebben a kötetben elkezdtek mélyülni a kapcsolatok. Tory és Darcy karakterét egy picit jobban el tudtam már különíteni - az első részben ez volt a bajom, hogy annyira egyformák voltak, még a gondolataik is, hogy egyszerűen nem bírtam megkülönböztetni őket -, nem csak az őket ért traumák miatt, hanem az érzelmek miatt! Itt ez kezdett különválni, aminek én őszintén örültem. Szépen, lassan feléledt a szerelmi szál is, Darcy esetében meglepett a dolog, bár nála egyértelműbb volt a vonzódás, mint Tory-nál. Ő nála nem igazán tudtam követni. De pont emiatt vagyok már kíváncsi, hogyan fog ez a szál alakulni!

Annyi mindent hagyott nyitva a szerzőpáros a regény végén, hogy idén biztos hogy hallani fogsz tőlem még a Zodiákus Akadémia sorozatról! Végre elkezdett mélyülni az egész, az első könyv tényleg csak egy bevezetés volt, a második lökött tovább az úton. Még az örökösöket is a maguk módján megkedveltem, ehhez nagyban hozzájárult a szemszögükből íródott fejezetek betűzdelése. De egyelőre Lance Orion van az első helyen számomra! Alig várom, hogy még több dolog kiderüljön vele kapcsolatban. És persze azt, hogyan alakul Szolária sorsa a továbbiakban. Mert gyanítom, hogy lesz itt még sok rejtélyes támadás, ellenség, és még több varázslat. Meg persze, az örökösök sem fogják tétlenül nézni, hogy Darcy és Tory szépen kezdi magát otthon érezni Szoláriában...

Most úgy voltam vele, hogy kell egy kis szünet, egy-két romantikus könyvet beiktatok a tündérek és varázslatokkal teli regények közé. De hát nem tudom, meddig fogom ezt bírni... És borul megint minden olvasási tervem.

F.

Caroline Peckham, Susanne Valenti: Tündérbosszú - Zodiákus Akadémia 2.
Ruthless Fae - Zodiac Academy 2.
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2025.
ISBN: 9789635829460
560 oldal

Megpróbáltak megtörni minket.
Majdnem sikerült is nekik.
De most eljött a bosszúnk ideje.

Fogadtatásunkat a Zodiákus Akadémián nem nevezném szívélyesnek. Hercegnőkként, mi több, trónörökösökként érkeztünk a tündérek világába – azonban hamar kiderült, ez inkább hátrány, mint előny. Ebben a tükörvilágban az erős parancsol, tapasztalatlanságunk miatt pedig azonnal a többiek célkeresztjébe kerültünk.

Most azonban eljött a mi időnk. Szolária trónja jogosan minket illet, és bár eddig vonakodtunk felnőni a feladathoz, büszkeségünk nem hagyja, hogy behódoljunk az Égi Örökösöknek.

Azt hiszik, hogy a csillagok az ő oldalukon állnak, de csúnya meglepetésben lesz részük. Képtelenek vagyunk szemtől szemben felvenni velük a harcot, ezért leleményesnek kell lennünk. Nem lesz könnyű dolgunk, de ha sikerrel járunk, lövésük sem lesz róla, hogy mi állunk eddig háborítatlan akadémiai életük darabokra hullása mögött.

Rossz ikrekkel kezdtek, ha azt hitték, nem éri el őket a Vad Király lányainak bosszúja.

Különben is, már a pokol szélére hajszoltak minket – mi mást tehetnének még?