Jaj, annyira boldog voltam, amikor Réti László krimijét végre a kezembe vehettem! 2013-ban bóklásztam egy könyves boltban, amikor a "magyar polcnál" megláttam. Elolvastam a fülszöveget, az alapján arra jutottam, hogy nem lehet rossz. Úgy voltam vele, hogy sajnáltam a 4000 forintot rá, annak ellenére, hogy akkor pont meg tudtam volna venni. Aztán valahogy mindig elsétáltam mellette. Pedig mindig is nagyon szerettem volna olvasni. Tavaly nyáron az Ulpius kiadó átlépte a 70 ezres kedvelők számát Facebook oldalán, ennek keretében a webshopban 70%-os kedvezmény adtak. Amikor megláttam A parfümőrt is a kedvezményes listán, bepörögtem. Csak sajnos annyira leterhelt volt a rendszer, hogy nem tudtam megrendelni. Bántam, mert azért mégis jobban szerettem volna megvenni 1800 forintért (postaköltséggel!!) mint teljes áron. Aztán szerencsém volt, mert meghosszabbították az akciót, és nagy nehézségek árán összehoztam a rendelést is.
Összességében nem igazán szeretem a magyar dolgokat. Filmekben nagyon kevés kivétel van, amit magyar rendezett és azt mondtam rá, hogy tetszik. Magyar előadókat se hallgatok annyira (bár örök szerelmem marad a Punnany!! ♥), és valahogy a magyar írok regényei se vonzottak. Aztán kezembe akadt Lakatos Levente könyve, majd könyvei, Leiner Laura Szent Johanna Gimije és a többi könyve, valamint Simon Márton két verses kötete, amiket többször is átlapoztam már. Nos nagyjából itt be is fejeződött a magyar írók sora nálam. Igazából nyitott ember vagyok, mindegy, milyen a könyv, ha megfog a fülszöveg, akkor sétálok is a pénztárhoz vele - már ha megengedhetem magamnak. A krimi egyébként szeptember óta áll a polcomon. Most pedig eljött az ideje!