Az irányítás a kezedben van! - könyvértékelés

Nem tűntem el, csak egy roppant nehéz időszakban vagyok éppen az életemben, így valahogy olvasni sem volt kedvem. De sikerült azért befejeznem ezt a könyvet, ami hát annyira nem nyert meg magának, de lehet ez a jelenlegi mélyebb pontomnak köszönhető...

Igen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy nagyjából kiheverjem az Onyx Storm okozta olvasási válságot, vagy másnaposságot, nevezzük, ahogy akarjuk. De ahogy láttam Tiktokon, nem csak én voltam ezzel így. Mivel Molyon szoktam tervezni havi szinten, hogy mit szeretnék olvasni, így remekül tudom faragni az olvasatlan könyveim számát az itthoni könyvtáramban. Tavalyi éven sikerült kifognom másodkézhből három Baráth Viktória könyvet. Az egyik ilyen szerzeményem két könyvből állt, amelyek egy sorozat részei.

A Főnök trilógia harmadik kötete nemrégiben jelent meg, szóval az első könyvhöz nyúltam, mondván tökre mindegy, hogy eggyel több sorozat ránt be. Az első rész azonos címet visel a sorozattal, így A főnök lesz a bejegyzésem alanya. Eddig nem tudtam mellélőni a szerző történeteivel, így izgatottan fogtam neki az olvasásnak.

Újabb titkok a múltból - könyvértékelés

Lakatos Levente rendszeres olvasójaként szinte egyből rárepülök a friss megjelenéseire. Kivétel ez alól a 2023-ban megjelent, Kiara Lord erkölcstelen randevúi című kötete, azt valahogy nem éreztem magaménak. Viszont volt egy regény, amit nagyon, de még annál is jobban vártam!

2022-ben járt utoljára a kezemben az írótól regény, méghozzá a Tönkreteszlek. A Nem szabadott volna… sorozat első részeként remek indítás volt, engem nagyon megnyert Mia és Samu története, főleg amilyen felfokozott állapotban hagyta abba a sztorit Levente. A kreált, felépített vallás, az ehhez kapcsolódó hajsza Mia és a Kalapos testvérek között egy telekért remek táptalaja volt a történetnek.

Nos, tavalyi évben végre megjelent a folytatás, ami a Tébolyodott címet kapta. Előrendelőként már a megjelenéskor a kezemben tarthattam a könyvet, de tudtam, hogy újra akarom olvasni az első részt, így váratott magára valahogy. Viszont 2025-ös évem első olvasmányaiként beütemeztem ezt a két könyvet, így végre elérkezett az idő, hogy folytathassam Miáék történetét.

Karácsonyi bűnügyek - könyvértékelés

Minden év decemberében elkap az érzés, hogy akkor MOST igazán téli/karácsonyi tematikájú könyveket fogok olvasni, ennek dedikálva ezt az időszakot. Több e-könyv is pihen az olvasómon, természetesen még egyikre sem kerítettem időt az évek végén, amióta nálam van az olvasó.

Agatha Christie neve nem hinném, hogy ismeretlen lenne bárkinek is, aki huzamosabb ideje olvas. Ugyan én nem vagyok nagy krimi rajongó, de több helyen találkoztam már a regényeivel. Kimondottan viszont még nem vettem kezembe egy művét sem. Viszont kettő éve karácsonyra kaptam egy igazán ünnepi kiadású könyvet, ami a krimi királynő pár írását fogta egybe.

A Karácsonyi krimik egyből levett a lábamról, már csak a csodás borítója miatt is. Az, hogy van saját kis könyvjelző „szála”, csak a ráadás volt. Mivel annyira nem ismerem az írónő munkásságát, így nem mondott sokat a tömör fülszöveg számomra. Az idei évben sikerült nem elfelejtenem ezt a szép könyvet a polcomon, így december elején bele is vetettem magamat! Aztán ez lett az évem utolsó olvasmánya, zárásként.

A regényben négy különböző vagy talán annyira nem is, karácsonyi nyomozást kapunk Mr. Hercule Poirot-tól és Miss Marple-től. Egy kicsit számomra lassan indult be az első történet, de szerintem ez annak számlájára írható, hogy meg kellett szoknom az írói stílust. A négy novellára hasonló eloszlást vártam a könyv terjedelméből következtetve, de viszonylag aránytalanul kaptak helyet a sztorik.

Meddig maradhat titokban minden? - könyvértékelés

Nem vagyok egy hatalmas krimi fogyasztó, de nem is vetem meg a műfajt. Néha napján becsúszik egy-egy regény, amin kicsit izgulhatok, nyomozhatok, aztán feledésbe is merül számomra. Már egy ideje fel-feljött közösségi oldalakon Holly Jackson regénye. Mindenki dicsérte, kevés negatív kritikába futottam, így tavasszal én is lecsaptam egy példányra Vinteden.

Az olvasáshoz a löketet az adta meg, hogy kijött a könyv sorozat adaptációja a Netflixen, így gondoltam, ideje már elolvasnom nekem is a regényt, ami nem más, mint a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz. Utána pedig jöhet a sorozat, bár így túlságosan ki szoktam elemezni az adott filmet, de majd meglátom, lesz-e hangulatom hozzá.

Nem volt túl sok elvárásom a történet iránt, gondoltam lesz egy iskolás nyomozás, könnyen rájövök az elkövető kilétére, aztán el is felejtem a művet. Persze, megint téves következtetést vontam le, mert Holly Jackson rendesen változtatott ezzel a könyvével a krimihez való hozzáállásomhoz! Rég fogtam a kezemben ennyire izgalmas, figyelmemet lekötő regényt, amiben én is együtt fejtegettem a felmerülő talányokat a főszereplővel!

Te meddig jutsz a hajszában? - könyvértékelés

Off: Az idei évem nagyon jól alakult olvasás terén, illetve sikerült a blogra is egy adott rendszerességet beállítanom. Viszont most érzek egy töréspontot, és olvasási válságot. Remélem, nem tart sokáig, mert rengeteg könyv vár még rám. Szóval emiatt volt egy kis kiesés most.

Mivel a májusi tervezett olvasmányaimat elfogyasztottam sikeresen, gondoltam kitöltöm az időt egy BookTok könyvvel, ami ismét sokszor jött szembe velem. Igen, már megint felkapott könyv jön. Nagyon megfogott a szép borítója, illetve az a pár részlet, amit megosztottak a regényből. Gyorsan utána is néztem Diana Hunt-nak, és kellemes meglepetésként ért, hogy magyar a szerző. Többen is dicsérték az Őrületben című duológiáját, így kíváncsian vártam, hogy mit hoz ez a másik könyve!

A Prédák háza csodás borítója levett a lábamról, és mivel szeretem az iskolás sztorikat, így örömmel kezdtem bele az olvasásába. Egy friss megjelenésről van szó, hiszen március környékén került a boltok polcaira. Rengeteget vadásztam rá, végül ismét másodkézből sikerült hozzájutnom egy példányhoz.

Téged is elcsábít? - könyvértékelés

Tavaly tavasszal veselkedtem neki Anne L. Green Csábító sorozatának. Akkor az első részénél beütött nálam egy olvasási válság, így nagyjából 3 hónapot vett igénybe a röpke 400 oldalas regény elolvasása. Azóta addig jutottam, hogy megnéztem, a könyvtárunkban a második kötet megvan, így a harmadikat kellett csak megvennem. Viszont a kölcsönzésig vártam vagy egy évet…

Most úgy döntöttem, itt az idő befejezni a trilógiát magát, és felfrissítettem emlékezetemet az Arcátlan csábítóval. Nos, ahogy leraktam azt a könyvet, még mindig meglepett a végén a történés, valamint a két főszereplő közti vibrálás a regény második felétől fogva. Ennek ismeretében viszont konkrét elvárásokkal futottam a soron következő résznek. Az Érzéki csábító szerintem tök jó a cím kettős jelentése esetében vártam azt, hogy felpörögnek az események, hiszen az első rész függő vége nagyon erős lett szerintem. Ehhez képest teljesen mást kaptam…

Mondhatom azt, hogy annyira nem lepett meg a könyv maga, mert Molyon láttam pár értékelést, de akkor is eléggé csalódott lettem, hiszen úgy érzem az első könyv lerakott egy jó sztori alapot, amit a második regény eléggé lehúzott. Remélem a befejező kötet visszahozza ezt a szintet.

Olvass a jelekből! - könyvértékelés

Egy-két éve már tagja vagyok egy olvasós csoportnak, ahol olvasási élményeket osztunk meg egymás között a tagokkal. Szoktak nyereményjátékokat is hirdetni, ahogy időm engedi, igyekszek becsatlakozni én is, hiszen nagyon ötletes kis vetélkedők szoktak ezek lenni. Így történt, hogy én is nyertem az egyiken! Igaz, elsőre egy „vigaszdíjas” könyvjelzőt, ami később átkonvertálódott egy általam kiválasztott könyvre. Több lehetőség közül A testolvasóra esett a választásom.

Anne Frasier nevéről nem hallottam korábban, valamint a könyvéről sem. Molyon kutakodva megtaláltam, hogy egy sorozatról van szó, ami ahogy nézem, nem kapott nagy visszhangot. Vegyes értékeléseket olvastam róla, így picit tartottam a történettől.

Kódfejtésre fel! - könyvértékelés

A csúnyácska könyvtári példány

Talán úgy 16 éves korom óta válogatom magamnak az olvasmányaimat. Előtte szinte csak azokat a könyveket olvastam el, miket az iskolában tettek kötelezővé. Nos, a törést követően elég szélesen ágazott szét az érdeklődési köröm, mint ahogy azokat a posztjaimból is láthatjátok.

Nem olyan régen jött egy kattanás, hogy én nagyon el akarom olvasni a Da Vinci-kódot. Dan Brown egykori, nagy port kavaró regénye nem volt ismeretlen számomra, Anyukám is olvasta még nagyon nagyon régen, és derengett egy-két részlet belőle, amit elmesélt. Az előző posztomban említettem, hogy bővítettem a lehetőségeimet a könyvtárba való beiratkozásommal, így onnan kölcsönöztem a könyvet. Ami hát elég csúnyácska így újrakötve, de az a tartalmán nem változtatott.

Elsőként levonnék egy következtetést. Jobban tettem, hogy anno nem olvastam el ezt a könyvet, és most, idősebb fejjel vettem a kezembe. Valószínűleg nem láttam volna át minden összefüggést, nem kötötte volna le a figyelmemet úgy, mint most. Szóval inkább idősebb korosztálynak van szánva Dan Brown egyik sikertörténete.

Eldöcögtem vele - könyvkritika

Nagyon, nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel. Még talán egy email-es könyvajánlóban olvastam róla először. Aztán mindig úgy voltam vele, hogy sajnáltam rá a pénzt, meg kapott hideget, meleget a Moly.hu-n, így nem erőltettem. Egyszer láttam egyik unokatesómnál, és tőle kértem kölcsön. Így került a kezembe A lány a vonaton.

Sok változás történt mostanában az életemben, így eléggé háttérbe szorult nálam az olvasás, valamint a blog is. Pedig mennyi könyv vár rám a polcon… Szóval, amikor kölcsön kaptam a könyvet, el is kezdtem. Nagyon izgatott voltam, hiszen régóta vártam már rá, hogy olvashassam. Unokatesómtól kérdeztem, hogy milyen amúgy a történet, mert tényleg nagyon vegyes dolgokat hallottam róla, valamint a film miatt még jobban fel lett kapva. Mondta, hogy az eleje nagyon vontatott, de később jó lesz a történet.

Lelkesedésem tartott pár oldalig. Aztán újra leültem mellé. Olyan szinten untam, és szenvedtem az olvasásával, hogy három hónapig tartott 100 oldalt elolvasnom... Sokáig csak volt a polcomon a könyv. Egy hónap után megint elővettem, akkor haladtam is vele. Aztán megint félreraktam. Nálam ez úgy működik, hogyha pár fejezet után nem fog meg a dolog, akkor egyszerűen nem akarom már tovább olvasni. De azért kapott tőlem három esélyt is. Most, hogy végigolvastam, leginkább az Alkonyat könyvek közül az Újholdhoz tudnám hasonlítani az olvasási élményemet. Amikor 16-7 éves fejemmel azt a regényt olvastam, borzalmasan unatkoztam. Egyszerűen számomra az a könyv csak volt, oké elolvastam, de maradandót nem hagyott bennem. Hát valahogy ezzel is így jártam. Ez a jó a fülszöveg, de a beltartalom már kevésbé kategória. Nekem.

Illatok csapdájában - könyv értékelés

Jaj, annyira boldog voltam, amikor Réti László krimijét végre a kezembe vehettem! 2013-ban bóklásztam egy könyves boltban, amikor a "magyar polcnál" megláttam. Elolvastam a fülszöveget, az alapján arra jutottam, hogy nem lehet rossz. Úgy voltam vele, hogy sajnáltam a 4000 forintot rá, annak ellenére, hogy akkor pont meg tudtam volna venni. Aztán valahogy mindig elsétáltam mellette. Pedig mindig is nagyon szerettem volna olvasni. Tavaly nyáron az Ulpius kiadó átlépte a 70 ezres kedvelők számát Facebook oldalán, ennek keretében a webshopban 70%-os kedvezmény adtak. Amikor megláttam A parfümőrt is a kedvezményes listán, bepörögtem. Csak sajnos annyira leterhelt volt a rendszer, hogy nem tudtam megrendelni. Bántam, mert azért mégis jobban szerettem volna megvenni 1800 forintért (postaköltséggel!!) mint teljes áron. Aztán szerencsém volt, mert meghosszabbították az akciót, és nagy nehézségek árán összehoztam a rendelést is.

Összességében nem igazán szeretem a magyar dolgokat. Filmekben nagyon kevés kivétel van, amit magyar rendezett és azt mondtam rá, hogy tetszik. Magyar előadókat se hallgatok annyira (bár örök szerelmem marad a Punnany!! ♥), és valahogy a magyar írok regényei se vonzottak. Aztán kezembe akadt Lakatos Levente könyve, majd könyvei, Leiner Laura Szent Johanna Gimije és a többi könyve, valamint Simon Márton két verses kötete, amiket többször is átlapoztam már. Nos nagyjából itt be is fejeződött a magyar írók sora nálam. Igazából nyitott ember vagyok, mindegy, milyen a könyv, ha megfog a fülszöveg, akkor sétálok is a pénztárhoz vele - már ha megengedhetem magamnak. A krimi egyébként szeptember óta áll a polcomon. Most pedig eljött az ideje!