Sok változás történt mostanában
az életemben, így eléggé háttérbe szorult nálam az olvasás, valamint a blog is.
Pedig mennyi könyv vár rám a polcon… Szóval, amikor kölcsön kaptam a könyvet,
el is kezdtem. Nagyon izgatott voltam, hiszen régóta vártam már rá, hogy olvashassam.
Unokatesómtól kérdeztem, hogy milyen amúgy a történet, mert tényleg nagyon
vegyes dolgokat hallottam róla, valamint a film miatt még jobban fel lett
kapva. Mondta, hogy az eleje nagyon vontatott, de később jó lesz a történet.
Lelkesedésem tartott pár oldalig.
Aztán újra leültem mellé. Olyan szinten untam, és szenvedtem az olvasásával, hogy három hónapig tartott 100 oldalt elolvasnom... Sokáig
csak volt a polcomon a könyv. Egy hónap után megint elővettem, akkor haladtam
is vele. Aztán megint félreraktam. Nálam ez úgy működik, hogyha pár fejezet
után nem fog meg a dolog, akkor egyszerűen nem akarom már tovább olvasni. De
azért kapott tőlem három esélyt is. Most, hogy végigolvastam, leginkább az
Alkonyat könyvek közül az Újholdhoz tudnám hasonlítani az olvasási élményemet.
Amikor 16-7 éves fejemmel azt a regényt olvastam, borzalmasan unatkoztam.
Egyszerűen számomra az a könyv csak volt, oké elolvastam, de maradandót nem
hagyott bennem. Hát valahogy ezzel is így jártam. Ez a jó a fülszöveg, de a beltartalom már kevésbé kategória. Nekem.
A lány a vonaton hol
thrillerként, hol krimiként van feltüntetve. Én azt mondom, hogy a kettő műfaj
vegyítve. A történet elkezdődik, megismerkedünk a főszereplő lánnyal, aki nehéz
élete miatt alkohol problémákkal küzd, minden nap vonatozgat ugyanazon a
vonalon, bámul ki az ott élőkre. Fantáziálgat egy párról, akiket minden nap
néz, meg néha üldözi az exférjét. Vártam a történést, de hát ennyi zajlott le.
Aztán a kezdeti unalmas döcögést (hah, mint egy vonat) felváltja egy halál
eset, amihez lehet van Rachel-nek némi köze, és a nyomozás elindulásával érkezik
valami kis mozgalmasság is a sztoriba. Szépen lassan merül el a múltban a
főszereplő, felfednek dolgokat, amik végül összekapcsolódnak. Innentől röpke két délutánomba telt, mire
elolvastam az egész könyvet. A végét már éjjel olvastam, annyira nem bírtam
letenni. Félig meddig az izgalom miatt, meg azért, mert volt hátra 40 oldal, és
azt nem akartam már annyiban hagyni. A végén mondhatni megdöbbentem, aztán
lelombozott, hogy mennyire tébolyodottak a szereplők… Attól is kiakadtam, hogy olvastam egy részt a jelenben, és valahogy hirtelen visszacsatoltak a múltba, aztán újra a jelenbe. Néhol nagyon ugráltak az idősíkokban, és számomra ez egy idő után zavaró lett. Valahogy nekem a
történet nem volt annyira lebilincselő, hogy azt mondjam, igen, megértem, hogy
így felkapták a könyvet. De hát ez csak az én véleményem, remélem valakinek
azért ennél jobban tetszett a könyv.
A karakterek egytől egyik
romlottak. Nincs a szó szoros értelmében vett pozitív szereplő, mindenki hordoz
valamilyen sötét dolgot magával, amiből erednek a feszültségek, a gondok.
Jellemfejlődés szerintem senkinél nincs, bár néha néha Rachel-nél talán látni,
de mindig visszanyúl a boros üvegért. Folyamatosan koslat a volt férje után, a
szeretőből lett feleség kiborul ezen, ott az erőszakos lakó, a kapható
pszichológus, a zsaruk, valamint a meggyilkolt, szintén viszonyba bonyolódott nő. Szóval
egyszerűen senkire nem tudnám azt mondani, hogy na ő pozitív volt. Bocsánat,
talán Rachel lakótársáról (annyira „erős” karakter, hogy még a nevét se jegyeztem
meg) tudnék mondani jót, hiszen ő próbált Rachel-nek jó körülményeket keresni.
A könyv nyelvezetéről is ejtenék egy-két szót. Fogalmam sincs, hogy a fordítás, vagy a korrektúrázás a ludas, de voltak olyan dolgok itt, amiket nem tudtam hova tenni. Dátumokra vannak osztva a fejezetek. 2013-ban játszódik a történet, ám a vége felé lett egy 2014-es dátummal jelzett fejezet. Azt hittem az ügy végezetével lesz jövőbe ugrás, de ugyanúgy ment tovább minden a jelenben. Olyan is volt, hogy egyik fejezet augusztus 16 hétfő, következő meg augusztus 18. vasárnap. Elgépelt (?) szavak is voltak (szerencsére nem olyan sűrűn), amiket a mondat háromszori újraolvasása esetén sem tudtam hova tenni, valamint helyettesíteni sem, mert sehogy nem passzolt oda a szövegkörnyezetbe. De ezek már csak az én szőrszál hasogatásaim, nyilván mindenhol vannak hibák, előfordulhatnak.
Szerintem elég is ennyit írnom
erről. Tegnap este, még a könyv befejezése előtt letöltöttem a film adaptációt,
de valahogy sok kedvem nincs megnézni, szóval szerintem arról a poszt elmarad.
Összességében annyit tudok mondani a könyvről, a történetről, hogy lehúzó,
sötét, az eleje unalmas, aztán talán beindul. Egyszer el lehet
olvasni, ez nem lesz az a könyv, amit még párszor kölcsön fogok kérni, hogy
újra olvashassam… És ha valaki igazán krimit szeretne olvasni, ne ezt olvassa.
Szerintem.
F.
Paula Hawkins: A lány a vonaton
The Girl on the train
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2015.
319 oldal
TE NEM ISMERED, DE Ő ISMER TÉGED
Elképesztő lélektani thriller - a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal.
Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik a rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. "Jess és Jason", így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton...
Paula Hawkins első thrillere azonnal a bestsellerlisták első helyezettje lett.
Tizenkét nyelvre már lefordították, vitathatatlan, hogy 2015 meglepetését tartja kezében az olvasó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése