Sok változás történt mostanában
az életemben, így eléggé háttérbe szorult nálam az olvasás, valamint a blog is.
Pedig mennyi könyv vár rám a polcon… Szóval, amikor kölcsön kaptam a könyvet,
el is kezdtem. Nagyon izgatott voltam, hiszen régóta vártam már rá, hogy olvashassam.
Unokatesómtól kérdeztem, hogy milyen amúgy a történet, mert tényleg nagyon
vegyes dolgokat hallottam róla, valamint a film miatt még jobban fel lett
kapva. Mondta, hogy az eleje nagyon vontatott, de később jó lesz a történet.
Lelkesedésem tartott pár oldalig.
Aztán újra leültem mellé. Olyan szinten untam, és szenvedtem az olvasásával, hogy három hónapig tartott 100 oldalt elolvasnom... Sokáig
csak volt a polcomon a könyv. Egy hónap után megint elővettem, akkor haladtam
is vele. Aztán megint félreraktam. Nálam ez úgy működik, hogyha pár fejezet
után nem fog meg a dolog, akkor egyszerűen nem akarom már tovább olvasni. De
azért kapott tőlem három esélyt is. Most, hogy végigolvastam, leginkább az
Alkonyat könyvek közül az Újholdhoz tudnám hasonlítani az olvasási élményemet.
Amikor 16-7 éves fejemmel azt a regényt olvastam, borzalmasan unatkoztam.
Egyszerűen számomra az a könyv csak volt, oké elolvastam, de maradandót nem
hagyott bennem. Hát valahogy ezzel is így jártam. Ez a jó a fülszöveg, de a beltartalom már kevésbé kategória. Nekem.
