Mi lesz ezek után? - könyvértékelés

Nos, az Negyedik szárny első két könyve között egy blog bejegyzés írásnyi időt hagytam. De a Vasláng után konkrétan ennyit sem haboztam, hála a friss megjelenésnek.

Rebecca Yarros varázslatos, sárkányokkal és veszéllyel teli világa annyira magával ragadott, hogy magamat is megleptem ezzel. Egy döccenésnyi akadályt sem jelentenek ezek a féltéglák, hála a Kindle-ömnek, így azonnal kerestem is a könyvtáramban az Ónixvihart. Vajon a korábbi, észvesztő befejezés után mit tartogathat az író Xaden Riorson és Violet Sorrengail számára?

A Vasláng függővége teljesen ledöbbentett, ami után a cselekményben a következő könyvben sem volt egy pillanatnyi kihagyás. A meglepő fordulat új mederbe sodorta Violet, és társai kutatásait, hiszen a sötét varázshasználók elleni harc már egy személyes indíttatást is adott Violetnek: otthonuk mellett megmenteni a férfit, akit szeret. A cselekmény nagyját túlságosan nagyját.. a hetedik sárkányfaj felkutatása tölti ki, ami megoldást jelenthet a veninek ellen. Mivel hiányos a tudásuk a szigeten túl lévő területről, egy egész bevetési osztag szerveződött a túrára, ami hát nem zajlott eseménytelenül.

A regény első 200 oldalát nem éreztem annyira eseménydúsnak, elvétve voltak kisebb feszültségek, mint például új küzdelmek a páston; vagy épp véletlenszerűen vált veninné valaki a kadétok közül. Szóval, valahogy nem tapasztaltam a korábban megszokott lendületet. A szigetek felfedezésével megindulhatott volna mindez, de ott meg sokszor elnyújtottnak éreztem a dolgokat. Ugyan az író próbált felrázni egy-egy meghökkentő eseménnyel: például Halden herceg testőréből lakomázó párducokkal, vagy Zehyllnában egy ajándéknak szánt, szívbe fúródó nyílvesszővel, de valahogy így is szárazra sikerült az ismertetés. Hedotis szigetén aztán Xadent érte a legnagyobb meglepetés, majd az esti vacsora a családi légkör helyett igazán bad ass pillanatában mutatta meg Violetet, ami nekem marhára tetszett!

“– Vagy én is beleestem a fiúdba, vagy halálosan félek tőle – motyogja Ridoc. – Ebben a pillatanban nem tudom biztosan.”

Miután a kis osztálykirándulás nem olyan véget ért, ahogy várták - hiába találtak rá a hetedik sárkány fajtára - Violet próbált kikecmeregni a kudarc élményéből. Bár sok ideje nem volt erre, ugyanis a veninek a küszöbön toporogtak. A hirtelen kerekedett ütközet nagyon gyorsan lett elvágva egy meglepő fordulattal, de ez egyúttal olyan arcul csapást adott Violet-nek, hogy 3 napig sem tudta feldolgozni...

Forrás: Pinterest

Ezúttal mindenki a maga küzdelmét vívta, Violet, Xaden, de még a csapat többi tagja is kulcsfontosságú szerepet kapott a veninek elleni újabb csatában. Ezeket a végén lévő, más szemszögből írt fejezetek mutatták meg. Elsőre nem értettem őket, hiszen Violet részei annyira pörögtek, hogy elvágva éreztem a szálat, amikor kitekintett a többiek részére az író. De nyilván adott hozzá a történethez ez a kis csavar, főként Imogen fejezete. Természetesen, a csata jelenetben most sem csalódtam. Viszont az utolsó pár mondat olyan lezárást adott, hogy rendesen éreztem Tairn buzogányfarkát csattanni a fejemen!

MI. A. FRANC? Sejtettem, hogy az előző kettő rész függővége után ez valahogy még nagyobbat fog szólni. De így már értem, hogy miért borult úgy meg a BookTok a könyv végétől! Rengeteg kérdést hagyott nyitva az író, amik nem kevés gondolkodásra, és találgatásra késztették az olvasókat. Sok érdekes teóriát olvastam fórumokon, legtöbbje engem is foglalkoztat. Egyébként a könyv végén zseniális volt, ahogy értelmet kapott az ónix vihar és a címre is utaltak ezzel.

Mielőtt elkezdeném sorolni a teóriákat, és a spoilereket a végéről, vannak alapból gondolataim a könyvvel kapcsolatban...

Hát, csalódtam. Nem szívesen írom ezt le, mert annyira magával vitt a sztori, az egész világ felépítése, emiatt marhára nem ezt vártam ettől a könyvtől. Oké, értem, öt részes könyvsorozat harmadik köteténél járunk, minden nem pöröghet az elejétől a végéig. Nem tudom, hogy a fordítás hibája-e, de rengeteg olyan név volt, akit úgy emlegettek a szereplők, mintha tudnom kellene kikről is van szó. Volt, hogy visszalapoztam, hogy most ő volt itt valahol, és nem figyeltem, vagy miért nem tudom, hogy ő kicsoda... És ezek a becenevek a harmadik kötetre hogyan forrták ki magukat? Kicsit tikkeltem minden egyes Rhi meg Vi olvasásakor. Illetve még ilyen apróságokon akadtam meg, hogy miért kattog minden srác állkapcsa a könyvben?? Xaden mehetne már valami specialistához, mert ez már szürreális, hogy így kattogjon, meg feszüljön az állkapcsa kb. mindentől.

A fordításra többen panaszkodtak, de én a korábbi könyvekben nem éreztem rossznak. Na, de itt annál inkább észrevettem ezt. Konkrétan belekeveredtem néha az egész cselekménybe, a mondatok annyira nem értek össze. Utólag, átgondolva próbáltam helyre rakni a dolgokat, de nem vagyok benne biztos, hogy minden kirakós darabkát a helyére tudtam tenni magamtól... Valószínűleg ezért (is) fogok nyitni az eredeti, angol nyelvű kiadás felé.

Az előző részben kifogásoltam a megölt szerelmi szálat a két főszereplő között. Sajnos, a harmadik részre sem éreztem ebben előrelépést. Az nagyon tetszett, hogy az idegesítő veszekedésekre való utalást egyenesen Garrick szájába adta az író, talán ez egyfajta reflexió lehetett a korábbi könyvvekkel kapcsolatos megjegyzésekre. Egyébként nem mondanám, hogy épült a kapcsolatuk, hiszen továbbra sem mélyültek el a dolgokban, alig tudtak meg plusz infókat egymásról. Mert hát itt is megvolt ez a huzavona, hogy Violet Xaden mellett nincs biztonságban, de a testi kapcsolat működhet néha, akkor viszont nagyon; amúgy meg időt alig töltenek együtt, mert hát Xaden közben nemes, meg professzorrá is avanzsált hirtelen de most komolyan, miért?!. Egyszerűen nem épült az egész, mintha nem lenne jól kialakítva ez a szerelmi szál az író által. Meg azt is éreztem kicsit, hogy Xaden karakterében lett volna még lehetőség, de valahogy annyiban is maradt. Vagy lehet a maradék két részben fog nagyot alakítani Xaden. Ki tudja.

Violet meg... Itt már beérett nálam, hogy olyan nincs, hogy kitörik minden lépésnél valamelyik testrésze, épp hogy nem szakad le a karja, miközben a sárkánya hátán repülve varázsol, de gyakorlatilag rajta van az egész Kontinens sorsának súlya, mert egy pusztító fegyver a pecséterejével. No way. Ugyanúgy egyedül akart ismét megoldani mindent, titkokat tartott a rajtársai előtt, holott ezen már átmentünk az előző regényben... Na mindegy. Viszont imádtam, hogy most a mellékszereplők sokkal több figyelmet kaptak! Ridoc volt a top kedvencem!! Nagyon jó karakter szerintem, és igazán megmutatta a bevetési osztagban, hogy oda tudja rakni magát a társaiért. Meg Aaric is. Az előző részben kis csendes szereplő volt, itt meg rendesen kibontakozott. Remelm tartja az író a tendenciát a következő részben, és több szereplő kap nagyobb reflektorfényt. És hát a sárkányok?? Elvitték a show-t, ismét! Meghaltam Andarna - Tairn pároson, zseniális párbeszédeik voltak. Spoiler: Emiatt nem csak Violetet, de engem is padlóra tett Andarna távozása... Ő mondta, hogy 600 évig arra várt, hogy Violet eljusson a Cséplésig, és kapcsolódhasson. Majd szépen ott hagyta az első adandó alkalommal, mert találtak irideket? Annyira ellentmondásosnak éreztem ezt, de szerintem a következő könyvben fog ez úgy teljesen választ kapni. Viszont a történtek után érezhető volt, hogy Tairn támogatja lovasát, amire Violet is utalt. Spoiler vége.

“– Ha szépen kérlek, megtennéd, hogy lángba borítod ezt a boltot a kedvemért? – kérdezem Tairntól.

– Ahogy a Sötét Alak mondta, ez aligha tenne jót a nemzetközi kapcsolatoknak – feleli.
– Én szívesen jövök! – ajánlkozik Andarna.”

És akkor jöhet a giga-mega spoiler, fehér betűkkel, hogy még véletlenül se fusson bele senki:

Xaden az utolsó előtti fejezetben kiszopolyozta a jövő évet is a földből, így konkrétan elkerülhetetlen, hogy ne legyen ténylegesen venin a következő kötetben. És mindezt az váltotta ki belőle, hogy a szeme előtt végeztek egy sárkánnyal, majd Sgaeyl-t célozták meg. És még a sárkánya kérte, hogy ne szívjon energiát miatta. Áh.. Sajnálom ezek után, hogy az ő párosukról nem olvashattam annyit. A csajok teszik tönkre, hiszen Violet miatt szipolyozott először, aztán Sgaeyl miatt lépett szintet. Csóró srác. Azt is értem, hogy Violet-et az öröklési sorrend miatt vette el, így Aretia és Tyrrendor nem marad vezető nélkül, amíg ő dobbantott a térképről. De mi van Bodhival? Mert Xaden az ütközetben egy fivérről beszélt, de ki lehet az? Jack Barlowe? Vagy Aaric? Én esélyesebbnek gondolnám Bodhit, bár nem volt erre semmiféle utalás korábban. Na és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy miközben Violet Theophanie ellen harcolt, ő is tett utalást arra, hogy Violet a kiválasztott. De mire? Venin ő is? Vagy ugye ott volt, hogy Dunne templománál a papnő említette, hogy nem fejezték be a beavatását korábban. Amiről ugye a testvérei is vitáztak. Majd jött az utolsó fejezetben, hogy Violet nem emlékszik az elmúlt 12 órára, amikor is Xaden elvette, és Imogen azt válaszolja Violet-nek hogy azt tette, amit ő kért. Miért akarta töröltetni az emlékeit? Ezzel védi Xadent? Vagy tett valamit ő is? És a sárkányok??? Mivan Sgaeyl és Tairn kapcsolatával, ha Xaden elment? Nem hagyhatja hátra sárkányát, de külön sem választhatják őket. És Andarna? Visszatért, mivel lazított valószínűleg csak a kapcsolatán, és megvédte így Violet-et és Tairnt. De visszamegy a szigetre a többi iridhez? Na és Mira? Mi lesz vele a sérülése után, amit Theophanie ejtett rajta?

Megőrülök komolyan, hogy ezekre a válaszokra 2 évet várnom kell várnom. Rebecca, légyszi írjál már gyorsabban, köszi! Azt viszont zseniális húzásnak tartom, hogy így fejezte be ezt a részt, hiszen van miről gondolkozni az olvasó közönségnek, akár együtt is, közösségen belül.

És akkor MOST ideje befejeznem ezt a bejegyzést, mert konkrétan a könyvvel már napok óta végeztem, de nem tudom már hányadik verzióját gépeltem le ennek az összegzőnek, mert annyi mondandóm van a sztorival kapcsolatban. Hiába érzem túlnyújtottnak, és sokszor száraznak a könyvet, ugyanúgy tudom nyugodtan ajánlani olvasásra, hiszen a történet maga ismét nagyon jó volt. Főleg a vége! És azért, mert ennyit gondolkozok rajta. Hogyan fog vajon folytatódni, és mennyi minden maradt nyitva! Áh, nagyon jó.

Szerintem hozni fogok majd egy kis kiegészítést, ugyanis azóta már megrendeltem az angol kiadást, kíváncsi leszek így a történetre. Több visszajelzést olvastam, hogy eredeti nyelven teljesen más az élmény, így nemsokára landol is nálam az angol kiadás sajnos, az UK deluxe edition kiadásról lecsúsztam, mivel utolsó pillanatban rendeltem és nyilván most lett készlet hiányos. Addig is, nem tudom, hogy akarok-e másik sztoriba fogni...

F.

Rebecca Yarros: Onyx Storm - Ónixvihar
Negyedik szárny 3.
Kiadó: Rainy Days
Kiadás éve: 2025.
ISBN: 9789635804115
910 oldal

„Nem a mai lesz a halálom napja.

Meg fogom menteni őt.”

– Violet Sorrengail Brennan könyvéhez fűzött megjegyzése

Miután majdnem másfél évet töltött a Basgiath Hadi Iskola falai között, Violet Sorrengail tisztában van vele, hogy már nincs idő elméleteket gyártani. És nincs már több idő a bizonytalankodásra sem.

A háború ugyanis elkezdődött, és az ellenség az iskola falain kívül és belül is egyre veszedelmesebb – lehetetlen megmondani, hogy kiben lehet megbízni.

Violetnek útra kell kelnie a roskadozó aretiai varázsvédelmen túlra, hogy ismeretlen vidékeken keressen szövetségeseket Navarre számára. Az út alaposan próbára teszi a rátermettségét, a szerencséjét és az erejét, de bármit megtenne, hogy megmentse az övéit – a sárkányait, a családját, az otthonát és persze a férfit, akit szeret.

Még akkor is, ha ehhez akkora titkot kell őriznie, amely talán mindent elpusztít körülötte.