Támogató közeg nélkül - könyvértékelés

Colleen Hoover iránti rajongásom 2019-ben kezdődött, akkor annyit láttam az írótól könyveket, meg értékeléseket róluk, hogy találomra egyet kiválasztottam és elolvastam. Megnyert a stílus, majd ajándékba is CoHo könyvet kaptam, és innentől nem volt megállás. Ma már külön részleg van a könyves polcomon az írónő műveinek, illetve szinte minden új megjelenést azonnal elő is rendelek. Bár a két friss megjelenéssel még hadilábon állok.

Az idei év első megjelenése magyar nyelven az írónőtől a Without Merit – Merit nélkül volt. Hála a Könyvmolyképzős előrendeléseknek, nagyon hamar, a megjelenés másnapján már a kezemben volt a regény. Ennek ellenére valahogy nem éreztem rá a késztetést, hogy olvassam. Nem tudom, hogy ez az olvasási válságomnak volt köszönhető, vagy szimplán nem volt hangulatom hozzá. Pedig tényleg nagyon szeretem Colleen könyveit, mert bár fájdalmasak, egyszerre annyira gyönyörűek is.

Miután előző olvasmányommal végeztem, gondoltam akkor végre itt az ideje a könyvet elolvasnom, hiszen nem egy hosszú regényről beszélünk. Magamhoz képest átlagos tempóban haladtam vele, viszont nem szippantott úgy be, ahogy azt vártam. De mi lehetett ennek az oka?

Szabadságot adó lezárás - könyvértékelés

Ezek a szívecskék nem illenek
a borítóhoz...

Repüljünk vissza egy kicsit 2012-be, 9 évvel ezelőttre ezt még leírni is fura volt. Emlékeztek még arra a kékes szürke borítós, szürke nyakkendős könyvre? Bizony, pont a Szürke ötven árnyalatára gondoltam. Nagyon megosztó könyvet hozott ki E. L. James, hiszen nem mindennapi történet volt a vad szexuális vágyakkal felruházott Grey és a szende szüzike Ana kapcsolata. Emlékszem, bőszen tiltakoztam, hogy én aztán nem fogom ezt a könyvet olvasni, de nyilván beadtam a derekamat. És árnyaltan, de ennek köszönhetően indult útjára ez a blog is, immáron közel 7 éve!

Az eredeti trilógiát kétszer olvastam el, na, nem azért mert akkora kiemelkedő irodalmi remek lett, hanem mert jöttek a mozifilmek is, így gondoltam előtte felfrissítem az emlékezetemet. Aztán négy évvel később az írónő gondolta lehúz még egy bőrt a sztoriról: kiadta az első részt Christian szemszögéből. Megvettem, de vegyes érzéseim voltak, hiszen úgy voltam vele, hogy már ismerem a történetet, mi újat tudna mutatni. Egyszer félbe is hagytam, majd egy évvel később megpróbálkoztam megint vele. Akkor úgy tettem le a könyvet, hogy jóságos ég, ez mennyivel jobb volt, mint az eredeti trilógia!

Itt vagyunk már a jelenben, 2021-ben, amikor is 3 és fél évvel a Darker bocsánat, de nekem még mindig jobban tetszik angolul a cím után végre kezemben tarthattam a sorozat befejező kötetét, ami nem más, mint a Szabadság, a trilógia zárása Grey szemszögéből. Nagyon vártam már ezt a könyvet, hiszen az alap sztoriban a harmadik részét szerettem a legjobban, annyi történés lett belesűrítve. Mindemellett roppant kíváncsi voltam, hogy mivel fog többet adni Christian elbeszélése az amúgy ismert cselekményhez, milyen apróságokkal lesz így kibővítve az egész.

A hosszúra nyúlt bevezető után essünk neki végre a cselekménynek.

A Lázadó révbe ért - könyvértékelés

Tavaly ősszel, esetleg év végén a Könymolyképző oldalán szörfölve felkeltette érdeklődésemet egy könyv, amelyet Vi Keeland és Penelope Ward közöse jegyez. Olvastam már a szerző párostól, így egyértelmű volt, hogy megveszem. A Lázadó örökös nem okozott akkora meglepetéseket, de nagyon szórakoztató volt, így amint lehetett, előrendeltem a folytatását is. Július elején érkezett meg hozzám, hiszen náluk van egy ilyen akció, hogy kiadói oldalról előrendelve a megjelenés előtt juthatnak a vásárlók a könyvekhez ezért is jár a piros pont nekik és csak ajánlani tudom őket. A folytatás a Lázadó szív – Rebel Heart címet kapta, ami a történetet ismerve igazán találó lett!

Az első kötet utolsó sorai után izgatottan vártam már Gia és Rush történetének folytatását. Míg az előző olvasmányomat hosszan húztam, ezt 3 nap alatt sikerült elolvasnom, mert izgalmas volt és nagyon fenntartotta érdeklődésemet valamint most már egy jobb szériámban vagyok olvasást tekintve. Hogy milyen meglepetéseket okozott a könyv? Íme!

A lázadás nem mindig célravezető - könyvértékelés

Vi Keeland könyveivel már korábban megismerkedtem. Aztán társult mellé Penelope Ward, és két könnyed, szórakoztató regényt alkottak meg a Nagyképű öltönyös és a Szívtipró pilóta történetében. Jó múltkor ajándék után kutatva szörföltem a Könyvmolyképző oldalán, akkor akadt meg a szemem azon, hogy előkészületben van egy újabb közös regénye a két írónak. Molyon körülnéztem, és meg is találtam a könyv angol verzióját. Nem volt kérdés, hogy azonnal elő is rendeltem a könyvet, amint lehetett. A Lázadó örökös – Rebel Heir izgalmasnak tűnt, úgyhogy alig vártam, hogy megérkezzen hozzám.

A fülszöveg egy könnyed történetet ígért, illetve a könyv terjedelme sem volt olyan hosszú, így gondoltam kapok egy kis szórakoztató regényt. A borító pedig csak a ráadás volt ehhez. Igazából sejtettem, hogy mi lesz a vége, de nem pont úgy alakult a történetvezetés, ahogy én arra számítottam. Ami egyáltalán nem volt gond!

Minden érzésem egy dalban - könyvértékelés

Colleen Hoover művei iránti szeretetem az idei évben mélyült el jobban, hiszen most tettem le az írónőtől idén az ötödik könyvet. Egyre közelebb kerül a szívemhez amúgy a munkássága, ezt bizonyítja az is, hogy a Könyvmolyképzőnél volt egy nap CoHo villámakció, így két könyvét is megrendeltem. Valamint a héten megérkezett a legújabb könyve is hozzám, a Verity. Na, de azokról később írok úgyis.

Szóval, amiről most szeretnék írni, az nem más, mint a Maybe Someday – Egy nap talán című regénye. Eddig valahogy elkerülte figyelmemet ez a mű. Egy barátnőm Molyos oldalát böngészve láttam, hogy ő olvasta, ezért ránéztem a könyv adatlapjára. A tartalma felkeltette érdeklődésemet, és mivel amúgy is könyveket rendeltem, így ez is beleesett a kosaramba.

Belégzés, kilégzés.

Dobban, dobban, szünet.

Összehúz, elernyeszt.

Szórakoztató repülés! - könyvértékelés

Tavaly nyáron szemeztem a Nagyképű öltönyös könyvvel. Vi Keeland írásait nagyon szeretem, mellé társult Penelope Ward, akivel remek párost alkotva megírtak egy nagyon jó könyvet. Egy kedves barátnőm meglepett a szerzők egy másik közös regényével, a Szívtipró pilótával. Hasonló lelkesedéssel fogtam bele, mert szinte előre borítékoltam, hogy jól fogok szórakozni, és szeretni is fogom.

A borítón szereplő sármos fiatalember megadta a könyv alaphangulatát. Számomra legalábbis. Mellékesen, a főhőst valahogy pont így képzeltem el magamnak. Az viszont plusz pont, hogy az illusztrált szereplőn volt ruha, mert manapság ez a könyvborítókon lemarad. Amit nem mindig bánok.

Ezt a regényt az elejétől a végéig nagyon szerettem. Pont annyit kaptam, amit vártam: kikapcsolódást, szórakozás, humoros, de komolysággal is átszőtt történetet. Nem túl hosszú a könyv, szerintem olvastatja magát, így hamar a végére lehet érni.

Erősebb vagy, mint hitted! - könyvértékelés

Colleen Hoover munkásságával tavaly ismerkedtem meg, azóta bizonyos időközönként kerül a kezembe egy-egy könyve. Eddig legnagyobb hatással talán a Too Late volt rám, aztán a Confess és a Hopeless van holtversenyben. Sok helyen láttam, valamint több ismerősöm is ajánlotta már az It Ends With Us – Velünk véget ér könyvét az írónőnek. Eddig vártam vele, aztán a Könyvmolyképzős raktár vásár során remek áron sikerült hozzájutnom.

Nagyon szép a könyv borítója is

A beleolvastam egy-két véleményben Molyon, illetve láttam a könyvnél az erőszak címkét, így bevallom picit féltem az olvasásától. Vagyis inkább tartottam. Az író itt is egy nagyon komoly témát ragadt meg: a családon belüli bántalmazást. Hoover-től eddig olvasott könyveim alapján tudtam, hogy a könyv egyszerre fogja melengetni a lelkemet és ki is facsarni azt. Hiszen az írónak van egy annyira sajátos stílusa, hogy azzal egy nagyon mély, és komoly témát is „emészthetően” tud tálalni. Itt sem történt ez másként.

Mégsem olyan drága... - könyvértékelés

Több olvasmányomat egy-egy véletlen Molyos felfedezésnek köszönhettem. Szoktam böngészni az aktuális hónap népszerű olvasmányait, illetve figyelem, hogy milyen értékeléseket tesznek ki azok a könyvmolyok, akiket követek. Az oldalon futottam bele Penelope Ward önálló könyvébe, ami hát „meztelenkedése” miatt is felhívta a figyelmemet. Az írónőtől olvastam Vi Keeland-dal közös regényt, amit nagyon szerettem, így adtam egy esélyt a Legdrágább mostohabátyámnak is.

Szeretem a Könyvmolyképző Rubin pöttyös könyveit, így került a kosaramba ez is egy nagyobb raktár kisöprés során. A fülszövege alapján ígéretesnek tartottam, illetve kiszámíthatónak is, ám ennek ellenére is el akartam olvasni.

Álcából valóság - könyvértékelés

Tavaly év végén olvastam a remek hírt, miszerint megjelenik kicsiny országunkban is Erin Watt szerzőpáros egyik regénye. Angolul már szemezgettem a fülszövegével, az alapján tetszett is, aztán amikor kint volt a magyar tartalom is, még jobban elkapott az érzés, hogy igen, olvasni fogom. Meg hát Jen Frederick és Elle Kennedy tollából való a történet, pláne, hogy olvasni fogom! A When it’s real – Igazán szerelem a külföldi olvasóknak 2017-ben jelent meg, mi pedig két évvel később foghattuk kezünkbe a fordítását.

Nagyjából tudtam mire számíthatok, hiszen az írópáros eddigi könyvei levettek a lábamról, hatalmas kedvencem a Royal fiúk sorozat. Ezek alapján nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy ez a könyv is egyhamar kedvencemmé válik majd, valamint a borítója is nagyon tetszett már elsőre is. Na, vajon tényleg ez a könyv is felkerült a kedvencek listámra?

Barátság, extrákkal? - könyvértékelés

Nos, megérkeztem egy újabb bejegyzéssel, és ezzel együtt egy újabb Vi Keeland regénnyel is! Mint említettem, most olyan projektben vagyok, ahol a polcomon olvasatlanul álló könyveket veszem sorra, hogy minél jobban csökkenthessem ezt a számot. Ezt a könyvet még a tavalyi, őszi Glamour napok során szereztem be kedvezményesen, és azóta várt rám. Az előző olvasmányom után, amivel lassabban haladtam, pont ilyen pörgős, lendületes könyvre vágytam, mint amilyen a Csak szex is volt.

Mivel az írónőtől ez a harmadik de nem utolsó olvasmányom, így nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok a történet kapcsán. Ugyan a címe és tartalma megtévesztett, hiszen az alapján, nem számítottam komoly, és mély érzelmekre, csak a két szereplő között alkalmi kalandokra. De hát tévedni emberi dolog.

Édes kis semmiség - sorozat értékelés

Így közel február végéhez, már nem írom célzottan, hogy boldog új évet mindenkinek, mert kicsit előbb terveztem ezt a posztot - de egy masszív, 2 hónapos csend lett belőle a blogon. Időközben betöltötte az ötödik évét is a kis oldalam, közel 16 ezres megtekintéssel! Köszi mindenkinek! ♥

2019-es évemet úgy zártam le, hogy megfogadtam, idén elolvasok olyan könyveket, ami a polcon várnak olvasatlanul, illetve tervezek újraolvasásokat is. Új év, új lendület, így nem tétlenkedtem sokáig, elő is vettem azt a könyvet, ami már 7 éve pihenget a polcomon. Anno, 2013-ban találtam rá Lauren Conrad egy könyvére, ami az L.A. Candy címet viselte. Felkeltette érdeklődésemet a tartalma, úgyhogy a nyári, diákmunkás fizetésem után mentem is könyves boltba!

Azon a nyáron el is olvastam a könyvet. Már nem igazán emlékeztem rá, esetleg körvonalakban. 2013-ban öt csillagosra értékeltem a könyvet, nyúlfarknyi, mindössze egy mondatos szöveggel Moly.hu-n. Így nekiveselkedtem újra. Igazából azért is szerettem volna újrakezdeni a sorozatot, mert a befejező kötetet már évek óta megvettem, de nem sikerült elolvasnom.

Az elhamarkodott visszaigazolás - könyvértékelés

Általánosságban szoktam figyelni a könyves újdonságokra. Moly.hu, Librin, valamint olvasós csoportokban szoktam szörfölgetni. Ha jól rémlik, egy Libris kívánság lista frissítés során bukkantam rá Laura Marshall könyvére. Aztán utána olvastam Molyon értékelést, valamint a csoportban is foglalkoztak vele, így arra jutottam, hogy miért ne adnék neki egy esélyt? Meg fel is keltette az érdeklődésemet, megtetszett az Ismerősnek jelölt.

Nem tudom miért, de az utóbbi időben sorra olyan könyvekbe „tenyerelek bele”, amik annyira jónak ígérkeznek, és annyira nagyon csalódok is bennük. Sajnos azt kell, hogy mondjam, itt is ez történt.

A történetet elkezdve, szinte pár oldalt követően egyre inkább olyan érzésem volt, mint anno A lány a vonaton műnél. Olvastam, de mintha mázsás súly nyomott volna végig, annyira lehangolt az egész… Aztán ez párosult azzal, hogy elkezdtem unni is az egészet.

"Mesés" kóborlás - könyvértékelés

Tavaly év vége felé olvastam el a celEB, Demény kutya könyvét, amiben hasznos tippeket adott Magos Judit kezdő kutyatartóknak. Nekem néhol túlzás volt a stílus, amit kutyájára „aggatott”, de azért közvetített jó tanácsokat pár ellentmondás mellett. Akkor nem vágytam a folytatásra, hiába lapult a polcomon. Most, hogy festés közepette a feje tetejére állt a szobámban minden, rövidebb olvasmányt keresve hagytam elől Demény második könyvét, Kóbor kalandjaim címmel.

Tavaly egy akció keretében le volt árazva a Librinél a társasjátékos verzió, így örömmel tettem kosárba a 8 ezer forintos kiadást 990 forintért. Nyilván, ennyiért minden könyv szinte ajándék, főleg, ha még társasjáték is jár hozzá. A borítójára egy aranyos rajz került, ez akár már utalhatott is volna arra, hogy egy mesés elbeszélésre számítsak.

Amikor a film jobb, mint a könyv! - avagy megnéztem a Papírvárosokat

Hosszú, még annál is hosszabb 7 hónapos kihagyással megérkeztem egy filmről szóló írással! Előző posztom egy régebbi könyvről szólt, ami nem más volt, mint John Green-től a Papírvárosok. Mint ahogy az írás végén ígértem, megjöttem a film adaptációról szóló bejegyzéssel! Amint befejeztem a könyvet, szinte egyből nekiláttam a filmnek, gondoltam frissen jó az élmény.

A szereplők számomra nem igazán voltak ismerősek. Miközben néztem a filmet, végig azon agyaltam, hogy a főszereplő csaj mennyire hasonlít már Cara Delevingne-re. Hát, nyilván azért, mert amúgy ő játszotta Margot. Szóval akkor egy valaki mégis ismerős volt a színeszek közül. A betétdalok szintén nem rémlettek nekem, viszont kellemes aláfestése volt mind a történetnek. A plakátot már a filmes borítójú könyvről ismertem, de az előzetest sosem láttam még, az a helyzet.

Papír mindenség - könyvértékelés

Bevallom őszintén, ezzel a bejegyzéssel vagy 3 és fél éve tartozom… Bizony. Ugyanis akkor esett meg velem, hogy John Green-re felfigyeltem én is, aki mondhatni berobbant a köztudatba A csillagainkban a hiba című kötetével. De most nem erről lesz szó valahogy azt nem akartam elolvasni, túlságosan felkapott lett. Emlékszem, egy könyváruházas akció keretében megrendeltem a Papírvárosok regényét az írónak. Fülszöveg alapján megtetszett, és hát mondhatni, impulzus vásárlás eredményeként tudhattam magamévá a könyvet.

Ez a borító jobban tetszik, mint a filmes változat

2016 májusában el is olvastam, ám valahogy azóta függőben van a blog poszt nálam. Egy bekezdésig és egy képig jutottam. Úgy gondoltam, akkor pótolom be teljes egészében, ha újraolvastam a könyvet. Erre cirka 2 éve készülök, de most hirtelen ötlettől vezérelve ezt kezdtem el olvasni. Szóval, íme a poszt!

Amikor nem tudod, hogy ki vagy... - könyvértékelés

Molyon szoktam szörfölgetni, és nem egyszer fordult már elő az, hogy egy ismerősöm véleményét olvastam el az aktuális könyvről, amit befejezett, ennek kapcsán raktam kívánság listára az adott művet. Másfél évig lapult szépen a kívánság listám élén Colleen Hoover és Tarryn Fisher közöse, a Never,Never. Mindig csak nézegettem, hogy ah majd megveszem. Őszintén úgy voltam vele, hogy elég rövid fülszövege volt, és azon agyaltam, hogy vajon az alapján megéri-e nekem ezt megvenni.

Nézegettem, hogy trilógiáról van szó, úgy gondoltam egy esélyt megér. Karácsonyra kaptam könyvutalványokat, az egyikkel vásároltam négy könyvet, és ez is közéjük került. Rövidsége miatt esett erre új olvasmányként a választásom.

A „viadal” folytatódik - könyvértékelés

A borító ismételten szuper lett

Az idei év első bejegyzése Leiner Laura új trilógiájának első részéhez kapcsolódott. Az Ég veled nekem kifejezetten tetszett, hiszen az írónő a szokásos karakterei, valamint humorossága mellett olyan téma felé mozdult, ami nem volt tőle megszokott korábbi regényei során. Vagy legalábbis nem ilyen mélyen.

A folytatást nagyon vártam, hiszen izgalmasnak ígérkezett a sorozat. Viszonylag sok idő kihagyása után bár egy könyv megírásánál ez az átlag időtartam múlt héten megjelent a Maradj velem, amiben folytatódott Hanna és csapata előre menetele az IOV-n.

Bevallom, most szörfölgettem kicsit Moly-on a vélemények közt, ahol eléggé megosztóvá vált a könyv az olvasótábor számára. Volt, aki teljesen odavolt érte, volt, aki nagyon sok hibáját/hiányosságát emelte ki. Én valahova a kettő közé pozícionálnám be magamat, de majd a poszt végén kitérek a „Moly-háborúban” érintett dolgokra, valamint az én véleményemre ezekről.

Rosszul fejtették meg... - avagy megnéztem a Da Vinci-kódot

Mivel az előző posztom a Da Vinci-kód volt, amiből filmet is készítettek, úgyhogy hosszú idő után két hónap? itt egy újabb filmes poszt. A könyv nagyon tetszett, úgyhogy izgatottan vártam a filmet. Ugyan egy régebbi, 2006-os premierű moziról beszélünk, de én még nem láttam!! Maximum részleteket láttam belőle, de egyben még nem. Lehet jobb is volt így...

Három plakát készült, az egyik ez. A szereplőket említve Tom Hanks és Jean Reno nevén kívül más nem ismerős. A történet alapján arra számítottam, hogy ebből egy nagyon király mozit lehet összehozni. Valamint, amikor először belenéztem, és megláttam, hogy közel három órás a film, gondoltam, hogy jól ki fognak benne fejteni minden részletet, minden kódfejtést, ilyesmi. Na de lássuk, hogyan is történt is valójában!

Jelen posztban utalások hangzanak el, hogy ki a Nagymester, aki a szálakat mozgatja, valamint mi lesz a vége a filmnek. Ha még nem nézted meg, és érdekel, akkor navigálj el.

Kódfejtésre fel! - könyvértékelés

A csúnyácska könyvtári példány

Talán úgy 16 éves korom óta válogatom magamnak az olvasmányaimat. Előtte szinte csak azokat a könyveket olvastam el, miket az iskolában tettek kötelezővé. Nos, a törést követően elég szélesen ágazott szét az érdeklődési köröm, mint ahogy azokat a posztjaimból is láthatjátok.

Nem olyan régen jött egy kattanás, hogy én nagyon el akarom olvasni a Da Vinci-kódot. Dan Brown egykori, nagy port kavaró regénye nem volt ismeretlen számomra, Anyukám is olvasta még nagyon nagyon régen, és derengett egy-két részlet belőle, amit elmesélt. Az előző posztomban említettem, hogy bővítettem a lehetőségeimet a könyvtárba való beiratkozásommal, így onnan kölcsönöztem a könyvet. Ami hát elég csúnyácska így újrakötve, de az a tartalmán nem változtatott.

Elsőként levonnék egy következtetést. Jobban tettem, hogy anno nem olvastam el ezt a könyvet, és most, idősebb fejjel vettem a kezembe. Valószínűleg nem láttam volna át minden összefüggést, nem kötötte volna le a figyelmemet úgy, mint most. Szóval inkább idősebb korosztálynak van szánva Dan Brown egyik sikertörténete.

A sötét új árnyalata - könyvértékelés

Tavaly szeptember környékén olvastam el a Grey-t, amit eléggé halogattam, pedig szabályosan olvastatta magát a könyv. Akkor nagyon felcsigázott a folytatása, amire azért várni kellett, de február első hetében elérkezett a várva várt pillanat: kezemben tarthattam E. L. James új könyvét, a Sötétet.

De itt álljunk is meg egy pillanatra. Kellemes meglepetés volt, hogy a 13-i megjelenés helyett már 8-án megkaptam a könyvet, ami hát derült égből villámcsapásként ért. De amin már előjegyzéskor fent akadtam, az a cím volt. Miért kellett a Darker-t lefordítani? Ennyi erővel az előző részt is fordíthatták volna Szürkének. Nem tudom, hogy itt Grey nevéhez ragaszkodtak inkább, vagy csak simán hagyták, és követték a Szürke ötven árnyalatára utalva az előző vonalat. Igazából kár is ezen ennyit pörögnöm, nem változtat szerencsére a könyv beltartalmán.