Szabadságot adó lezárás - könyvértékelés

Ezek a szívecskék nem illenek
a borítóhoz...

Repüljünk vissza egy kicsit 2012-be, 9 évvel ezelőttre ezt még leírni is fura volt. Emlékeztek még arra a kékes szürke borítós, szürke nyakkendős könyvre? Bizony, pont a Szürke ötven árnyalatára gondoltam. Nagyon megosztó könyvet hozott ki E. L. James, hiszen nem mindennapi történet volt a vad szexuális vágyakkal felruházott Grey és a szende szüzike Ana kapcsolata. Emlékszem, bőszen tiltakoztam, hogy én aztán nem fogom ezt a könyvet olvasni, de nyilván beadtam a derekamat. És árnyaltan, de ennek köszönhetően indult útjára ez a blog is, immáron közel 7 éve!

Az eredeti trilógiát kétszer olvastam el, na, nem azért mert akkora kiemelkedő irodalmi remek lett, hanem mert jöttek a mozifilmek is, így gondoltam előtte felfrissítem az emlékezetemet. Aztán négy évvel később az írónő gondolta lehúz még egy bőrt a sztoriról: kiadta az első részt Christian szemszögéből. Megvettem, de vegyes érzéseim voltak, hiszen úgy voltam vele, hogy már ismerem a történetet, mi újat tudna mutatni. Egyszer félbe is hagytam, majd egy évvel később megpróbálkoztam megint vele. Akkor úgy tettem le a könyvet, hogy jóságos ég, ez mennyivel jobb volt, mint az eredeti trilógia!

Itt vagyunk már a jelenben, 2021-ben, amikor is 3 és fél évvel a Darker bocsánat, de nekem még mindig jobban tetszik angolul a cím után végre kezemben tarthattam a sorozat befejező kötetét, ami nem más, mint a Szabadság, a trilógia zárása Grey szemszögéből. Nagyon vártam már ezt a könyvet, hiszen az alap sztoriban a harmadik részét szerettem a legjobban, annyi történés lett belesűrítve. Mindemellett roppant kíváncsi voltam, hogy mivel fog többet adni Christian elbeszélése az amúgy ismert cselekményhez, milyen apróságokkal lesz így kibővítve az egész.

A hosszúra nyúlt bevezető után essünk neki végre a cselekménynek.

Az elején furcsálltam, hogy a könyv nem az esküvőtől indul, hanem picit korábbra nyúlt vissza. Most egyetlen könyvet sem olvastam újra a sorozatból, ami egyáltalán nem jelentett gondot, nagyon könnyen sodródtam a történettel. Lehet, hogy már a filmet is ide keverem, ezért lepődtem meg annyira a cselekmény indításán, hiszen ott minden kertelés nélkül egyből az esküvői jelenetekkel nyitott a film. Nem nagyon értettem, hogy mi szükség van arra, hogy ennyire visszanyúljunk az esküvő elé, hiszen Christian születésnapi vacsorája után folytatódott a harmadik könyv – a második végén volt Elenával az ominózus összetűzés, amit a család is hallott. Ez adta Grey és a szülei közti feszültséget, ami elég sokáig kitartott a történet során, érthető okokból.

A sztorit nem hiszem, hogy kellene részleteznem, hiszen a fő vonalat ismerhetjük a korábbi könyvből. Miközben olvastam, megint rá kellett jönnöm, hogy iszonyatosan jót tett E. L. James ezzel a trilógiával ennek a plusz sorozatnak a kiadásával. Ennél a résznél kifejezetten kíváncsi voltam Christian szemszögéből például az esküvőre, ő hogyan élte meg, és milyen gondolatai voltak ezzel kapcsolatban. Hiszen érzelmileg nem tudott annyira kiteljesedni, mint mondjuk Ana, ahogy az eredeti trilógián is érzékeltem, nagyon hosszú út állt akkor még előtte. Még mindig az egyik kedvenc pontom volt, ahogy Christian munkája ki lett fejtve. Ez az Ötven árnyalat trilógia kapcsán nekem hiányzott, hiszen csak annyit mutatott akkor az írónő, hogy igen, itt ez a srác, aki piszkosul gazdag, és mindene, vagy még annál több is megvan neki, de hogy konkrétan mivel foglalkozik azt már nem láthattuk. Nyilván, nem az ő szemszögéből íródott az a könyv, de valamit azért csepegtethetett volna így is erről. Érdekes volt számomra a nyomozás is a szabotázs, a gyújtogatás, az autós üldözés kapcsán. Visszatérő elemek voltak ezek, tetszett, ahogy nyomoztak Grey emberei is. Lényegre törőbb infókat adott így, mint ahogy a Szabadság ötven árnyalata alatt történt – persze, ha emlékeim nem csalnak.

Nagyon tetszett, hogy az alkalmazottak is jobban előtérben voltak, jobban átjött Grey mennyire törődik velük, és akárhogy is, de az életének részei ők is. Jó érzés volt olvasni azokat a részeket, ahol Christian Elliot-tal és Miával volt. Kontrasztos volt néha gyerekkori emlékeiről olvasni, amikor felidézte, hogy nem tudott közeledni senkihez sem, hiába fogadta örökbe őt két nagyszerű ember, majd nem sokkal utána a jelenben olvashattam, mennyire imádja Miát, vagy Elliot hogyan ugratja döntéseivel kapcsolatban. A legkedvesebb rész számomra abszolút az volt, amikor Christian múltjával kapcsolatban szülei segítségét kérte. A szülők tették a helyükre Grey emlékezetében a hiányzó darabkákat, és a mindent magába fojtó főszereplő végre nyíltan kimutatta szülei iránti érzéseit, igényelve a közelségüket, valamint az ölelésüket. Az első trilógia alatt számomra ők semleges karakterek voltak, de itt nagyon megváltozott a véleményem róluk, pozitív irányba.

Na, de ami miatt annyira vártam ezt a könyvet, az két rész volt: az egyik, hogy mi zajlott le ott, amikor Grey elment Elenához beszélgetni, mert Ana elmondta neki, hogy gyerekük lesz; a másik pedig maga a gyerekvállalás témája a férfi főszereplőnél. Rengeteg érzelem szorult ezekbe a részekbe, főleg, amikor Anastasia felhívta, hogy „elhagyja”. Meglepő volt olvasni a heves érzelmi reakciójáról. Nekem ezek a jelenetek adták a pluszt az egész történethez, hiszen már a Szabadság ötven árnyalatánál is nagyon foglalkoztatott, hogy ugyan már mit miért tett Grey.

Összegezve azt érzem, hogy ha anno az írónő ilyen stílusban adja ki a könyveit, akkor sokkal jobb lett volna az egész! Nekem rengeteget adott a Szabadság, helyre tett nálam olyan darabkákat, amik lógtak a levegőben az Ötven árnyalat trilógia alatt. Grey hatalmas karakter fejlődése itt éleződött csak ki igazán, hiszen nem csak érzelmileg nyílt ki – ahogy arra Flynn is rámutatott, és ezekről a terápiákról is érdekes volt olvasni - hanem végre fel is nőtt, ahogy azt szeretett felesége annyiszor kérte tőle. Anastasia segítségével végre kilépett a fényre, és elengedte démonait, szabadságra, nyugalomra lelt. Nálam az is plusz pont volt a könyvnél, hogy végre rendes fordítást kapott, sehol nem volt egy csocsi, amit nehezen tudtam kiheverni az előző részek alatt. Negatívumként egy dolgot tudnék mondani, hogy hiányoltam az utolsó rész epilógusában található vörös szobás jelentet a várandós Anastasiával, de ez legyen a legkevesebb gondom.

Kellett nekem ez a könyv ahhoz, hogy a mindenkit megosztó sorozatot le tudjam zárni!

F.

E. L. James: Szabadság
Freed
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2021.
1084 oldal

Éld ​át A szabadság ötven árnyalatának érzékiségét, románcát és fordulatait Christian Grey gondolatain, megfigyelésein és álmain keresztül!

E L James újra ellátogat az Ötven Árnyalat világába, hogy feltárja a világszerte több millió olvasót rabul ejtő szerelmi történet sötét oldalát és rejtett mélységeit.

Szeretettel meghívja az olvasót az évtized esküvőjére, ahol Christian Grey feleségül veszi Anastasia Steele-t. Vajon fel tud nőni a feladathoz? Az apja kételkedik ebben, miközben a bátyja emlékezetes legénybúcsút szervez, a menyasszonya pedig nem hajlandó engedelmességet fogadni…

Csakhogy a házasság kihívásokkal jár. Egymás iránti szenvedélyük forróbb és perzselőbb, mint valaha, Ana konok személyisége azonban felkavarja Christian legsötétebb félelmeit, és megkérdőjelezi a kontrollmániáját. Amikor régi riválisok és ellenségek veszélyeztetik az életüket, egyetlen félreértés örökre elválaszthatja őket.

Vajon Christian képes lesz felülkerekedni gyermekkori démonjain és fiatalkori gyötrelmein, hogy megmentse önmagát? S miután felfedezte az igazságot saját gyökereiről, kiérdemli a megbocsátást és Ana feltétel nélküli szerelmét?

Elnyerheti Christian végre a szabadságot?