Aki olvasott már egynél
több Young Adult könyvet, neki egyáltalán nem volt ismeretlen a séma ennél a
regénynél sem. Egyetemista szereplők, nem egyszerű háttértörténettel, és
bonyolult egymásra találással. Nekem ez tuti recept egy történet esetében. Zoe és Dylan sztorijával is így volt. Megmosolyogtatott, ahogy az első
fejezetben találkoztak egymással: Zoe
előbb találkozott a srác férfiasságával, mint a tekintetével, és zavarában
mindent összehordott a fiúnak. Ezt követően valahogy mindig egymás útjába
sodorta őket a sors, végül pont úgy kötöttek ki egymás mellett, ahogy senki nem
várta: lakótársak lettek – egymás tudta nélkül!
Mondhatni, lassú lefolyású volt a két fiatal románca, nem hamarkodták el a dolgokat. Ez valahol
várható is volt, Zoe természetéből
fakadóan, hiszen a lány nagyon félénk. Másrészt, a lány titkolózása sem
könnyített a helyzeten, ezért sem voltak egyértelműek a jelek Dylan számára. Bevallom, sokszor én sem értettem,
hogy Zoe mit akar hiába vagyok lány én is. Viszont
az nagyon is foglalkoztatott, hogyan került a képbe Mark, Dylanék edzője. Végig arra felé volt terelve az egész, hogy a
lány titkos viszonyban van a nős családapával, aztán jött a csattanó, amit
egyáltalán nem vártam. Érdekesen oldotta meg az író, hogyan hozza közelebb a
két főszereplőt, aztán ezt szét is rombolta egy szintén érdekes és gonosz fordulattal. Pedig
nagyon szurkoltam a srácoknak, hogy rendeződjön a kapcsolatuk!
Zoe karaktere azért nőtt a
szívemhez, mert a félénkségében egy kicsit magamat láttam. Na meg azért is
kedveltem meg, mert egyáltalán nem keltette az egyetem bombázójának látszatát,
nem viselkedett kirívóan Dylan
jelenlétében, inkább messziről figyelte a srácot reggeli edzés közben, és
zavarba jött, ha Dylan kiszúrta ezt. A
főszereplő fiú kivételesen nem a testével csavart az ujja köré – hiába a borító
– hanem a személyiségével teljesen. Tetszett, hogy foci karrierjére
összpontosított, annak ellenére, hogy a könyvben ez épphogy említésre került.
Viszont az hatalmas plusz pont volt részemről a számára, amikor Zoe és barátnője segítségére sietett, majd támaszt nyújtott a
lánynak, hogy feldolgozza az eseményeket. Azt még had említsem meg, hogy a
váltott szemszögben hiába a szereplők mesélték a történetet, néha úgy lett
megfogalmazva egy-egy gondolatuk, hogy azzal az olvasókat is megszólították. Ez
nekem nagyon tetszett, hiszen nem gyakran találkozok ilyennel, pedig nem
egy-két könyvet olvastam el eddig.
Egyetlen negatívumot
tudnék felróni a könyvnek: nagyon lassan indult be. Az elején úgy éreztem, hogy
nyújtva van minden, mint a rétes tészta, de a második fele azért kárpótolt. Viszont
kicsit fájt a szívem, hogy Zoe sokat
várt arra, hogy felvegye Chris-szel a
kapcsolatot, hiába voltak úgymond nagyon közel egymáshoz. De nem akarom nagyon elspoielerezni mire is gondolok pontosan.
F.
Ella Maise: The Hardest Fall – A legerősebb érzés
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2021.
472 oldal
Pontosan ez
történik. Kezdek belezúgni. Kezdünk egymásba zúgni. Totálisan.
Amikor két ember első
ízben találkozik, egymásra néznek, mosolyognak, köszönnek. Alapesetben ez ilyen
egyszerű. Csak épp nem nálam. Amikor először találkoztam Dylan Reeddel, a
szemem egy másik testrészére fókuszált.
Tudod, én egy borzasztóan
félszeg lány vagyok. Rémes, ahogyan képes vagyok minden szamárságot
összehordani! Arról nem is beszélve, milyen mesteri szinten csinálok bolondot
magamból a srác előtt, aki tetszik nekem.
Akkor még semmit nem
tudtam róla. Mindegy, miket zagyválok, gondoltam, hisz úgysem fogok többet
találkozni vele. Kiderült, hogy tévedtem. A futballcsapat sztárja, azon kevesek
egyike, aki várhatóan bejut az NFL-be, a campus minden szegletében belém
botlott.
Felajánlkoztam neki, aztán
elszaladtam, majd megtámadtam egy konyhai eszközzel, és… Uh, talán el sem
kellene mesélnem, miket tettem még. Bár az én esetemben ez mind-mind…
normálisnak számít. De végül eljött a pillanat, amikor már nem rejtőzhettem
tovább – nem mintha Dylan hagyta volna.
Most, hogy nap mint nap
összefutunk, látja, hogy alig bírom levenni róla a szemem. Rám mosolyog, és azt
mondja, lenyűgözik a szeszélyeim. Azt hiszi, barátok leszünk. Én meg úgy érzem,
ő ennél sokkal több nekem. Minél jobban megismerem, annál kevésbé érdekel, hogy
nem zúghatok bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése