Kódfejtésre fel! - könyvértékelés

A csúnyácska könyvtári példány

Talán úgy 16 éves korom óta válogatom magamnak az olvasmányaimat. Előtte szinte csak azokat a könyveket olvastam el, miket az iskolában tettek kötelezővé. Nos, a törést követően elég szélesen ágazott szét az érdeklődési köröm, mint ahogy azokat a posztjaimból is láthatjátok.

Nem olyan régen jött egy kattanás, hogy én nagyon el akarom olvasni a Da Vinci-kódot. Dan Brown egykori, nagy port kavaró regénye nem volt ismeretlen számomra, Anyukám is olvasta még nagyon nagyon régen, és derengett egy-két részlet belőle, amit elmesélt. Az előző posztomban említettem, hogy bővítettem a lehetőségeimet a könyvtárba való beiratkozásommal, így onnan kölcsönöztem a könyvet. Ami hát elég csúnyácska így újrakötve, de az a tartalmán nem változtatott.

Elsőként levonnék egy következtetést. Jobban tettem, hogy anno nem olvastam el ezt a könyvet, és most, idősebb fejjel vettem a kezembe. Valószínűleg nem láttam volna át minden összefüggést, nem kötötte volna le a figyelmemet úgy, mint most. Szóval inkább idősebb korosztálynak van szánva Dan Brown egyik sikertörténete.

A történet egy gyilkosságra épül, amely helyszíne a híres Louvre épülete. A nyomozásba bevonják Robert Langdon-t, aki éppen Franciaországban tartózkodik, és híres szimbólum kutató. Az őt kikérdező Fache hadnagy számomra az elejétől fogva unszimpatikus karakter volt, végig azt gyanítottam, hogy valamilyen úton-módon ő is a rég áhított kincsre hajt. Az olvasás végével összefüggésekben láttam át az egész sztorit, így rájöttem, hogy ő valójában melyik oldalhoz is tartozott. Szóval Langdon elég rendesen a rendőrség csőrét piszkálja, majd megjelenik a titkosírás szakértő, Sophie Neveu. Ő szintén feldobja a magas labdát a kutatónak a telefonhívásával. Igazából, már ahogy ezt megoldotta, akkor láttam, hogy ő fog még meglepetéseket tartogatni a regény során. Szóval kezdetét veszi a feladványok sorozata, hajsza az idővel, a rendőrséggel, valamint a katolikus egyházzal egyetlen dologért: a Szent Grálért.

A könyvben különböző rejtvények során jutnak a szereplők egyre közelebb a rejtély megoldásához. Bonyolítja a történetet Sophie és Jacques Sauniere kapcsolata, az őt övező titkok, valamint a Sion-rendben lévő szerepe. Mindenesetre Langdon és Sophie nyakig elmerülnek a találós kérdésekben, és sodródnak az árral, hol meglepő, hol hajmeresztő helyzetekben, nyomukban a rendőrséggel, egy albínó szerzetessel, egy bankigazgatóval, aztán egy komornyikkal. Őszintén, én valahol egész végig vártam a két szereplő közti szerelmi szál kialakítását, annak ellenére, hogy eleve nem ezen volt a hangsúly a regényben. A végén talán fél oldalban kaptam egy kis utalást erre. De az izgalmak mellett erről meg is feledkeztem igazából, szóval a végén már nem is igazán ért meglepetésként kettejük vonzalma.

Ahogy olvastam, felmerült bennem úgy 100 oldal után, hogyan maradhatott ki nálam eddig a Da Vinci-kód?? Egyszerűen annyira zseniális. Szórakoztató, folyamatosan fenntartotta a figyelmemet, és ezek mellett különböző érdekességekre világított rá, például Da Vinci művészetével kapcsolatban, illetve az egész Grál kultuszról. Egész végig azt találgattam, hogy vajon mi lehet a Grál, miért pont Sophie-ra ruházta a nagyapja a titkot, sőt bennem még az is felmerült, hogy a lány maga a Grál. De, egyik feltevésem sem jön be végül. A rejtvények nagyon jól követték egymást, tetszett a felépítésük, valamint azok a módok, ahogy kitalálták a szereplők.

A könyv elején az író leszögezi, hogy minden, a regényben szereplő ismertetés műtárgyakról, épületekről, titkos szertartásokról, valamint dokumentumokról megfelelnek a valóságnak. Azóta eléggé mozgatja a fantáziámat, hogy vajon tényleg? Ennyi minden el van rejtve az orrunk előtt gyakorlatilag? Nem tudom, hogy Brown az írói képzeletét mennyire vegyítette el ezekkel a tényekkel, mert gyanítom, hogy megbújik egy-két dologban az ő képzelete is. De mindenesetre érdekes történetet sikerült összedobnia.

Ahogy utánajártam, ez a második része a Robert Langdon sorozatnak. Kétlem, hogy ez lenne az egyetlen könyv, amit valaha is olvasnék az írótól, mert engem személy szerint megvett kilóra a sztorija, a történetvezetése, minden. Szóval valószínűleg nemsokára jövök az Angyalok és Démonokkal. De előtte még megnézem a Da Vinci-kód filmet, meg kicsit elmerülök mélyebben a Sion-rend históriákban, a Szent Grálban, és minden ilyenben. Egyébként találtam itthon egy A Da Vinci-kód megfejtése című könyvet, valószínűleg ebbe is belelapozok majd. Szerintem szánni fogok annak is egy bejegyzést, ha nem is ilyen formában. Szóval most egy időre átadom a blogot eme misztikus, vallási világnak. Ha nem bánjátok!

F.

Dan Brown: A Da Vinci-kód
The Da Vinci Code
Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2003
652 oldal

A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holtteste mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu, a tehetséges francia titkosírás-szakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezik fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások hitelesítik. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestsellerszerző már megint mesterien bonyolítja a történetet.