Érzelmi viharban - könyvértékelés

Sikerült egy újabb fantasy sorozatba beszívódnom, Jennifer L. Armentrout teljesen megnyert a Vér és hamu első kötetével, így biztos voltam abban, hogy esélyt adok a folytatásnak. Utánanéztem, hét részes sorozatról van szó, amelyből egyelőre 5 kötet jelent meg hazánkban. Viszont tartozik hozzá egy előzmény sorozat Hús és tűz címmel, amit érdemes a harmadik és a negyedik kötet között olvasni. Jajj nekem!

Szerintem egy időre elfoglalom magamat Solaris és Atlantia földjének történéseivel. Hiszen az előző regény pörgése után, és persze a lezáró mondatot követően, már küldtem is az e-könyv olvasóra a második részt. Ami a Hús és tűz királysága címet kapta. Mivel az első rész nem szórakozott, tudtam, hogy hasonlót várok el ettől is a könyvtől is. De sikerült megugrani ezt a szintet?

Annyiban volt könnyebb ezt a regényt kezdeni, hogy itt már nyilván volt ismeretem a világ felépítését illetően. Így sokkal lendületesebbnek éreztem, mint a Vérből és hamubólt. Ezt nem mondanám hibának, csak észrevétel, hiszen egy elég összetett fantasy sorozatról beszélünk, így szerintem nagyon is kellett a korábbi rész első 150 oldalának, hogy lassan, fokozatosan induljon be.

Egy pillanatnyi kihagyást sem tapasztaltam, hiszen az előző könyv utolsó mondatával folytatódott ez a rész. Amely nem kevés bonyodalmat és főként ellenérzést indított el Poppyban. Korábbi tudását a világról teljesen összedöntötte a Sötét Szerzet, és mindezt csak megcsavarta egy szövetség beharangozása. Nagyon erős kezdést kapott a regény, hiszen az ,,új” főszereplő, Casteel nyilvánvalóvá tette, hogy nem viselkedhet senki sem rosszul Poppyval. Vannak, akik virággal nyilvánítják ki romantikus gesztusaikat, és van aki szíveket tép ki, hogy ne bánthassák a szerelmét. Na, hát most mi a baj ezzel?

Rengeteg minden történik a sztori elején már, ami elég kusza gondolatokat ébreszt a lányban. Poppy miután realizálja, hogy fogságba esett, lázasan menekülni akar. Haragszik mindenre, a fogvatartójára, a helyzetre, és minden infóra, ami megdöntötte a korábbi tudását, és amiket nem igazán tud hova tenni. Abban is kételkedik, hogy van-e igazság alapja minden hallott dolognak, vagy csak a Sötét Szerzet egy újabb ámítása. Szépen lassan kezd tervet szövögetni, aztán egy közel sem rózsás alkuba kényszerül a Sötét Szerzettel: ő lesz a kulcsa Atlantia népének, hiszen a Szűzért cserébe visszakapják a Királyfijukat. Viszont a Sötét Szerzet védeni akarja Poppyt, amíg eléri tervét, azért egy színlelt esküvőre kerül sor. De mi van akkor, ha a kezdeti szerelmes színjáték átfordul valódi érzelmekbe? Mit jelent majd ez Poppynak, a Sötét Szerzetnek, és Atlantia népének?

Ahogy leraktam ezt a történetet a végével, egyetlen mondat ugrott be: ELDOBOM AZ AGYAMAT!!!

Egyszerűen annyira zajlottak az események ebben a kötetben, hogy egyik ámulatból a másikba estem! Ugyan, az eleje a könyvnek itt is kicsit nehézkesen indult el, de sokkal könnyebben haladtam vele, mivel már volt ismeretem a világról. Viszont, itt egyre több, és mélyebb ismerettel gazdagodtam a kreált nép történelmével kapcsolatosan. Ami tök jól volt beleszőve a történetbe, hiszen Poppyt kíváncsisága hajtotta előre, ami temérdek kérdést szült, nem csak Casteel felé, hanem vérfarkas barátja, Kieran felé is. Amiből nem egy, megmosolyogtató szóváltás jött ki. Na, de vissza az új információkhoz. Egyáltalán nem éreztem nehéznek ahogy mélységet kapott Solis és Atlantia története, az istenek köré épített hiedelem és a mítikus események.

,,Kiearan lépett ki rajta, a szemöldöke magasba ívelt, ahogy meglátott engem lóháton. Mielőtt zavarba jöhettem volna amiatt, ami reggel történt már mondta is. 

- Jó egek, lett saját lova? Nemsokára át fog vágtázni rajtunk, ahelyett, hogy leszúrna minket."

A cselekmény gördülékeny volt, a könyv második felétől nem is tudtam kiszakadni a történetből, annyi minden belekerült! Kicsit talán hibának tudom felróni, hogy megannyi belső tépelődés volt most Poppytól, de valahol ezt meg is lehet érteni, ahogy próbálta magában rendezni az új dolgokat. Főleg a vége felé csúcsosodott ki a tetőpont, az utolsó pár fejezet, amikor a kis küldöttség megérkezik Atlantiába, rendesen fokozta a hangulatot... Nem éreztem hullámzónak a dolgokat, folyamatosan fenntartotta a figyelmemet, szépen épült az egész onnan, ahonnan az első rész abbamaradt. A szereplőket nagyon megkedveltem, Poppy jelleme rengeteget fejlődött, miután kiszakadt a Szűz szerepéből. Hiába harcolt kétes érzéseivel, a szíve átvette a hatalmat, és teret engedett gyengéd érzelmeinek. Így vált valósággá a színlelés. És Casteel? Te jó ég! Hashonlóképp éreztem iránta, mint a Negyedik szárnyban Xadennel kapcsolatosan. Nem szerettem, aztán mégis, aztán engem is kiakasztott, majd újra megszerettem!! Poppyval az évődéseik kicsit Jude és Cardan románcára emlékeztetett a Levegő népe sorozatból. A könyv közepe felé már soknak éreztem a folytonos agyalását a lánynak, hogy helyes-e ezt éreznie, de a végére már örültem, hogy sikerült mindennel dűlőre jutnia. A mellékszereplők kaptak annyi szerepet, hogy nagyon a szívemhez nőjenek!! Kieran nagyon szerethető karakter, érdekes a vérfarkas kapcsolata Casteel királyfival. De ott van még Quentin vagy a fiatal vérfarkas, Beckett, akik szintén jó szereplők a történetben.

Mivel a sztori elején a feszültség arra alapoz, hogy Casteel Poppy ,,segítségével” akarja kiszabadítani régen elrabolt bátyját, majd Poppy is a saját testvérét szeretné megtalálni, vártam, hogy ebben a könyvben ez a mentő akció elindul. De a gondolati síkon kívül nem igazán indult meg semmi. Nekem ez minimális hiányérzetet adott, de mivel szintén egy több részes fantasy sorozatról beszélünk, így el tudtam ezt engedni, mondván, a következő kötetek tartogatni fognak még rengeteg mindent.

Úgy érzem, méltó folytatást kapott az első kötet, sikerült az ott kiépített lendületet megőrizni és fenntartani az érdeklődést, sőt, tovább fokozni azt. Ha egy picit bárkit is elrettentett a folytatástól a korábbi könyv lassú indulása, ez a könyv szerintem el tudja mindezt feledteteni! Hiába a hasonlóan hosszú terjedelme. Kellemes csalódás számomra ez az egész sorozat igen tudom, ez még csak a második része volt, ne szaladjak ennyire előre. Nekem továbbra is nagyon izgalmas, hiába kapott hideget, meleget az egész. Viszont többen úgy vélekednek, hogy a harmadik kötettől alább hagy ez az izgalom, kevesebb lesz a lendület. Én bízom abban, nem lesz így, és a további részeket is hasonlóképp fogom élvezni!

F.

Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flesh and Fire - Hús és tűz királysága
Vér és hamu II.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2022.
ISBN: 9789635971947
658 oldal

Erősebb ​a szerelem a bosszúnál?

EGY ÁRULÁS…

Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.

EGY DÖNTÉS…

Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.

EGY TITOK…

Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.

Vesd bele magad!