Az idei évnek nagy reményekkel álltam neki aztán a február ismét pofon vágott, ahogy tavaly is, de ez másik téma már, miszerint jó sztorikkal fogok haladni, meg persze hatalmas olvasatlan lista csökkentéssel. Aztán eddig úgy hozta a helyzet, hogy nem találtam még olyan igazi, mindent elsöprő könyvet. Úgyhogy gondoltam, ideje kicsit félretenni itt a terveket, aztán sodródni a komfort könyvekkel tovább, hátha ez javít a szitun. Mivel 2025-ös évemet végigkísérte Jennifer L. Armentrout mindenféle csoda lénnyel, vérfarkassal, meg elementális szerelemmel, bíztam benne, hogy most is tudok javítani ezen a laposabb olvasási hullámomon.
Szóval felkaptam az újradekorált ebook olvasómat, és készen álltam Poppy és Casteel sztorijának ötödik (!!) részére. Igen, tudom, ez egy 8 tehát NYOLC részes sorozat, emiatt kicsit elült a cselekmény, nem pörög úgy, mit várok. De én pontosan erre a hullámzó, ám annál nagyobbat csapó végű könyvre vágytam most. Viszont kicsikét tartottam is az Egy lélek hamuból és vérből résztől...
Mivel az író újra az első kötethez tér vissza, csak épp Casteel szemszögéből mutatva be az egészet. Olvastam már ilyen jellegű könyvet, és mit ne mondjak, nem vett le úgy a lábamról. Untam, hiszen ismertem már a történet végkifejletét, és csak egy plusz bőr lehúzásának éreztem. De bíztam abban, hogy most nem futok ilyenbe bele.
Az ötödik könyv szerintem nagyon jól lett felépítve. Mint írtam, Casteel visszaemlékezésére alapoz nagyrészt, viszont ez bele lett csomagolva a negyedik kötet folytatásába, így váltakoznak a jelenbéli és a visszaemlékező fejezetek. Poppy a ritkítása közepén jár épp, vagyis a Két királynő háborúja végén kő kövön nem maradt, így várható volt, hogy le kell zárulnia ennek a folyamatnak. Ennek eredményeként Poppy hirtelen mély álomba zuhan. Csak az istenek a tudójuk annak, hogy vajon öntudatában ébred majd, vagy senkit, még önmagát sem fogja felismerni... Casteel emiatt mesélésbe kezd felesége mély álmát őrizve: feleleveníti a megismerkedésük történetét. És azt, hogy Sötét Szerzetből hogyan formálták át az érzései Poppy szívtársává.
A korábbi rész során kicsit kiakadtam, hiszen Casteel fogságát követően mindenre jó megoldás volt egy kis szex, amivel persze semmi bajom nem lenne, ha nem ment volna valahol a történet rovására mindez. Kicsit úgy éreztem, hogy elveszett Cas korábbi határozottsága, és átbillent mindez Poppy oldalára. Ez karakter fejlődés szempontjából rendben volt, de valahogy nem éreztem az egyensúlyt a két főszereplő között. Nos, ez a regény arra is jó volt, hogy visszanyerje Atlantia királya korábbi tökösségét! Hiszen ahogy végigvitt Casteel az első regény történésein a saját szemszögéből, nagyon sok mindenre rávilágított. Ugye azon rágódtam, hogy mennyiben fog vajon ez többet adni a cselekmény szempontjából. Hát nagyon is adott hozzá!
Ebből a nézőpontból megismerhettem azt, hogy milyen háttér munkák folytak Solis királyságában az Alászálltaknak köszönhetően. Hiszen Casteel és Kieran tudatosan épült be a királyi testőrségbe. Mivel Poppy lett volna a zálog testvére szabadságára, minél közelebb akart hozzá kerülni. Természetesen így a testőre halála nem volt véletlen, Casteel állt Rylan meggyilkolása mögött. Láthattam az ő oldaláról azt is, amikor a Tulis család felszólalt a gyermekek elvétele ellen, majd azt, hogyan robbant ki a felkelés és vezetett Vikter halálához. Plusz mozzanatokat is bemutatott, ami remek kiegészítés volt az első kötet cselekményéhez.
Viszont ami nekem nagyon sokat adott az egészhez, az az volt, ahogy megjelenítette Casteel érzelmi vívódását. Rengetegszer tért vissza oda, hogy mennyi vér tapad kezeihez, hány ember halálát okozta, amit nem igazán tudott a lelkiismeretével elszámolni. Sokszor bizonytalanodott el, de olyankor bekúszott a fogságának emléke, és a gondolat, hogy testvérét bántják. Nagyon tetszett, ahogy Cas szemében bontakozott ki Poppy, és egy idő után nem csak a Szűzként látta őt. És persze a feléledő érzelmei is, amikkel szintén viaskodott magában. Aztán amikor összegabalyodtak jobban, próbálta lerázni magáról az egészet, mondván nem jelent semmit. Hiába látta már mindezt Kieran...
Ja, és Kieran! Hát az előző részben nagyon hadi lábon álltam vele kapcsolatban, de itt újra megkedveltem. Sikerült még jobban mélyítenie az írónak kettejük barátságát, itt-ott visszanyúltak régebbi dolgokba is. Viszont Shea dolog még mindig rejtve maradt, pedig több utalás is volt rá Casteel elbeszéléseiben. Azt hittem, kap egy kicsit több figyelmet ez a szál, de sajnos nem. És még amit hiányoltam, az Teerman herceg-szál kibontása volt. Oké, hogy megjelent, Casteel hogyan ölte meg végül, de valahol a nagyközönség reakciója nekem kimaradt. Értem, hogy azt az első részben olvashattam, de kíváncsi lettem volna, hogy Casteel hogyan vélekedik erről ezek után.
A végére visszacsatolnék a továbbgördített cselekményre. Mint írtam, egy-egy jelenben játszódó részt kaptunk a visszaemlékezéseket megszakítva. Ugyan ezekből volt a kevesebb, de azért rendesen felszaladt a szemöldököm, ha ilyen következett. Hiszen mindig dobott be valami olyat az író, ami meglepett. Legyen az egy Malikkal való testvéri veszekedés, vagy egy nem várt fordulat. Mert hát az utolsó fejezetben akkorát robbantott JLA. ami aztán teljesen meglepett, mert egyszerűen semmi előjele nem volt ennek a korábbi négy könyvben!! Vagyis hát volt, még pont a legelején az ötödik résznek, de hát ki gondolt volna erre?! És így mi lesz Poppyval?? Jajj istenem, hát nem bírom én ki így a folytatásig!
És végül: a nagy fellángolásomban írtam a kiadónak, és azt az infót kaptam, hogy még idén - valószínűleg nyár végén - érkezik a folytatás, a The Primal of Blood and Bone magyarul! De előtte még megkapják a ranjongók Nyktos és Seraphena sztorijának folytatását is, ugyanis várhatóan tavasszal érkezik a negyedik kötet a Hús és Tűz előzmény sorozatból! Szóval ideje belehúznom, és folytatnom az olvasási sorrendet.
F.
Vér és Hamu 5.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2025.
ISBN: 9789636752149
648 oldal
Csak az emlékei menthetik meg a szerelmét…
Felébredt egy hatalmas ősi erő. A Tűz és Hús királynője a Vér és Csont Ősi Lényévé – az Élet és Halál valódi ősi lényévé változott. És a csata, amit Casteel, Poppy és szövetségeseik vívtak, csak most kezdődött el igazán. Istenek ébrednek fel Elízium-szerte és a halandó uradalomban, felkészülve a közelgő háborúra.
EGY ESÉLY, AMI MEGMENTHETI A LÁNYT, AKIT SZERETSZ…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése