Hát, jó két évet váratott magára, hogy levegyem a polcról, de ideje volt, hogy az újév kezdésére beidőzítsem. Főleg, hogy szeretném jobban lefaragni az olvasatlan könyveim számát eddig kettőt már sikerült kihúznom. A Hosszú játszma borítója hasonlóan aranyos grafikát kapott, mint a korábban említett regényé, és ez a stílus nekem bejön. Kíváncsian fogtam hozzá, hiszen nem tudtam a tartalom alapján mire számíthatok az írótól, bár egy körvonal nagyjából megvolt a fejemben.
Adalyn egy focicsapat menedzsere, méghozzá édesapja fociklubjánál. Kapásból a történet kezdetén egy botrányba keveredik: kiborulásának kereszttüzébe a csapat kabalaállatkája került, akinek nagyközönség előtt szedte le a fejét - szó szerint. Hát, futótűzként terjedt az interneten a kis botlás, és a média felhajtást csitítva apja elküldi Adalynt egy kisvárosba, hogy egy projektet futtasson fel a lány. Szóval, ami csak lehet, rosszra fordul az életében. Ahogy megérkezik Green Oak-ba, elüt egy kakast, utána rögtön nekitolat egy embernek, majd egy fának előre. Csodás kezdés, nem? Ha mindez nem lenne elég, még a mogorva férfi szomszédságában egy sufniban van a rémes szállása. Aztán másnap szembesül az apja által említett kis projekttel: kislányokból álló focicsapatot kell menedzselnie a helyi kupán. Természetesen, az előtte nap elütött mogorva férfivel, Cameronnal. Adalyn foggal-körömmel harcol a célért, kitartva elképzelése mellett, illetve azért is, hogy megfeleljen az apjának. De legbelül sokkal több van, mint ez a megfelelési kényszer... Na és mi van a morcos edzővel, aki egy visszavonult focista? Adalyn bicskája kezd beletörni a dolgokba, és a keményfejű szomszédjába is, amikor szépen lassan elkezdi levetközni korábbi dolgait és megtanul sodródni Green Oak eseményeivel, és remek felvigyázója lesz egy vak kiskecskének.
Annyira kétes érzésekkel tettem le ezt a könyvet. Pedig szeretni akartam, úgy, ahogy a Spanyol szerelmi átverést, de ez nem sikerült. Borzasztóan untam a történetet! Csak vártam, és vártam, hogy meghozza az áttörést számomra, de semmi. Az alapfeszültség Adalyn részéről szerintem gyerekesnek lett megjelenítve. Nagyon hosszan el volt nyújtva, hogy mi is állt a kabala harc mögött, valahol a cselekmény közepén kapott mélységet az egész. Green Oak közössége és az ott zajló élet hozott színt a sztoriba szerintem. Érdekesek voltak az ottani karakterek, a maguk kis bohókás dolgaival, összetartásával. És hát a foci csapatot is imádtam!! Sajnáltam, hogy nem kaptak sokkal több jelenetet. A bajnokságon való teljesítményük is a románc kárára ment, mármint úgy, hogy lemaradtak így az olvasók a győzelemről. Pedig tényleg az aljáról indult el a kis csapat, nulla lelkesedéssel. Cameron kevés volt ehhez, kellett hozzá tényleg Adalyn jelenléte is, hogy a lányok példát lássanak maguk előtt, ami lelkesítse őket tovább. María nagy kedvencem volt, sokszor okosabbat mondott egy-egy helyzetben, mint a felnőttek. És hát a vak kiskecskéje is szenzációs volt!
,,Senki sem tökéletes. A tökéletlenségeink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Arra késztetnek, hogy dolgozzunk magunkon. Hogy felülkerekedjünk rajtuk. És, hogy megtanuljuk kezelni azt és együtt élni azzal, amin nem lehet segíteni.''
De most térjünk át a két főszereplőkre. Adalyn esetében már az első fejezetnél érződött, hogy apja felé szóló megfelelési kényszere húzódik a háttérben. Ez rendesen végigkísérte a regény során, nem csak a kis média botránya villant be, akár szóbeszéd során, vagy egy energiaital reklámaként. Szerintem nagyon jól volt árnyalva, hogyan dolgozik a lelkében mélyen az a sok elnyomás, amit tapasztalt az életében. Nem csak a munkája során, ami ugye kimondottan férfiak között jellemző - hiszen a sportban főként férfiak foglalnak helyet -, hanem akár a korábbi kapcsolatában is, amit szintén apja a sport oltárán áldozott fel. Miután Adalyn balhéjának több értelme lett, világossá vált, hogy ez is ebből fakadt. És ezek után még jobban imádtam az ajánlást a könyv elején!
,,Minden csajnak, aki kiborult hébe-hóba. Na és? Hadd tudják, mit érzel, kisanyám!’’
Egy-egy hétköznapi jelenet után is bekúszott Adalyn elnyomott érzelme, amit egy megjegyzéshez tudott társatani, és emiatt elhatalmasodott rajta az érzés, hogy ő aztán nem ér sokat, és ő maga a probléma, akármiről is van szó. Nagyon sajnáltam, hogy mindez munkálkodott a karakterben. A végére kezdett magán dolgozni, ledobta ezeket a magára helyezett súlyokat, és elkezdett aktívan részt venni Green Oak minden napjaiban, aminek köszönhetően alapozta az új életét. Illetve kellett a könyv végére, hogy lezárja apjával a sérelmeit. Az ott bedobott fordulat lehetett volna megdöbbentő, de én egyáltalán nem tudtam hova tenni ezt a dolgot, feleslegesnek éreztem a történet szempontjából.
Aztán ott van Cameron Caldani, aki önkéntes száműzetésbe vonult Green Oak-ba. Ő nála is szépen, lassan húzta el az író, hogy miért kötött ki a kis városban. Aztán amikor ezt elmesélte, valahogy nem ütött akkorát. Sőt, maga az egész figura nem ütött számomra akkorát. Kivoltam, hogy már az elejétől szerelmemnek becézte Adalynt, holott még nem is ismerték jóformán egymást. Valahogy nem varázsolt el a lezser, egykori sportoló, kidolgozott izmos, tetovált testtel. Ami máskor bejött nekem, itt egyszerűen nem működött. És hát a két főszereplőnél sem éreztem azt a hatalmas vonzást. Értem, hogy ez egy slow burn románc, de ennyire?
Úgy érzem, hogy nagyon sok mindent akart bedobni az író ebbe a könyvbe, csak valahogy nem pattant akkorát a labda egyiknél sem. Építkezett egy-egy feszültség, aztán amikor a felszínre tört, nem csattant akkorát. Sokszor éreztem azt, hogy haladok a könyvvel, de úgy igazán nem történik semmi, csak Adalyn kínlódik a kis sufniban, utána meg a focipályán a lelátón intézget dolgokat. Talán a második felére változik meg ez a tétlenség. Egyszerűen csak sajnálom, hogy ennyire nem győzött meg magának ez a könyv. Pedig tényleg kedvelni akartam, hiszen a korábbi regény az írótól nagyon szerethető volt.
Úgy érzem, eddig nem sikerült túl jó könyveket kifognom, döcögős lett a januári olvasós dömpingem bár a tavalyi Fourth Wing-es indításom erősnek bizonyult az évre. Három regényből talán egyről volt nagyon jó véleményem, a másik kettő meg ilyen meh volt. De nincs megállás, haladok tovább, vannak még jó regények a tarsolyomban!
F.
The Long Game
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Kiadás éve: 2023.
ISBN: 9789635684632
448 oldal
Adalyn Reyes mindent megtesz, hogy tökéletesen végezze a munkáját a Miami Flames focicsapat irodájában, de homokszem kerül a gépezetbe: felvétel készül arról, hogy összeveszik a csapat címerállatával, ami virálisan terjedni kezd. A tulajdonos – aki történetesen Adalyn apja – nem rúgja ki, hanem elküldi az isten háta mögé, Észak-Karolinába, ahol azt a feladatot kapja, hogy hozza vissza a küszködő helyi focicsapat, a Green Warriors reményeit, és ezzel bizonyítsa rátermettségét. Adalyn nagy tervei romokba dőlnek, amikor látja, hogy a csapat játékosai tütüt viselnek (nem praktikus), kecskét tartanak házikedvenc gyanánt (pfúj, undi!), és egyáltalán: a csapat játékosai kilencévesek.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a városban tartózkodik Cameron Caldani, vagyis Cam, a csodakapus, aki maga a kétlábonjáró rejtelem. Ő volna a tökéletes jelölt arra, hogy segítsen, de egy szerencsétlen malőr után, amelyben érintett egy kakas, Cam lába és Adalyn kocsijának lökhárítója, a férfi minden erejét latba veti, hogy elűzze Adalynt a városból. De Adalyn nem hátrálhat meg, muszáj felhoznia a szedett-vedett csapatot – számára ez az út vezet a dicsőséghez. Márpedig ez hosszú játszmának ígérkezik. Akár segít neki Cam, akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése