
Akkor
még nem tudtam nekiállni, de biztos voltam abban, hogy nemsokára ez a könyv fog
következni az olvasási sorrendben. Hiszen amikor először olvastam az írótól,
akkor is annyira magával ragadott a történet, hogy képtelen voltam letenni. Ám
ebben az esetben nem egészen ez volt a helyzet…
A Vallomás
cím alapján egy „kicsit” bonyolult szerelmi történetre számítottam. Aztán közel
sem ezt kaptam. Vagyis hát ezt is, de
nem úgy, ahogy én sejtettem. Már a prológus pár oldalán olyan
mellbevágást adott a könyv, hogy már ott elvetettem az eredeti elképzeléseimet
a történettel kapcsolatban. És őszintén megmondom, nem is tudtam azután az erős
kezdés után mit gondoljak, mi fog következni a továbbiakban.
Auburn a
tragédiával megtűzött múltját cipelte magával Dallasba. A történet elején azt
hittem az újrakezdés miatt került másik városba. Aztán ahogy olvastam, hogy nem
szeret ott, és bizonyos cél vezérelte oda, már végképp letettem arról, hogy
találgatásokba kezdjek a cselekményt illetően.
Véletlen
egybeesésnek köszönhetően sodorja Owen
útjába a sors Auburn-t. Owen különös
vállalkozást vezet: emberek névtelenül dobálják be üzletébe papírra vetett
titkaikat, amit a fiú megfest. Ez a kivitelezés iszonyúan tetszett, főleg, hogy
az írónő valós festményeket használt illusztrálásnak és a könyv közepén, pár
oldalon vannak képek is. És az külön plusz, hogy a titkok mind valós, hús vér
személyektől származnak!
A
történet nem áll meg annyiban, hogy a két főhős egymásra talál, egymásba szeret,
és happy end. Korántsem. Mindketten olyan terheket cipelnek magukkal, ami ott
motoszkál az egymással eltöltött időben, és egyre csak húzódik, feszül köztük
ez a láthatatlan húr. A könyv vége felé mindenki alól kicsúszott a talaj, én
már teljesen lemondtam mindenkiről, aztán egyszer csak fordult a kocka, és
megoldódott a Gordiuszi csomó – egy olyan módon, amire nem is számítottam
volna!
Owen
karaktere… Hát OMG. Nem hagyhattam ezt
ki az író szójátéka nyomán. Bevallom, számomra ő vitte el a történetet.
Valahogy ő kellett Auburn mellé a
könyvbe, hogy tovább olvassam. Mert valahogy engem a lány nem fogott meg. Őt
egyértelműen a küzdeni akarása, gyermekéért való harca tette jelentős
karakterré. De valahogy ő ezen kívül nem volt rám nagy hatással. Nem tudom
miért. Mindketten viseltek álarcot a múltjukból fakadó sérelmek miatt. Amikor
azt hittem, hogy a festő fiú ledobta már mindet, elolvastam az utolsó fejezetet…
Hát, az tette fel az i-re a pontot teljes mértékben.
A Confess
nem volt számomra olyan pörgős, mint a Too
Late. De ennek ellenére ezt a történetet is szerettem. Akármennyire is volt
fájdalmas, szívszorító. Egyszer szerintem mindenkinek megéri elolvasni! Az
pedig külön pont, hogy a borítón szerepel, hogy már TV sorozatként is van. Rá
is kerestem, úgyhogy szerintem meg is fogom nézni. Lehet arról is jövök egy
bejegyzéssel. Meglátjuk!
F.
Colleen
Hoover: Confess – Vallomás
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás
éve: 2017.
344
oldal
Mi mindent
érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn
Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt
neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis
kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De
amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős
vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az
egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi,
hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami
fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja
belőle a fiút.
Ahhoz,
hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni.
Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A
csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható
történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket
jelent, amit semmi sem szakíthat el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése