A „viadal” folytatódik - könyvértékelés

A borító ismételten szuper lett

Az idei év első bejegyzése Leiner Laura új trilógiájának első részéhez kapcsolódott. Az Ég veled nekem kifejezetten tetszett, hiszen az írónő a szokásos karakterei, valamint humorossága mellett olyan téma felé mozdult, ami nem volt tőle megszokott korábbi regényei során. Vagy legalábbis nem ilyen mélyen.

A folytatást nagyon vártam, hiszen izgalmasnak ígérkezett a sorozat. Viszonylag sok idő kihagyása után bár egy könyv megírásánál ez az átlag időtartam múlt héten megjelent a Maradj velem, amiben folytatódott Hanna és csapata előre menetele az IOV-n.

Bevallom, most szörfölgettem kicsit Moly-on a vélemények közt, ahol eléggé megosztóvá vált a könyv az olvasótábor számára. Volt, aki teljesen odavolt érte, volt, aki nagyon sok hibáját/hiányosságát emelte ki. Én valahova a kettő közé pozícionálnám be magamat, de majd a poszt végén kitérek a „Moly-háborúban” érintett dolgokra, valamint az én véleményemre ezekről.

Az előzményt most nem olvastam újra. A könyv elején van egy hosszabb leírás, ami segít emlékezni. Meg az utalásoknak köszönhetően a történet közben is. A cselekmény folytatódik tovább, a kis csapat menetel előre a verseny során. Ez a könyv szerintem most sokkal jobban kiéleződött a versenyzők kapcsolataira, a problémákra egymás között, valamint a megoldására. Én valahogy egy picivel többet tudtam volna még olvasni a verseny feladatokról, egy picit pöröghetett volna jobban is a cselekmény. De nekem ez sem volt kardinális probléma, hiszen így is tetszett a könyv felépítése. A történet előrehaladtával egyre jobban válik összetartóvá a Szirtes-csapat, és segítik egymást, ahogy tudják. A tábor többi lakójával is alakulnak ki kapcsolatok, de csak óvatos mértékben. Meg ugyebár hős szerelmes Kornél sem tűnt el a Föld színéről egyelőre így alakulgat minden, ahogy szerintem arra számítani lehetett. Akadnak fordulatok a cselekményben, a vége pedig számomra nem igazán volt meglepő, leszámítva az utolsó három és fél oldalt. Ez a függővég kellően tartogat izgalmat a befejező részre. De kár, hogy arra újra várni kell. Remélem, nem olyan sokat!

Mint fent említettem, picit szeretnék kitérni bizonyos dolgokra, amik a Molyon olvasható vélemények 80%-ában megjelennek, mint negatívum. Nem feltétlen erre élezek ki mindent, mert amúgy ezeket magamtól is megemlítettem volna a bejegyzésben, csak valószínűleg nem ilyen formában. Továbbá, még mindig az én véleményemről van szó, valamint tudom, a Molyon meg másét olvashatom. Nincs is ezzel baj.

Kiszámítható feladatok, lapos cselekmény. Azt már írtam, hogy ez a könyv nagyobb arányban tartalmazta a lelki vívódásokat, mint a feladatokat, de én ezt elfogadtam, hiába örültem volna egy kis pörgésnek. A versenyszámok szerintem jók voltak, annak ellenére, hogy egy-kettőnél már ki lehetett előre következtetni, hogy nem csak annyiban áll meg a dolog, mint amit a kártyákon láthattak előzőleg. Az utolsó előtti feladatnál a végén a csavar pedig nagyon találó volt. Mivel a harmadik könyv már a véghajrát fogja mutatni, gondolom a feladatok úgy fognak eldurvulni, amiket őszintén, kíváncsian várok. Én úgy gondolom, hogy a cselekményben is voltak olyan pontok, ahol lehetett izgulni, szóval az, hogy elnyújtottak a történések, nem mindig igaz. Például a tabletes ügy szerintem tök jó, hogy belekerült. Hát ott rendesen izgultam Hannával együtt én is.

„Erőltetett” karakterek, mint például Nagyi, Lóri, vagy az Igazgató. Laura humorát mindig is csíptem, az SzJG alatt is Zsolti volt az egyik kedvenc szereplőm. Lóri karaktere szerintem tök jól tükrözte a mai fiatal fiúkat. Nyilván, amennyit én látok belőlük. Szövegével, tetteivel, gyúrás mániájával. Néha azért a bástya/bátya szóhasználat túl sokszor került elő, meg többször éreztem azt olvasás közben, mintha bocsánat, de egy „lebutított” Gáspár Lacit olvasnék már csak egy menjél more/csaje haza magadnak hiányzott a végéről, de én azért bírtam Lórit is. Hát számomra meg Nagyi volt a best. Annyira a FaceTime nálam nem életszerű egy nagymamánál, de azok után, hogy több nyugdíjas ismerősöm is aktív Facebook felhasználó, ezen nem lepődök meg annyira. De azok a beszólások, az a stílus. Imádtam. Kocsis igazgató a túlpörgésével nekem kicsit Balogh úrra hajazott a Bexi-ből. Szerintem ezeket a karaktereket fel lehet fogni egy poénnak, és kár is annyira boncolgatni őket. Tudom, épp én is ezt teszem. Az előző részhez kapcsolódó posztomban még kitértem arra, hogy hasonló karakterjegyek vannak itt is, mint az eddigi könyvekben. Valóban. És ez valahogy egy negatív dolog volt több értékelő számára is. De akkor már ennyi erővel a Bábelnél elkezdhettünk volna reklamálni, nemde? Én továbbra is úgy érzem, hogy egy írótól vannak a könyvek, így nem meglepő, hogy előfordulnak a már ismerős tulajdonsággal rendelkező emberek. Mindig felfigyelek erre egyébként, de már elengedtem, és csak szórakozok a könyveken, hiszen ez a céljuk. Azt viszont kicsit sajnálom, hogy a többi szereplőről nem derült ki plusz információ. Azon kívül, hogy Zsombi nem mindig tud a helyzetnek megfelelően viselkedni, Lóri konkrétan szerelmes a vádlijába #párnaplábnap, Bernadett kitartó és szerelme ad neki erőt, meg Kornél koraéretten tudja mikor és mennyit kell mondani egy adott szituációban. De bízok abban, hogy ezek pótolva lesznek a befejező részben például egy, vagy több, a verseny utáni hétköznapi betekintéssel.

Sok, de még annál is több lelkizés. Hanna elvesztett egy nagyon fontos személyt az életében, akit kötve hiszem, hogy bárki tudna pótolni: az édesanyját. A gyász egy olyan dolog, amit mindenki személyesen él meg, máshogy dolgoz fel. Szerintem természetes, hogy 17 éves tiniként, akinek egy csapásra kellett felnőnie, nem tudja eldönteni, hogy helyes-e a jókedv, a boldogság, amit abban a helyzetben érez, és ezen agyal, tépelődik. Én egyébként fent tartom azt, hogy ez a lány akár szakmai segítségre is szorult volna. De az, hogy kimozdult a hétköznapjaiból már sokat segített neki. Egy szó, mint száz, tényleg sokat ismétlődött Hanna tépelődése, ahol folyamatosan ugyanazt hangsúlyozta ki. Én nem igazán szeretem az oldalakon át tartó monológokat, néha éreztem is, hogy ez már picit sok. De nem tudhatjuk, hogy mi játszódik le egy-egy emberben vagy a könyvbéli karakterben ilyen szituációban.

Túltolt social media vagy éppen annak ellenzése, élőzés, FaceTime, kommentek. Többen írták a véleményükben, hogy úgy érzik, Laura lenézi a közösségi média használatát a könyvben foglalt állásával. Én egyáltalán nem érzem így, meg ezzel szerintem nem bántani akart senkit sem, meg arcba dörgölni, hogy ez sz*r. Csak felhívni a figyelmet arra, hogy igenis vannak fontosabb dolgok egy-egy beállított Instagram képnél. Kocsis folyamatos tartalom gyártása tényleg sok volt. Instára haul élőzés? Egy igazgatótól? Hát nem tudom, ezt melyik iskolaigazgató csinálná/engedheti meg magának. A kommentek meg?! Szerintem egy suli bejegyzése alá sem posztolnak ennyit főleg nem a nyári szünet alatt. Kicsit sok volt oldalakon keresztül olvasgatni őket. Ennek ellenére én azt vettem észre, hogy ezzel azt szemléltette az író, hogyan lett érdeklődés a verseny iránt. Bár már a második kötet végén túlzásnak éreztem, hogy még mindig kérdezgették, hogy mi az az IOV, holott Kocsis ekkora média felhajtást csinált körülötte.

Azt hiszem kimerítettem a véleményemet ezzel a bejegyzéssel. Még megemlíteném, hogy elsősorban ez a könyv tinédzsereknek íródott, tinédzserekről. Így tök oké, hogy Kornélba ennyi idő alatt ennyire szerelmes lesz Hanna. Bár azért azt lelombozónak hatott számomra, hogy Hanna mondta ki először azt a bizonyos 8 betűs szót. Kornél lovagiasságán növelt volna, hogy ő teszi ezt meg először, de nem én írtam a könyvet. Szóval összességében ajánlanám ezt a könyvet, nem csak tinédzsereknek. Nyilván, akinek a fent említett dolgok nem jönnek be annyira, vagy esetleg nincsenek annyira képben a mai "trendekkel" a fiatalok körében és nem is érdeklik azok, nekik kár erőltetni ezt a közel 500 oldalas könyvet. A hibái mellett a történet szórakoztató és nemes egyszerűséggel olvastatja magát. Nem tartott két napig az olvasása nálam. A folytatását nagyon várom, érdekel, hogyan és miként fog végződni az IOV. És persze Hanna és Kornél kapcsolata.

F.

Leiner Laura: Maradj velem - Iskolák versenye II.

Kiadó: L&L Kiadó

Kiadás éve: 2018.

462 oldal

Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, és a piros csapat szétesni látszik. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek, egyre fájóbb a családtagok hiánya, és a négy gyökeresen eltérő személyiségű diáknak egyre nehezebb igazi csapatként együttműködnie. Bizonyos helyzetek még a Szirtes gimi páratlan logikájáról és éles eszéről ismert matekosát, Újvári Hannát is komoly kihívások elé állítják. Vajon a csapat érdekei a fontosabbak, vagy a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? 

A Maradj velem az Iskolák versenye-trilógia második része.