Téged is elcsábít? - könyvértékelés

Tavaly tavasszal veselkedtem neki Anne L. Green Csábító sorozatának. Akkor az első részénél beütött nálam egy olvasási válság, így nagyjából 3 hónapot vett igénybe a röpke 400 oldalas regény elolvasása. Azóta addig jutottam, hogy megnéztem, a könyvtárunkban a második kötet megvan, így a harmadikat kellett csak megvennem. Viszont a kölcsönzésig vártam vagy egy évet…

Most úgy döntöttem, itt az idő befejezni a trilógiát magát, és felfrissítettem emlékezetemet az Arcátlan csábítóval. Nos, ahogy leraktam azt a könyvet, még mindig meglepett a végén a történés, valamint a két főszereplő közti vibrálás a regény második felétől fogva. Ennek ismeretében viszont konkrét elvárásokkal futottam a soron következő résznek. Az Érzéki csábító szerintem tök jó a cím kettős jelentése esetében vártam azt, hogy felpörögnek az események, hiszen az első rész függő vége nagyon erős lett szerintem. Ehhez képest teljesen mást kaptam…

Mondhatom azt, hogy annyira nem lepett meg a könyv maga, mert Molyon láttam pár értékelést, de akkor is eléggé csalódott lettem, hiszen úgy érzem az első könyv lerakott egy jó sztori alapot, amit a második regény eléggé lehúzott. Remélem a befejező kötet visszahozza ezt a szintet.

Az előző rész befejezését tekintve pont a felpörgést vártam a cselekménytől, ezzel szemben Oliviát teljesen felemésztette a gyász. Ami érthető, hiszen szeretett öccsét veszítette el. Így viszont Niko-t is ellökte magától, aki ennek ellenére őrangyalként a főszereplő mögött járt, és így találtak újra egymásra. Olivia magához mérten elég sok kalamajkába került – erre az előző részből Mark is rásegített, ahogy azt megszokhattuk – így Niko mindig a nyomában járt. Segített neki kicsit elmenekülni a problémák és az érzelmi állapota elől. Közben folyamatosan nyílt meg Olivia számára, magáról infókat csepegtetve. Pontosan ezt hiányoltam az első részből. Niko karaktere nyilván erre épült, de azért kaphattam volna több információt róla, szerintem pont emiatt a titkolózás miatt izgalmas karakter. De a titkok felfedésére még várnom kell tovább, ahogy látom. Viszont amikor elmondta a remélem valódi keresztnevét, akkor egyből kezdtem a párhuzamot húzni, hogyan is fog összefutni Olivia öccsének halála Niko múltjával esetlegesen, de hát ez nem következett be úgy látszik, nem lennék jó nyomozó. Az előző részben tetszett, hogy Oliviának nem hétköznapi munkája van, ami a második részben is szerepet kap szerencsére. Viszont itt is volt egy olyan fordulat, amire aztán tényleg nem számítottam! Sőt, kettő is. Nem feltétlen értettem, hogy Olivia exbarátja miért került vissza a képbe?

A szereplők közti kémia nagyon érezhető volt az első könyvben, és megmondom őszintén, örültem neki, hogy akkor nem estek egymásnak. Na, de a második részben… Konkrétan bepótoltak mindent, ami az első részből kimaradt. A molyos kritikák nagy része azt emelte ki, hogy mennyire sok szex jelenet van a könyvben. Egyet tudok ezekkel érteni, sőt, azt is érzem, hogy ez valahogy a történet rovására is ment. Nem láttam azt, hogy haladt volna a nyomozás annyira előre – a maffiába történő beépülés sem valósult meg, csak egy fellángolás volt – hiszen kb. minden fontosabb momentumnál közbejött egy gyors ágyjelenet. Annak viszont örültem, hogy a két szereplő kapcsolata mélyült. Mondjuk nem igazán értettem, hogy Olivia miért akarja ennyire ellökni magától, amikor erősebb lett a kapcsolatuk, és végre láthatta, hogy a férfi is akarja őt. Persze, azt értem, hogy mégis csak egy csalóról van szó, akivel nem szívesen létesítene bárki hosszú távú kapcsolatot, de a főszereplő hölgyemény nem tudta elengedni a szélhámost. Ahogy a férfi sem őt. Bár Nikonál szerintem már beteges volt ez a túlzott féltékenység, és birtoklási vágy. A könyv végén nagyon meglepett az, hogy a két szereplő mennyire kitárulkozott érzelmileg egymásnak, hiszen ez fejlődésre utal az első részt követően. Na, de ami a végén jött Oliviától…

Összességében nem tudom hova tenni ezt a második részt. Az első könyvhöz képest én mindenképp visszalépésnek éltem meg, hiszen amennyire csattant a függővég az Arcátlan csábítóban, annyira laposodott el a sztori az Érzéki csábítóban. Ezt sajnáltam, mert ahelyett, hogy pörgött volna tovább a történés, sokszor éreztem azt, hogy toporognak a szereplők egy helyben, így volt, hogy félretettem picit a könyvet. De az utolsó oldal után kíváncsian várom, hogyan folytatódik Olivia és Niko története a Végzetes csábítóban. Amivel remélhetőleg nem sokára jövök is!

F.

Anne L. Green: Érzéki csábító – Csábító-sorozat 2.

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2019.

426 oldal

Ahhoz, hogy meglásd a lényeget, nem ítélkezned, hanem szeretned kell!

Bár Niko és Olivia ellentétes oldalon játszott, a sorsuk egyre inkább összefonódott. A kölcsönös vonzalom és a tragikus körülmények egymás felé sodorták őket. Hiába tudják mindketten, hogy a köztük lévő fellángolásnak nem lehet jövője, már nem a józan ész, hanem az érzelmeik irányítják őket. A legnagyobb küzdelmeket már nem az ellenfeleikkel, hanem a saját démonaikkal vívják.

Olivia lelke bosszúért kiált, melyhez az erejét Nikoból nyeri. Nikoról viszont mindennap lehull egy újabb álarc. Oliviára van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon eredeti önmagához. A határok elmosódnak. Felvállalva az egymás iránt érzett szenvedélyt, beláthatatlan következmények áradata zúdul a nyakukba. Niko hiábavaló csatát vív saját múltjának elnyomásáért, egy új élet megteremtéséért. Rá kell döbbenniük, az elkövetett vétkeik elől nem menekülhetnek.

Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb a kockázat is. Az ellenségeik pedig lesben állva várnak, hogy hibát kövessenek el…

Az Érzéki csábító a Csábító-sorozat második része. A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő legújabb, szenvedélyes és váratlan bonyodalmakkal teli modern kori romantikus történetében semmi nem az, aminek látszik. A történet a Végzetes csábító című kötetben folytatódik