Szívmelengető barátság - könyvértékelés

Idén nagyon belefogtam abba, hogy csökkentsem Molyon a kívánságlistám tartalmát eddig minimum 20+ könyv volt rajta mindig amivel már most kijelenthetem, hogy jól haladok csak ne jöjjön közbe sok új megjelenés. Tavaly decemberben az évem utolsó olvasmánya Whitney G. újdonsága, a Felmondólevél volt, amelyet iszonyúan élveztem, és megfogott az író stílusa. Akkor láttam, hogy már egy jó ideje vár a listámon egy másik könyv tőle. Most épp egy sorozattal pörgök, aminek az első részét újraolvastam, viszont a második részére várnom kellett a könyvtárban.

A köztes idő kitöltése remek alkalom volt arra, hogy végre nekilássak az írónő másik könyvének, ami nem más, mint a Barátod, Carter. Ez sem volt hosszú terjedelmű, így gondoltam itt a lehetőségem, hogy elolvassam. Könnyed stílusra számítottam, amely olvastatja magát, hiszen ezt tapasztaltam az előző regénynél is. Szerencsére ez bejött, amikor úgy adta időm, nagyon gyorsan faltam a lapokat – vagy inkább a kijelzőt, hiszen ezt most e-könyvben olvastam. És ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire szeretek e-book olvasón olvasni, bár ritkán teszem ezt.

A fülszöveget olvasva konkrétan tudtam, hova fog kifutni a történet, hiszen nem ez az első olyan könyv a piacon, ami arra alapoz, hogy legjobb barátok szerelmesek lesznek egymásba. Nem adott akkora plusz faktort ebbe a közegbe a könyv, de számomra kellemes volt olvasni a két barát erős kapcsolatáról.

Carter és Arizona gyerekkori barátok, konkrétan nem volt olyan élethelyzet, ahol a másiknak ne lettek volna ott. Carter pont emiatt nem tudott bent maradni kapcsolataiban hosszabb időre, hiszen melyik lánynak tetszett az, hogy mindenért futott a legjobb lány barátjához? Arizona korábbi kapcsolata miatt nem tudott továbblépni, csak a felszínt kapargatta aktuális „szerelmeinél”, amiért Carter rendesen szívatta is. Egy egyetemi buli esetében aztán átszakad az a bizonyos gát, és átlépnek egy határt a barátok: minden egy csókkal kezdődött, aztán folytatódott tovább.

Azt hittem, hogy a két fiatal között ez a kis kilengés mindent el fog rontani, hiszen onnantól nincs megállj az érzelmeknek. Aztán pont úgy viselkedtek, mintha mi sem történt volna. Közben saját magukban őrlődtek, mert nem tudták az érzéseiket kezelni…

Imádtam Arizona sütés iránti rajongását kicsit magamra is ismertem, bár én nem lógok be cukrász képzések óráira, nagyon élveztem ezt a szálat. Az is tetszett, hogy erre építette az író az egyik legnagyobb bonyodalmat a két fiatal között: a lány Franciaországba utazott egy cukrász iskolába, ami megnehezített köztük mindent. De az igazi nehézség Carter hazugsága volt ami a későbbiekben kiderült, hogy igazából az önzetlensége is. Arizona kint töltött ideje alatti levélváltások nagyon lelomboztak, illetve az is, ahogyan a lány hazatért hosszú idő után. Viszont Carter bizonyítási vágya szerintem túlzott volt már, ámbár érthető volt abban a szituációban szerintem a srác reakciója. A végére már rendesen megsajnáltam szegény Sean-t, de tény, hogy Carterrel kár is versenyezni.

Az írónő stílusa nagyon megvolt itt is, hangosan kacagtam sok beszóláson, és jeleneten. Annyira vitt magával a rövid történet, hogy olvasáskor sokszor csak azt vettem észre, hogy jó lenne aludnom is. Terjedelme miatt azt hittem összecsapott lesz picit, de kerek egész volt minden, és nem is lett elnyújtva. Pont minden kellően volt kifejtve. A múltbéli visszaemlékezések szerintem nagyon aranyosak voltak, és kellett is ahhoz, hogy jobban szemléltesse az író a két fiatal kapcsolatát, hogy mennyire szorossá is vált az idő folyamán. A fejezetek jelölése is tetszett, ami egy-egy Taylor Swift szám címe volt.

Nem tudok erre a könyvecskére rosszat mondani. Szerethető, könnyed és szórakoztató. Ha csak egy vicces, kicsit érzelmes olvasmányra vágysz, vagy egy nehéz, megrázó olvasmány után valami könnyedre, akkor ezt bátran tudom ajánlani!

F.

Whitney G.: Barátod, Carter
Sincerely, Carter
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2020.
288 oldal

Barátok vagyunk. Csak barátok. De tényleg…

Arizona Turner negyedik óta a legjobb barátom. Akkor is az volt, amikor éppen „utáltuk” egymást. Az első csókokon, az első randikon, az első csalódásokon át támogattuk egymást. (Még az egyetemeink is pár perc távolságra voltak egymástól…)

Annyi éven át – mondjon bárki bármit – sose léptük át azt a bizonyos határt. Nem is gondoltam rá. Nem akartam rá gondolni. Ám egy éjszaka minden megváltozott. Legalábbis mindennek meg kellett volna változnia…

Barátok vagyunk. Csak barátok.
Mondogatom, amíg ki nem derül, tényleg „csak” a legjobb barátom-e…

Üde, szívderítő olvasmány tavaszi töltekezéshez, nyári strandoláshoz, őszi lazuláshoz és téli kuckózáshoz.

Szurkolj te is a bimbózó románc hőseinek!