Ugyanis év elején tudtam időt szánni a második kötetre, Tébolyodott címmel, ami előtt az első részt is elolvastam. Hiszen nem tudtam felidézni már pontosan, mi történt a Tönkreteszlek könyvben. Ez azért volt fontos, mivel egy percet sem hagyott ki az író a folytatással. A második rész után a trilógia zárása, a Túlszeretlek is hasonlóan vette fel a fonalat. Nagyon kíváncsi voltam már arra, mi is vár Miára és Samura a történet végén, hiszen annyi titok bújt elő a második részben!
Szóval pontosan az előző kötet hajmeresztő befejezése után folytatódik ez a könyv. Samu próbál dűlőre jutni Miával kapcsolatos érzésein, amin a Hajnali Hóhér néven elhíresült, egykori gyilkos testvére, Vadász Péter jelenléte és folytonos közbenjárása nem segít. Ezek mellett szinte már megszállottan próbálja felkutatni édesanyja eltűnésének körülményeit. Miára egyre több súly nehezedik a rendjük által, viszont édesanyja birtoka rendelkezésükre áll az újrakezdéshez. Milyen titkok húzódhatnak meg a falai között? Ezeket boncolgatja Mia, miközben egyre mélyebbre süllyed családja útvesztőjében. De hol érnek össze a szálak a Szendházy és a Kalapos család múltjában? Mert egyre több jel erre a következtetésre mutat, ami aztán Miát sem hagyja nyugton. Péter gyakori feltűnése, és bedühödése utáni eltűnései sem könnyítenek a helyzeten, de Mia próbálja a legjobbat feltételezni róla, hiába viselkedik egyre gyanúsabban...
A korábbi regény felfokozódott izgalommal ért véget, ennek a könyvnek a kezdésénél azt éreztem, hogy ez a lendület kicsit alábbhagyott. Nem feltétlen mondanám ezt gondnak, hiszen így volt ideje építkeznie a cselekménynek. Már pedig ennek a sok titoknak szüksége volt a lassabb kezdésre ahhoz, hogy kellőképp meglegyen minden részlete, ami aztán elvezette a szereplőket a nyitjához. Ahogy egyre közelebb került Samu az ügy kulcsfiguráihoz, úgy zúdult a nyakába egyre több rejtély, ami magával rántotta Miát is, hiszen a két család korábban baráti viszonyt ápolt. Samu által hajtott titok nyitja végülis mindig karnyújtásnyira volt tőlük, és amikor mindketten realizálták ezt, megkapták azt a lezárást a múltjukkal és szüleikkel kapcsolatban, amit annyira vágytak. Bevallom, engem valahogy meglepett ez a fordulat, hiszen mindig más irányba kanyarodott a nyomozás, hogy erre nem igazán számítottam! Ezt nagyon jól építette fel szerintem az író. Ugyan egy picit langyosnak éreztem a nyomozás részt a könyvben Dr. Lengyel, hol vagy??, de végül ez (is) hozta közelebb egymáshoz Samut és Miát. Hiszen a kialakult érzelmek segítették Miát abban, hogy meg tudja akadályozni Samut a történet végén a teljes összeomlástól...
Hiába a lassabb felvezetés, az utolsó 40 oldalba annyi esemény zsúfolódott, hogy csak kapkodtam a fejemet! Az ezeken az oldalakon kirajzolódó fordulat nekem nem volt meglepetés, hiszen már a könyv közepétől fogva tett rá utalásokat az író. Viszont így nekem olyan hatást keltett a könyv vége, hogy teljes felfokottságig eljutott, de ott elvágta egyszerűen a Vége felirat, így mintha ott hagyta volt az olvasóját a sok eseménnyel együtt. Emiatt nagyon mérges is lettem, de így másnapra már leülepedett bennem a dolog.
,,Attól, hogy valamit elásol magadban, nem tűnik el, legfeljebb nem látod, mígnem egyszer újra kiveti magából a föld."
Olvasás közben észrevettem pár érdekes dolgot. Az egyik számomra az volt, hogy Miának ott volt az első részben bejött francia podcast epizód, ami ott lengett a feje felett, mint Damoklész kardja. Hiszen egy rá terhelő bizonyíték felfedését harangozta be az interjú alany. Ez kísérte feszültséggel a második részt is, itt viszont nemes egyszerűséggel elengedték. Értem, hogy okafogyottá vált a kitálalással való kedélyborzolás, miután Samu tudomására jutott a dolog, de nekem olyan furán csapódott ez le. A másik ilyen észrevétel nekem inkább frusztráló volt. Spoiler jön, fehér betűkkel, jelöld ki, ha olvasnád: nekem valahogy sok volt ez a virsli parti, ami megjelent ebben a részben. Semmi bajom azzal, ha egy-egy szereplő a saját neméhez vonzódik, olvastam kifejezetten ilyen könyvet, az is meg tudott fogni. De nekem eléggé megúszos megoldás lett az, hogy a két főszereplő család titkának az origója az lett, hogy anno a két családfő egymásba habarodott. Ja, és nem tudok elmenni Samu-Mia-Péter háromszög mellett sem. JÉZUS. A második rész zárása egyébként meglepett, de amit okozott itt... Értem, hogy Samunál ez mit indított el, de hát az a jakuzzis jelenet. Jajj. Szóval nekem sok volt most a saját nemhez vonzódás, én totál nem erre koncentráltam a regényben, lehet ezért is éreztem így. Azonban nem számítottam erre a végkifejletre a felépült titok mögött, szóval egy picit mégis meglepő lett nekem. És van még egy észrevételem nem tudom, szedtem-e már szét ennyire Lakatos Levente regényt, de úgy látszik, ennek is eljött az ideje: Samu dokumentum filmjéhez felkereste édesanyja korábbi barátnőit. Az első fejezetekben is épp ehhez forgat, Nellivel zajlik ez a beszélgetés. Majd hirtelen a könyv további részében Hédire utal vissza. Lehet, én voltam figyelmetlen, de nem esett szerintem szó arról, hogy Samu máshoz is elment volna később. Kicsit összezavaró volt, mert többször lapoztam vissza az adott fejezetre, hogy most akkor mit értettem félre.
Kiegészítés: közben gyorsan elővettem a második kötetet is, megkerestem az adott fejezetet, amiben Samu édesanyjuk egykori ismerőseivel beszélgetett. Ott sem találtam Hédi nevű szereplőt, így tényleg el lett ez írva.
Összességében a sorozat tetszett nekem, bár nem tudom öt csillagosra értékelni, talán a fent említett hiányérzet miatt. A szereplők rendben voltak, nekem tetszett Samu karaktere, illetve Mia is. Az alap koncepciója is jó volt a könyveknek. A felépítése is, hogy mindig a legvégére ütött akkorát, hogy a következő részt is a kezébe vegye az olvasó. Így tudom ajánlani annak, aki egy könnyed, de izgalmas kikapcsolódásra vágyik!
F.
Nem szabadott volna... III.
Kiadó: Dopamin
Kiadás éve: 2025.
ISBN: 9786156461131
340 oldal
Elhittük, hogy a végére jól alakulhat…
Mia jól tudja, hogy a múltja által elvadított személyiségével mindent elpusztító – de legalábbis felforgató – hurrikánként söpör végig mások életén. Még azokén is, akiket megszeret. Érzi, ideje lenne a lecsillapodásnak, ám a módját nem ismeri. Pontosabban sejti: vissza kell térnie a múltba, hogy a titkok feltárásával rendezze a jelenét, és könnyítsen a jövőjén. Kalapos Sámuel kezét fogva ez nem is tűnik olyan ijesztőnek. Ám korántsem biztos, hogy a rendrakás során felfedett, addig elhallgatott titkok nem okoznak még nagyobb káoszt…
A szívtiprónak bélyegzett Sámuelnek be kell látnia, valójában nem ért a nők nyelvén. Vagy neki okoz kihívást a kötődés, vagy az sodorja őrült helyzetekbe, akit végre komolyan venne. Túlszereti Miát? Lehetséges. Mindezeknek egészen biztosan köze van ahhoz, hogy az édesanyja gyerekkorában elhagyta a családjukat. Válaszokat kereső dokumentumfilmje forgatása közben aztán olyan fordulatokkal szembesül, amelyeket talán jobb lett volna nem megbolygatni… És amelyek a Miával alakuló kapcsolatukat is alapjaiban megváltoztatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése