Ismerős előzmény... - könyvértékelés

Az előző bejegyzésben panaszkodtam némi olvasási válságra, amiből talán kezdek kilábalni. Bár, nem úgy pörgetem a nyári olvasást, ahogy tavaly, és ez kicsit lelomboz, de így sincs megállás. Ezt az évemet eddig erősen a fantasy műfaja uralja, hiszen közel az olvasott könyveim fele ilyen témájú. Januárban kezdtem Rebecca Jarros Negyedik szárnyával, ahol a sárkányok megvettek kilóra azóta amúgy szemeztem másik, sárkányos sztorival, de ez még várat magára, aztán tavasszal egy impulzus vásárlás után egy teljesen más típusú világban merültem el. Jennifer L. Armentrout bedobott a vérfarkasok, szörnyek és természetfeletti erők közé, ami meglepően magával vitt.

A Vér és Hamu sorozat olvasási rendjében ajánlott a harmadik rész után az előzmény sorozat, a Hús és Tűz első könyvét olvasni. Én tartottam ezt a sorrendet, így még nyár elején landolt nálam az első rész, A Shadow in the Ember, vagyis az Árnyék a parázsban meglehetősen vaskos kötete. Vagyis, csak tartja a korábbi részek terjedelmét, ami nem biztos hogy jó tendencia, de erre majd a bejegyzés végén kitérek.

Szóval a könyv által visszakerültem Poppy és Casteel történetének az origojába, ahol az egész Kiválasztott, Felemelkedés dolog misztikuma után eredtem és nem utolsósorban az istenek és ősi lények közé csöppenhettem! Az egész utazás alatt egy belevaló hősnő, Seraphena kalauzolt, aki fátyolba burkolva született, mint a Szűz, és évekkel később Kiválasztottként kudarcot vallott, hiszen egyenesen a Halál Ősi Lénye utasította vissza, így pusztulásra ítéltetett népe. Ezzel a teherrel élt tovább Sera, aki meglepő dolgokba képes keveredni: ha kell bérgyilkos, és kuplerájt üzemeltető férfit öl; máskor pedig gonosz istenek nyomába szegődik, akik gátlás nélkül ölnek gyerekeket, és felnőtteket... Egy ilyen alkalom során összetalálkozik egy idegennel, aki megmenti életét, és néhány, további ,,véletlen” találkozást követően kiderül a lány számára, hogy szintén egy istennel van dolga. Aki nem egészen őszinte vele... Ismerős ez valahonnan?

Mert nekem igen, hiszen sokáig azt éreztem, hogy a Vérből és hamuból könyvét olvasom, csak épp más helyszínen és másik nevekkel lett tálalva. Valószínűleg az elején ez is szegte lelkesedésemet, mert egyszerűen nem éreztem úgy, hogy valami pluszt fog adni a sztori, mivel egyszer már olvastam ugyanezt az író tollából, csak ott épp Penellaphe és Sötét Szerzet néven ténykedtek a szereplők. De még nem engedtem el a könyvet, hiszen vártam, hogy mi fog akkorát fordítani az egészen, hogy égető vágyat érezzek a folytatására. Mindezt valahol úgy 350 oldal után találtam meg, hiszen ott pörgött be úgy a cselekmény, hogy végre felkapott a sztori és magával rántott.

Sera egyre jobban átérzi azt a nehéz sorsot, ami a birodalom népére terül rá kíméletlenül, hiszen egyre több ártatlan halálával találkozik. Ezt mind valamilyen szinten magára húzza, hiszen azt súlykolták belé, hogy az alku be nem teljesülése miatt történik minden. Mindezt a legjobban, mostohatestvére érezteti vele, aki átlépte a határt Sera fenyegetésében, és ezzel felbőszített egy istent is. És itt fordul át Seraphena sorsa teljesen!

,,Ha végignézed, ahogy a világ összeomlik, és újra és újra újjáépül körülötted, már semmi újat nem láthatsz. Többé nem lepődsz meg semmin, és annyira hozzászoksz a veszteséghez, hogy még a szerelem gondolata sem jelent új izgalmat."

A könyv második fele nekem sokkal jobban bejött, hiszen annyi minden került bele, hogy nem tudtam kizökkenni a történetből. Szerintem nagyon jól építette fel az író a Vér és Hamu sorozat előzményét, nagyon sok mindent tudtam így hova kötni a korábbi könyvekből. Az új karakterek is tetszettek. Sőt, talán Sera sokkal megnyerőbb volt számomra, mint Poppy de szerintem ő ezek után fog jobban kibontakozni. Ash karaktere a titokzatosságon túl sokkal többet mutatott, mint vártam. Elsőre nem gondoltam volna, hogy ilyen szereplő fog belőle kerekedni. Az apróságok Sera irányába, valamint a mellékszereplők egy-egy megjegyzése következtetett arra, hogy hiába a rideg személyisége, igenis törődik a Kiválasztott lánnyal. Még azután is, hogy kiderült Sera eredeti terve. A legvégén annyi információt adott át a történet, hogy jól oda kellett figyelnem, aztán még rátett egy lapáttal az író, és csavart egyet mindenen! Szerintem ez egy nagyon jó húzás volt arra, hogy kellő érdeklődést alakítson ki, és vigye tovább a két főszereplő történetét. Nekem a mellékszereplők is tetszettek, legyen az akár jó, akár gonosz. És hát a jelenetek a kicsi drakenekkel teljesen levettek a lábamról!

Viszont nem tudok amellett elmenni, hogy milyen terjedelmes volt ez a könyv. Ahogy befejeztem, nekem tökéletes példa volt ez arra, hogy nem minden regénynek kell 600 oldal szám felettinek lennie. És egyébként ezt már az Aranyozott csontkorona esetében is kezdtem érezni. Az első 250 oldalban nemes egyszerűséggel unatkoztam. Mintha állt volna az idő a cselekményben. Akadt egy-egy jelenet - például Sera és Ash találkozása a tónál -, ami kizökkentett ebből az állapotból, de sajnos ez nem olyan gyakran történt meg. Valószínűleg ezért is tartott három hétig, hogy befejezzem a könyvet. Alapvetően a történet maga érdekelt, de nagyon hullámzónak éreztem az egészet. Mivel itt már volt világismeretem, nekem lassabbnak tűnt az egész cselekmény. Nyilván, ez azt is szolgálta, hogy aki ezzel a regénnyel kezdi az olvasást, tudja magát elhelyezni ebben a misztikus világban. Nekem így picit unalmas volt a könyv első fele, de ez csak egy ajánlott olvasási sorrend, nem feltétlen szükséges tartani. 

Nem mondanám, hogy annyira nagyon rossz volt ez a regény a sorozatban, de olvastam már jobbat is. Néha csak az tartotta bennem a lelket, hogy ha végzek vele, akkor olvashotok már az új Kindle-ön. Valahogy az író mindig a végére menti meg a könyveit, olyan csavart ír bele, így nem kell elkaszálnom az adott rész olvasását, vagy a sorozatot. Mert egyébként érdekel annyira a sztori, hogy folytassam mindig, hiába érzem ezt a nagy hullámzást. Egyelőre nem tudom, hogy mennyire szükséges ez a külön sorozat a Vér és hamu könyveihez, erre majd szerintem a következő bejegyzésben tudok kitérni, hiszen már olvasom a negyedik könyvet. Nemsokára jövök annak a posztjával is! Reményeim szerint.

F.

Jennifer L. Armentrout: A Shadow in the Ember - Árnyék a parázsban
Hús és tűz 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2024.
ISBN: 9789635975396
652 oldal

Ejtsd szerelembe, válj a gyenge pontjává, végezz vele…

Seraphena Mierel az ősi lények fátylába burkolva született, a Sors ígérte Szűzként, ezért a jövője sosem volt az övé: születése előtt kiválasztották, hogy alanya legyen egy kétségbeesett alkunak, amelyet őse kötött a népe megmentése érdekében. Serának hátra kell hagynia az életét, és a Halál Ősi Lényének kell felajánlkoznia hitvesül.

Ám Sera valódi sorsa egész Lazania legjobban őrzött titka: ő nem a jól védett Szűz, hanem egy bérgyilkos, akinek egyetlen küldetése van – és egyetlen célpontja: a Halál Ősi Lénye. Ha kudarcot vall, a királyságát lassú pusztulásra ítéli a Rothadás keze által.

Sera mindig is tudta, hogy ki ő. Kiválasztott. Hitves. Orgyilkos. Fegyver. Egy kísértet, aki sosem ölthetett saját formát, mégis vérben ázik. Egy szörnyeteg. Egészen addig, amíg ő el nem jön érte… Amíg a Halál Ősi Lényének sorsa össze nem fonódik az övével. És a férfi csábító érintése olyan szenvedélyt lobbant fel benne, amilyet soha nem élt még át, és amit nem is érezhetne iránta. De Serának sosem volt választása.