2022-ben járt utoljára a kezemben az írótól regény, méghozzá
a Tönkreteszlek. A Nem szabadott volna… sorozat első részeként remek indítás
volt, engem nagyon megnyert Mia és Samu története, főleg amilyen felfokozott
állapotban hagyta abba a sztorit Levente. A kreált, felépített vallás, az ehhez
kapcsolódó hajsza Mia és a Kalapos testvérek között egy telekért remek
táptalaja volt a történetnek.
Nos, tavalyi évben végre megjelent a folytatás, ami a Tébolyodott címet kapta. Előrendelőként már a megjelenéskor a kezemben tarthattam a könyvet, de tudtam, hogy újra akarom olvasni az első részt, így váratott magára valahogy. Viszont 2025-ös évem első olvasmányaiként beütemeztem ezt a két könyvet, így végre elérkezett az idő, hogy folytathassam Miáék történetét.
Én erősen javaslom az első rész újra olvasását, hiszen itt
nem kaptam annyira konkrét visszautalásokat a korábbi történésekre. Legalábbis
az én agyam nem ennyire élénk, hogy ezekből az apróságokból tudjam, hogy mi
történt. Ugyanis onnan folytatódik a sztori, mint ahol az első könyv véget ért.
Mia élete, ha nem lett volna elég kusza amúgy is, még jobban felfordul, hiszen
valaki felgyújtotta a Bölcsességotthont. Ez a tragédia teljesen átír mindent Mia
életében. Hiszen amennyire menekülni akart a rend béklyói alól, ezzel annyira
egybefonódott sorsa velük. Nem csak anyagi károkat hozott magával a tűz, de
emberéleteket is követelt, ami elég komoly problémát vetett fel: vezető nélkül
maradtak a lányok. Mia önkéntelenül is szárnyai alá veszi „nővéreit”, és velük
együtt az általuk felmentett Zoltán testvérét, Vadász Pétert is. A tűzeset
kapcsán több kérdés merült fel bennem. Egyrészt, jól volt felépítve, ahogy
kiderült Mia titka, amivel magához láncolta a rend bár én ennél súlyosabb
dologra gondoltam, de az függőben maradt, hogy végül a terhelő bizonyítékként
szolgáló anyaggal mi lett. Másrészt nekem az is nagyon tetszett, ahogy az új
szereplő, Anita a rend sajtósaként próbált úrrá lenni a káoszon. Valahogy ezt a
nyomást tök jól hozta át az író a könyv oldalain keresztül.
A Kalapos testvérek problémája tovább gyűrűzött ebben a
kötetben is. Ella próbálja kézben tartani az építészeti vállalkozást, de
komolyan meggyűlik a bajuk a külföldi befektetőkkel. Samu is igyekszik erre
megoldást találni, ami végül pont onnan jön, ahonnan egyáltalán nem várta!
Mindezek mellett kitartóan kutatja családjuk rejtélyeit a dokumentum filmjéhez,
ami tartogat nem egy meglepetést a testvérek számára. Sajnáltam, hogy erről
annyira kevés dolog derült ki, nekem nagyon tetszett Samu jelenete a hölgyekkel,
akik nem egy kiskaput hagytak nyitva, ami komoly előrelépést adhatott volna
édesanyjukkal kapcsolatosan.
A történet kapott egy kibővített szerelmi szálat, ami hát
kissé felborzolta a kedélyeket – számomra legalábbis. Samu nem adta fel, hogy
közel kerülhessen Miához, kemény munkája beérni látszik. De akadt egy furcsa
tényező, Péter személyében. A regény közepétől érezhető az érzelmi feszültség a
három szereplő között. A regény utolsó fejezete őszinte meglepetés volt,
rendesen hajmeresztő fordulatot vett! Nem csak a szerelmi háromszög
tekintetében, hanem a korábbi nyomozást nézve is.
Hiszen ebben a könyvben is húzódik tovább a Hajnali Hóhér esete, ami megoldódni látszott, aztán Péter több kijelentése ellentétet szült, így kétségbe vont Mia mindent, amit korábban gondolt. Az elején egyébként semleges voltam Péterrel kapcsolatban, de a végére be kellett látnom, hogy szerintem egy zseniális karaktert alkatott az író az ő személyével! Az első részben rossz színben tűnt fel, aztán több szerepet kapott itt, ami megmutatta törékeny oldalát is. És a vége totál fordított ezen az egészen! Szóval, szegény Miának nem csak érzelmeivel, Péter kétes dolgaival, a renddel, de még édesanyjával is meg kellett birkóznia, hiszen olyan bombát dobott le – szintén a regény végén – hogy ezután nem tudom mire számítsak a harmadik részben!
Szerintem, akik a kezdetekben szerették meg Lakatos Levente műveit,
ők most sem csalódtak. De ajánlom bátran azoknak is a Nem szabadott volna… sorozat
részeit, akik korábban nem olvastak az írótól!
És bízom abban, hogy a folytatásra nem kell éveket várni!
F.
Nem szabadott volna… 2. rész
Kiadó: Dopamin
Kiadás éve: 2024.
ISBN: 9786156461117
334 oldal
Vajon a
szerelem kibír ennyi tébolyult
fordulatot?
Mia azt hiszi, hogy egy életre elegendő traumát szerzett,
amikor gyerekkorában végignézte édesapja meggyilkolását. Ennél nagyobbat nem is
tévedhetett volna. Keményen dolgozott azon, hogy kikerüljön a reflektorfényből,
ám egy váratlan tragédia hatására – ha védeni akarja magát és a barátait –
muszáj volna a nyilvánosság elé állnia. Aztán az események sodrásában
lelepleződő hazugságok hatására azon kapja magát, hogy már abban sem lehet
biztos, ki is ő valójában. Mindezek mellett saját vágyai is próbatételek elé
állítják, nem csoda, ha néha úgy viselkedik, mint egy tébolyodott.
Sámuelt mindenki az élet császárának hiszi, de hiába állnak
sorban az utána epekedő nők, nem tud másra gondolni, mint Miára. A pimasz
vadász egy csapásra megszelídül, és miközben húgának, valamint a családi
vállalkozásnak igyekszik segíteni kikeveredni a slamasztikából, még a
féltékenység mardosó érzésével is meg kell küzdenie. És ebben a csatában nem
feltétlenül ő áll nyerésre. Ráadásul amikor elhatározta, hogy kideríti, milyen
titkokkal terhelt a családja múltja, egészen biztosan nem volt felkészülve a súlyos
válaszokra…
A regény felnőtt olvasóknak íródott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése