Karácsonyi bűnügyek - könyvértékelés

Minden év decemberében elkap az érzés, hogy akkor MOST igazán téli/karácsonyi tematikájú könyveket fogok olvasni, ennek dedikálva ezt az időszakot. Több e-könyv is pihen az olvasómon, természetesen még egyikre sem kerítettem időt az évek végén, amióta nálam van az olvasó.

Agatha Christie neve nem hinném, hogy ismeretlen lenne bárkinek is, aki huzamosabb ideje olvas. Ugyan én nem vagyok nagy krimi rajongó, de több helyen találkoztam már a regényeivel. Kimondottan viszont még nem vettem kezembe egy művét sem. Viszont kettő éve karácsonyra kaptam egy igazán ünnepi kiadású könyvet, ami a krimi királynő pár írását fogta egybe.

A Karácsonyi krimik egyből levett a lábamról, már csak a csodás borítója miatt is. Az, hogy van saját kis könyvjelző „szála”, csak a ráadás volt. Mivel annyira nem ismerem az írónő munkásságát, így nem mondott sokat a tömör fülszöveg számomra. Az idei évben sikerült nem elfelejtenem ezt a szép könyvet a polcomon, így december elején bele is vetettem magamat! Aztán ez lett az évem utolsó olvasmánya, zárásként.

A regényben négy különböző vagy talán annyira nem is, karácsonyi nyomozást kapunk Mr. Hercule Poirot-tól és Miss Marple-től. Egy kicsit számomra lassan indult be az első történet, de szerintem ez annak számlájára írható, hogy meg kellett szoknom az írói stílust. A négy novellára hasonló eloszlást vártam a könyv terjedelméből következtetve, de viszonylag aránytalanul kaptak helyet a sztorik.

A Hercule Poirot karácsonya című novella kapta a leghosszabb helyet a gyűjteményben. Egy konfliktusokkal teli család karácsonya fenekestül felfordul, amikor is az öreg Simeon Lee meghal a saját szobájában. Poirot ebbe a káoszba érkezik meg, hogy a helyi rendőrfőnökkel pontot tegyenek az igencsak rejtélyes ügy végére. Az elején nem igazán vitt magával a történet, aztán amikor az idősebb Lee összehívta régen látott gyerekeit, hogy összeugrassza őket, felkeltette figyelmemet a cselekmény. A családja mellett két idegen is helyet kapott a rendkívüli karácsonyon, ami még inkább gyanússá tette ezeket a személyeket. Remekül volt úgy végigvezetve a sztori, hogy sosem gyanakodjak arra, aki a valódi tettes volt. Végig rossz nyomon jártam, hiszen két gyanúsítottam is volt, akik aztán a megoldás közelében sem voltak. Lassan bontakozott ki a bűnügy, épp elég időt „tölthettem” a szereplőkkel ahhoz, hogy mindig másra gondoljak tettesként. A végén pedig az összefoglalása során szépen levezette az öreg Poirot az eseményeket, és le is esett az állam a megfejtéstől!

A 270 oldalas történet remekül vitt tovább, nekem jó bemelegítés volt, hogy felvegyem az elbeszélésmód és a nyomozás ritmusát. A Karácsonyi kaland a soron következő nyomozás, ami igen csak rövidre sikerült. Pár fiatal csínytevése hirtelen valósággá válik, amikor Poirot egy karácsonyi pudingból előkerült ékkő rejtélyét próbálja megfejteni. Ez nagyon rövid idő alatt sikerült is, hiszen mindössze kb. 24 oldal terjedelmű volt a szösszenet. Ebbe annyira nem tudtam magamat beleélni, hiszen nem volt annyi idő a részletességre, nem tudtam követni a szereplőket, ki kicsoda, és kihez kapcsolódik.

A következő rész A karácsonyi puding esete, amely hosszabbra nyúlik, mint az előző, de kísértetiesen hasonlított arra. Elsőre fel sem tűnt a párhuzam, aztán néhány, korábban használt szófordulat lett ismerős. Még Poirot is ugyanazokat a mondatokat használta, ahogy a korábbi szekcióban. Lényegében ugyanazt a történetet olvastam, csak kifejtve, amit ugyebár hiányoltam az előző résznél. Már a holttest megjelenésénél tudtam, hogy hova fog kifutni a dolog, milyen megoldást fog Poirot előhúzni. De a szereplők miatt ebben volt egy kis csavar, ami tetszett. Ahogy befejeztem, nem igazán tudtam így a könyv felépítését hova tenni, hiszen a Karácsonyi kaland egy bővített verzióját olvashattam. Nem értem, miért volt jó, hogy ugyanaz a sztori egymás után kapott helyet ebben a könyvben.

Ezek után még kíváncsian vártam, hogy Miss Marple milyen nyomozást tartogat az utolsó részre. A Karácsonyi tragédia volt a zárása a gyűjteménynek. Ebben az öreg hölgy mesélt el egy korábbi nyomozását egy társaságnak. Sajnáltam, hogy nem „élőben” nyomozhattam vele, kíváncsi lettem volna, hogyan alakul az egész. Az előzőekhez hasonló, fondorlatos gyilkosság volt az eset, ahol is egy férj keveredett gyanúba felesége gyilkossága kapcsán. Aki lehet, nem is a felesége volt? Természetesen Miss Marple felgöngyölítette az ügyet, ám maga is elmondta, hogy a házigazda túljárt az eszén. De hát egy kalap okozta a vesztét… Mindenesetre, számomra érdekes volt ez a történet is, csak sajnáltam, hogy ilyen rövidke lett ez is.

Ugyan szép, karácsonyi köntösbe került a gyűjtemény maga, de nem igazán éreztem annyira ünnephez kapcsolódónak. Egyértelmű volt, hogy mindegyik novella az ünnep környékén játszódik. De például a karácsonyi jegyek, vagy tipikus szokások (például a puding, a fagyöngy, stb.) talán a két hosszabb, Poirot novellában kaptak úgy helyet. Nekem kicsit idegen volt elsőre ez a brit szövegkörnyezet, gondolok itt a szokásaikra, a kifinomult stílusra, de idővel belerázódtam. Valószínűleg az is okozott nekem nehézséget az olvasásban, hogy így decemberben már nagyon elfáradtam, és nem volt annyira kapacitásom olvasni. Viszont az ünnepi pihenésben sikerült újult erőre kapnom, így pik-pak be is fejezhettem a gyűjteményt.

Összességében tetszett ez a gyűjtemény az írónőtől, jó bevezetés volt a munkásságába. Szerintem a továbbiakban sem fogok elzárkózni az írásaitól! Láttam, hogy a Helikon kiadónak van még pár, ilyen szép borítós válogatása, nem kizárt, hogy kerül még a kezembe ilyen módon AC. írás!

F.

Agatha Christie: Karácsonyi krimik

Kiadó: Helikon Kiadó

Kiadás éve: 2022.

400 oldal

„Christie-t karácsonyra!”

Ó, nem üzleti fogás ez (vagy nemcsak az), hanem kis irodalomtörténeti adalék: így hirdette az angol kiadója évtizedeken keresztül Agatha Christie új könyvét. És mivel az írónő számára a karácsony különösen fontos volt, ő maga, a krimi királynője akart minden évben egy új könyvvel boldog ünnepeket kívánni az olvasóinak.

Christie jó pár regényében és elbeszélésében a karácsonyi ünnepek hangulata, hagyományai szolgáltatják a hátteret a bűnügyhöz. Mint ebben a négy írásban is: eltűnt holttest, ellopott rubin, holtan talált családfő, gyilkosság egy szállodában – szövevényes ügyek, de Hercule Pirot vagy Miss Marple az ünnepek alatt is kibogozza a rejtélyt.