Mivel teljesen beszippantott J. L. Armentrout világa mindenféle varázslattal, Kravennel, vérfarkasokkal és természetfeletti lényekkel, na meg persze Casteel királyfival, Poppyval és a többi szereplővel, így konkrétan a tavaszomat erre a sorozatra áldoztam ezzel ledöntve az olvasási terveimet. Rendesen megnyert magának a Vér és hamu sorozat, ami még valahol engem is meglepett, hiszen egy szimpla impulzus vásárlásnak köszönhetően szereztem meg az első kötetet.
Az előző két rész után ez a könyv is onnan folytatja a cselekményt, ahol a Hús és tűz királysága abbamaradt. Poppy nem épp meleg fogadtatásba futott Atlantiába megérkezve, ami rengeteg kérdést vetett fel benne milyen meglepő. Aztán egy hatalmas fordulatnak köszönhetően fel is pezsdült a könyv. Az árulás, a titkok felszínre kerülése, valamint Poppy életének veszélybe sodrása olyan fordulatra sarkallta Casteelt, amivel kockáztatta Atlantia egykori történelmének baljós eseményének megismétlődését. Hiszen ez olyan folyamatot indíhatott volna el, amelyben régi uralkodóik, Isbeth és Malec király sanyarú végzete jött volna el újra - csak a két fiatal képében. Ám mindenkit meglepve, semmi végzetes nem ment végbe Poppyn, ami rengeteg kérdést szült. Nem csak a lányban - szokás szerint - hanem a többi szereplőben is.
,,- Egy csomó kérdésem van - szólaltam meg abban a pillanatban, amikor Casteel visszaterelt a szobánkba, Valyn király pedig távozott.
- A két királyság teljes területén egyetlen személyt sem lepne meg ez az információ - válaszolta Kieran, amikor becsukta maga után a veranda ajtaját. - Egy szemernyit sem."
Ééééés innentől következett az a röpke 350 oldalas zuhanórepülés, amit szerintem lazán ki is lehetett volna hagyni a regényből. Mert nemes egyszerűséggel, azon túl, hogy Poppy mivoltán tanakodnak a szereplők; vagy ki lesz Atlantia új uralkodója; illetve azon, hogy lesz-e háború Solis népével, avagy sem, az ég világon semmivel nem jut előrébb a történet. Némi támadás, új ellenségek, elfeledett lények be-beköszönnek a sztoriba, de annyira végtelenül unalmas volt ez a sok agyalás, hogy jó egy hónapba telt elolvasnom a könyvet. Hát hol van az a pörgés, az a lendület, amit az első két kötetben tapasztaltam?! Valószínűleg ugyanott, ahol az Ónixvihar lendülete is pihenget a fennmaradó részekre.
Viszont a 350 oldalnyi alvásomat követően úgy felrázott a könyv, hogy csak kapkodtam a fejemet. Hiszen az utolsó kb. 120 oldal hozta meg azt a fordulat cunamit, amire annyira vártam! Ahogy a kis kutatócsapat ellátogat Elíziumba, hogy megkeresse a szunnyadó Nyktos istent és ezzel még több misztikus lényt, a drakeneket segítségül kérjék, onnantól kezdett beindulni a cselekmény, és ragadtam újra össze az e-book olvasómmal végre. Akkorát robbantott JLA. az utolsó fejezetekre, hogy végem volt! Poppy és Casteel olyan helyzetbe került, ami mindkettejüket letaglózta, majd csavart az író egy még nagyobbat az egészen. Poppy erős tervet kovácsolt a haragból és a dühe tüzéből, amit tényleg maga Casteel is megirigyelt volna.
Az utolsó mondatokba akkora revans került a Vérkirályság számára, hogy ha ezek után nem fog teljes fordulatszámmal pörögni a következő rész eleje, akkor lehet abbahagyom a sorozatot. Mert Poppy akkora bad ass karakter lett a végére, hogy nemcsak Casteel, de még én is büszke voltam rá go girl!
Jelen esetben úgy érzem, hogy a könyv első és utolsó 120 oldala adott egy kerek egészet. A köztes rész töltelékként érződött, nekem annyira feleslegesnek hatott, hogy ki is lehetett volna hagyni. Nem kell minden könyvnek 600 oldalszám felett lennie, hiszen kevesebb oldallal is lehet brillírozni. Összességében az elején és a végén lévő események mentették meg számomra a könyvet és a sorozatot is a teljes lepontozástól. A szereplőket ismét nagyon bírtam, az új karakterek is szerethetők lettek. Imádtam Kieran és Poppy csípkelődését, illetve Kieran családja is egy színfolt volt a regényben. Érdekesre sikerült az új lények bevezetése, a Visszatérők bemutatása, akik tényleg minden csatából visszatérnek, vagy a Látatlanokkal való harc, ahol szembesültek azzal, hogy ők tényleg arc, és lélek nélkül léteznek. Az Elíziumi látogatásuk is tetszett, ott egyáltalán nem zavart a sok leírás, szerintem érdekes volt olvasni az istenek nyughelyéről. És a vége teljes mértékben meglepett! Mert valahol már el is feledkeztem, hogy a második kötetben mi volt a páros motivációja...
Mivel egy picit lentebb éreztem ezt a regényt, úgy döntöttem, hogy kis szünetet tartok, és kilépek egy időre Atlantia világából. Most egy régi kedvencemet, Jay McLean-től a Lucas-t olvasom - amit még mindig borzalmasan imádok -, hiszen a folytatás már régóta nálam van. Utána pedig tartom a Vér és Hamu olvasási sorrendjét, így beiktatom a spin-off sorozat első részét. Szóval ezek a tervek, így nem tudom mikor jön a következő bejegyzés. Maximum két héten belül. De ja, ezt is úgy terveztem, aztán egy hónapja nem írtam egy betűt sem.
F.
Hajoljatok meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…
Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…
Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.
AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…
Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.
A SZERELMES ÉS A TÁRS…
Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.
ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…
Az epedve várt folytatás megérkezett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése