A Könyvmolyképző kiadó őszi Rubin pöttyös szeretet
csomagjában egy számomra ismeretlen író regényét kaptam. Rebecca Yarros
munkáságára gyorsan rákerestem, és akkor még a nekem ajándékba küldött könyve
volt az egyetlen, anyanyelvünkön megjelent regénye. A Full Measueres – Tiéd
vagyok bár a tükörfordítás nem pont ezt jelenti egy icipicit riasztott, hiszen
nagyon nem szeretem a katonaság, illetve háború köré épülő témákat, és a
fülszövege alapján ez a könyv ilyen kategória.
Viszont június hónapra ezt a könyvet választották nekem a kihívás keretein belül, így picit örültem is, mert magamtól nem biztos, hogy ennyire hamar kezembe vettem volna olvasásra.
Nagyon szívszorító jelenettel indult az egész történet.
Három kopogás, három katonatiszt szabja szét a Howard család megszokott életét.
Fájt a családért a szívem, hiszen a későbbi jelenetekben egyértelművé vált,
mennyire fontos volt számokra édesapjuk, aki katonaorvosként mentett meg
embereket egy-egy küldetés során. Mint említettem, nem a szívem csücske a téma,
de itt amennyire szomorú volt ez a szál a részben, annyira ellensúlyozva volt a
könyv felépítésével az egész. December becenevével nem igazán voltam kibékülve
a magyarral összetéveszthető leírásával, hiszen Ember kezdetű mondatot teljesen
máshogy értelmeztem két testvérével, és édesanyjával küzd a gyász minden
fázisával. A lány nem engedte meg magának, hogy átadja magát a fájdalomnak,
hiszen ő volt az egyedüli, aki képes volt nagyjából összetartani a családját:
igazgatta húga, April lázadásait, menedzselte az öccse, August hoki meccseit,
és próbálta fenntartani a háztartást is. Ha ez a tragédia nem lett volna elég a
lány életébe, tetézve volt egy megcsalással is minden… És ennél a szörnyű
pontnál érkezett December életébe a mentőöv: Josh Walker.
Josh nagyon szimpatikus karakter volt mindvégig számomra, de
ott lebegett a feje felett egy titok, amire egyszerűen nem bírtam rájönni tudjátok,
hogy mennyire imádom az ilyen szálakat egy-egy regényben. A fiú nem csak Ember
szívét lopta el, hanem az enyémet is. Mostanában minden NA/YA főszereplő srácba
beleszeretek egy kicsit… Tetszett, hogy nem ajtóstul rontott a házba, hanem kis
lépésekkel haladt December irányába. Mindezek mellett nem csak neki volt ott
támaszként, hanem az egész családjának: Gus-nak ott volt nemcsak edzőként,
hanem amikor szüksége volt rá, majd megmentette Aprilt az egyetemisták
„poénjától”. Segített a családnak akkor, amikor felbukkant a számító rokon, aki
üzletet akart húzni a gyászból, vagy amikor a családfő személyes holmiját
kapták vissza. El sem tudom képzelni mekkora fájdalom lehet ez egy családnak,
és milyen nehéz lehet ebből talpra állni…
December próbálja saját élete elé helyezni a családja
összetartását, Josh ráébreszti arra, hogy ideje élni a saját életét, hiába tett
fel mindent a volt barátja, Riley-val közös elképzeléseire. December lezárja a
régi kapcsolatát, ami bonyodalmat okozott Josh és közte (Josh reakciója teljes
mértékben jogos volt, de ugyanakkor gyereke is). Szerettem, hogy a fiú úgy
definiálta a kapcsolatukat, hogy lehetnek egymásnak bármi, és ezt követően
szépen lassan nyíltak ki a másik hatására.
„És ebben a pillanatban szerettem bele végletesen Josh Walkerbe. Az utolsó kirakós is a helyére kattant, és a lelkem sérült részei mind meggyógyultak annyira, hogy szabadon lélegezhessek, hogy magamba szippantsak mindent a pillanatból, és felismerjem, mennyire szép, hogy mi ketten egymásra találtunk.”
De mindvégig ott lebegett a titok a levegőbe, és amikor szó
szerint előbújt a szekrényből a fiú titka, összeomlott minden. Igazából
teljesen másra számítottam, hogyan fog a Howard család múltja összefonódni a
fiúval, nagyon meglepett az egész. Amikor már minden sínen lett volna, hirtelen
Gus fejti meg a titkot December számára, és ezzel porba hull minden…
A végére December édesanyja megmutatja a lánynak, hogy számára
mit jelentett egy katonát szeretni, mi volt az a pont, ami mindig – még férje
halála után is – erőt adott, így ez tudott segíteni a lányának. Szívmelengető
rész volt a legvégén, ahogy Josh-nak megmutatja, hogy tényleg lehet az
akárkije, de legfőként a szerelme.
És van még katona srác a történetben, hiszen Josh lakótársa,
Jagger Bateman is készenlétben áll, hogy ellopja a szívünket a második részben.
Szerintem nem fogom megváratni, hiszen nagyon szimpatikus volt számomra a
könyvben!
F.
„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta,
hogy meghalt.”
Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is
tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja
nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában
annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.
Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja,
közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen
gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt
egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember
bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a
gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.
Aztán Josh titka darabokra töri az egész világát, és
Embernek döntenie kell, hogy megéri-e kockázatot vállalnia egy olyan férfi
szerelméért, aki talán elpusztítja a lelkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése