Az évek során megtaláltam a zsáneremet könyvek terén, ami
nem más, mint a new adult. Ugyan már kinőttem ezt a korosztályt is, de valahogy
könnyen tudok azonosulni a fiatal felnőttek problémáival. Persze, néha igénylek
más műfajból is regényeket, legyen az romantikus, vagy ifjúsági. Viszont
valahogy a fantasy műfaja nagyon távol áll tőlem. Nem érzem azt, hogy le tudna
kötni közel a harminchoz a tündérek meg manók világa, valahogy számomra ezek
túlságosan meseszerű dolgok. De vajon miért is említem meg pont ezt szegmensét
a próza műveknek? Vajon miért?
Utoljára 2013-ban olvastam ilyen „másik” világról, akkor Rachel Vincent Vérmacskák sorozatát kezdtem el. Egy kötetig jutottam, amit 18 éves fejjel valahol élveztem is, de azóta se tudtam rávenni magamat, hogy esetleg folytassam a sorozatot. Tehát jóformán 11 éve (!!!) nem kalandoztam el a fantasy regények világába, így kicsit félve, de ugyanakkor izgatottan vettem a kezembe Black könyvét. Vajon megéri az a hype, ami körülötte van? Tényleg annyira jó?
BookTok-on láttam pár videót a könyvvel
kapcsolatban, ott többen kiemelték, hogy az elején nagyon figyelni kell, hogy
megértse az olvasó a kitalált világ felépítését, szereplők kapcsolatait, elhelyezhesse
az egész sztorit térben. Mindehhez egy térkép is a segítségemre volt a könyv első
oldalain, bár annyira sokszor nem használtam szerintem, mint kellett volna. Kezdetekben
kicsit káosz volt bennem a tündérek, pixie-k, a Kietlen-Kúria vagy Elfhon
palotája miatt, de ahogy haladtam és rántott be a regény, úgy kitisztult az
egész. Az elején rengeteg szereplővel találkozhattam már, de annyira sok infót
nem kaptam róluk, hogy úgymond köthessem őket valamihez vagy épp valakihez, így
sokáig nem tudtam például Cardan herceg „sleppjéből” Nicasia karakterét hova
tenni, vagy éppen Eldred király 3 lányát azonosítani shame on me, konkrétan
Cardan bátyjainak feleségeiként gondoltam rájuk. Szóval tényleg igényel egy kis
figyelmet, hogy belerázódjon az olvasó Tündérfölde rejtelmeibe.
A történet elején egy családi idillbe cseppenhetünk, Jude és
testvérei töltik estéjüket szüleikkel. Amit egy idegen dúl fel: egy furcsa lény, Madoc a leszármazottját kutatja, aki Jude idősebb nővére, Vivienne. Kegyetlenül kivégzi
a lányok szüleit, és magával viszi őket Tündérföldére. Éveket ugrik ezután az
elbeszélés, Jude lesz a történet elmesélője. A varázslatos világban gyakoriak a
halandók, akiket szolgaként alkalmaznak a varázslatos teremtmények, de Jude és ikertestvére, Taryn Madoc lévén nemesi bánásmódban
részesül. Így járnak tündérekkel tanulni, vagy vehetnek részt előkelő
mulatságokon. Mindezt óvatosan, nehogy megigézze őket egy tündér, hiszen akkor
olyan dolgokat tesznek akaratukon kívül, ami akár az életükbe is kerülhet. A halandó
testvérpár az iskolában válogatott bántalmazások áldozatául esik, Eldred király
legfiatalabb örököse, Cardan herceg és más királyi sarjak nem kímélik őket. Jude
feszegeti határait, ég benne a tűz, hogy a lovagi tornán bizonyítson, így egyre
jobban bátorodik fel, hogy ne hagyja annyiban Cardan – főként rá irányuló -
gaztetteit. Mindenáron szeretne a királyi udvarban helyet nyerni magának,
amihez a lehetőség konkrétan bekopogtat Madoc házának ajtaján. A lány él a
meglepő ajánlattal, aminek köszönhetően olyan dolgok derülnek ki, amik teljesen
felborítanak mindent…
![]() |
Forrás: Pinterest |
Én itt egy meseszerű enemies to lovers klisére számítottam,
aztán mit kaptam? Kemény politikai stratégiai játszmát egy kis bódító
tündéralmával fűszerezve. Szerintem nagyon jól felépítette az író ebben a
világban a hatalmi harcokat. A koronázási ceremónián történtek után Jude
taktikázása jó volt, megmutatta, hogy hiába halandósága, beleillik a stratégák
közé. A ceremónián történtek után Cardan is nagyobb hangsúlyt kapott, ám nem
pont úgy, ahogy vártam. Az utolsó előtti fejezetben leesett az állam Jude végső
terve miatt, teljesen más kimenetelre számítottam, annyira afelé húzta a
szálakat végig.
Jude idegennek érezte magát Tündérföldén, hiába próbált meg
beilleszkedni. Szeretett volna közelebb kerülni a királyi udvarhoz, de Madoc
nem adott erre neki engedélyt, így kitaposta magának máshogy az utat. Amikor
már Taryn-re sem számíthatott, átlendült egy ponton, ahonnan már nem volt
megállj számára, jóformán az őrület határán egyensúlyozott. A halvány kis
románc, ami kialakulóban volt, nem lett túl erős szál bár értem a fontosságát,
nekem egyértelműen átlátszó volt, sejtettem, hogy mire fut ki, és lám,
beigazolódott bár azt nem értettem, hogyan csak a könyv végén, annyira
egyértelmű volt. Valahol sajnáltam, hogy Cardan a könyv utolsó harmadában
kapott nagyobb szerepet. Jude szemében tényleg a kegyetlen herceget láthattam,
de kíváncsi lettem volna, ő mit hogyan él meg. Remélem a sorozat többi részében
lesz még szerencsém jobban a karakteréhez!
Amíg várok a második részre, hogy megérkezzen hozzám, gondoltam felcsapom a kiegészítő novellát, az Elveszett nővérek címmel. Megoszló véleményeket láttam erről a kötetről, hiszen a trilógia maga 2018-ban startolt el nálunk, majd az egész lezárása után, a tavalyi évben jelent meg ez a rész. Egy kicsit én is tartottam tőle, hiszen többször futottam már bele abba, hogy a kiegészítésnek szánt rövidke könyvet csak pénzlehúzás szerepét töltötték be, nem adtak annyi pluszt az eredeti sztorihoz. Így, hogy én sorrendben tudom egymás után olvasni a részeket, azt mondtam, hogy oké, beleillett az egészbe. Taryn szemszögéből láthatjuk a történéseket, összefoglalva, egy-egy lényegesebb dolgot kiemelve mutatja be, mit hogyan élt meg Jude mellett. Mindezt olyan stílusban tálalta Black, mintha a lány végig húgának mesélné el a dolgokat. Mondanám, hogy szimpatikus lett Taryn és segített ez a nyúlfarknyi sztori abban, hogy megkedveljem, de nem így történt. A novella csak rávilágított arra, hogy akármennyire is nem akart Tündérfölde népéhez hasonlítani, tökéletesen sikerült hozzájuk idomulnia. Az első könyvben az volt az érzésem, hogy miatta távolodott el a két testvér egymástól, de ez a rész is ráerősített erre nekem. Hiába mentegetőzött ebben végig, hogy Jude miatt tett mindent, nem érzem fair-nek a dolgait… Ezek után viszont kíváncsian várom, a második kötetben hogyan fog alakulni a viszonyuk. Az tetszett ebben, hogy Vivienne részéről többet láthattam, mit tervezett jövőjét illetően.
De sajnos én nem élek örökké, ahogy Tündérfölde népsége, így
ugrok is a következő könyvre!
F.
Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg / Levegő népe 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2021. – második utánnyomás
428 oldal
Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi
tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt
gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is
elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy
lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és
Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a
halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a
kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és
hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és
árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám
karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden
értelmében varázslatos új YA regénye.
Holly Black: The Lost Sisters – Az elveszett nővérek / Levegő népe 1,5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2023.
70 oldal
De mi történt Tarynnel?
Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel,
Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos
Locke-ba.
Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és
kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.
Kiegészítő történet a New York Times bestseller The Cruel
Prince – A kegyetlen herceghez a lenyűgöző Holly Black tollából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése