Mindent a királyságért? - könyvértékelések

Úgy tűnik, az egész áprilisomat megigézte Holly Black, hiszen a hónap első napjait kezdtem úgy, hogy esélyt adok A kegyetlen hercegnek, ami már fél éve pihengetett a polcomon. Természetesen annyira magával vitt az egész kreált világa az írónőnek, hogy egymás után olvastam a köteteket, nem akartam lemaradni semmiről sem.

Az első rész adott egy remek alapot, a második könyv már rendesen pörgött, így elképzelésem sem volt már, hogy mit fog tudni belerakni az író a zárókötetbe. Nos, a The Queen of Nothing – A semmi királynője az előzmények miatt pörgette rendesen a gondolataimat! Természetesen, a második rész legutolsó fejezetei megadták a kezdőlöketet, hiszen úgy döntött Cardan, teljesen felfordítja az addig kialakult érzéseket és stratégiákat, ami Jude-nak is feladta a leckét. Szóval, teljességgel készen állok, hogy Jude, nővérei, Cardan, és az Árnyudvar kémei lenyűgözzenek még egy kötet erejéig!

Jude száműzetése után próbál boldogulni a halandók világában, de itt sem tudja megállni, hogy ne bonyolódjon tündéralkukba, és hajtson végre megbízatásokat városokban élő tündéreknek. Egy alkalommal túl nagy fába vágja fejszéjét, nem sokon múlt, hogy ne tudjon megmenekülni egykori véreskezű tábornok kardja elől. A harc után egy nem várt látogató kavarja fel még jobban az állóvizet… Ahogy írtam korábban, Taryn karaktere lepett meg az előző rész végén, ahogy megjelent és ütött a cselszövésével. De ebben a könyvben esett le az állam igazán tőle, hiszen egyértelműen ő viszi a sztori folytatásának nyitányát erősen! Sejtettem, hogy okozni fog még meglepetést, de nem ilyen formában gondoltam azt.

Forrás: Pinterest

Viszont Taryn megjelenése egyenes utat biztosít Jude-nak ahhoz, hogy visszatérjen Tündérföldére, ami veszélyes vállalás, tekintve, hogy halál vár rá, ha megszegi száműzésének feltételeit. És ahogy belép Insmire szigetére, teljesen a feje tetejére áll minden – szokás szerint. A bor és mulatság helyett ármány, cselszövés, háborús készültség, és még több baj várja vissza Jude-ot. Na, és persze Cardan nagykirály… Jude kénytelen továbbszőni stratégiai terveit, és most nem holmi fókatündérek, vagy habzó szájú, hataloméhes testvérek ellen. Hanem egyenesen egykori nevelőapja, Madoc áll szemben vele. De meddig járhat túl az eszén a vérre szomjazó tábornoknak? Meddig tévesztheti meg álcája, hogy kedves, és simulékony nevelt lányának jár a kedvében, holott Jude ül vele szemben? Természetesen nem sok jót jelent, amint lehull álcája, és habozás nélkül látja meg az árulást, ami az egykori „családjuk” biztonságát váltja fel…

Jude családi kötelékei újrarendeződése közben nem feledkezhettem meg Cardan-ról sem. Ebben a könyvben szerettem meg igazán Jude és Cardan rátermett párosát! Az őket mozgató düh egyfajta dinamikaként volt jelen a korábbi részekben, itt viszont egy-egy gyengéd pillanataikban igazi érzéseiket megmutatva vették le oly rég óta viselt páncéljukat. Amikor a nagykirály elmondta, hogyan is értette pontosan a száműzetését a lánynak, már nem is láttam őt olyan gonosznak. Nagyon illett hozzá a nemtörődöm stílusa a trónon, de leginkább itt szerettem meg, hogy Jude ennyire fékezni tudja, és hatására levetheti gyerekkora óta cipelt terheit, amik ilyen kérges szívűvé tették őt egykor. De Elfhonban sem lehet ennyire szép a szerelem, szóval a tetőponton éppen a Vérkorona átka áll a páros közé… És Jude-nak egyedül kell megbirkóznia egy egész nemzet irányításával a harc szélére sodródva. Nehéz szívvel hoz meg végül egy számára fájó döntést, ami pont az ellenkezőjét eredményezi… A prológusban pedig megmutatta, kiérdemelten lett ő Tündérfölde Nagykirálynéja.

Egyszerűen I-MÁD-TAM ezt a könyvet! Amíg az előző részeknél azt tudtam kifogásolni, hogy az eleje elég lassan indult, itt az első oldaltól az utolsóig pörgött a cselekmény. Nem tudtam megfejteni, ki milyen lépést tesz következőnek, hol van egy átok, hopp egy erősödő kötelék, de ki fogja elárulni a királyi udvart? Minden mellékszereplő a helyére került, Jude családja is kellő szerepet kapott, és mindenki – még a kis Oak is - egyedien tette hozzá a magáét a történet alakulásához. Még az Árnyudvar kémeit is megkedveltem, hiszen tündér létükre nagyon esendő oldalukat láthattam a könyvön keresztül. Jude és Cardan pedig egy új kedvenc párosommá lett!

Ahogy letettem a befejező kötetet, két gondolat járt a fejemben. Egy: megüresedett az életem, hogy el kell engednem Tündérföldét. Kettő: hogyan maradhatott ez a sorozat ki nekem eddig?! Hogyan nem adtam nagyobb figyelmet ezeknek a remek könyveknek? De nincs még itt az ideje, hogy elengedjem a varázslatos lények kezét, hiszen tavalyi éven megjelent egy plusz kötet a sorozat mellé. A How the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket rövidke szösszenet, de annál szebb könyv! Hiszen illusztrált kötetként került kiadásra, ami emeli az értékét szerintem.

Titkon azt reméltem, hogy végre olvashatok Cardan szemszögéből dolgokat, de nem így történt, hiszen külső szemlélőként láthatjuk a történeteket, nem valamelyik főszereplő az elmesélője. Mint említettem, korábban zavartak ez E/3-as elbeszélések könyvekben, de itt egyáltalán nem vettem úgy, hogy idegesít. Ahogy elkezdtem olvasni, azt gondoltam, hogy különböző kis novellákat kapok arról, hogyan jutott el Cardan a kegyetlen hercegi címétől a nagykirályi trónig. Valahol így is történt, de remekül mosta össze az író a trilógia utáni részeket a múltbéli eseményekkel vagy épp a trilógiában történt dolgoknak szánt kisebb háttér infókkal. Így bepillanthattam abba, hogyan élt Cardan Balekin mellett a Kietlen-kúriában; hogyan alakult Nicasia-val a kapcsolata; hogy mit érzett egy-egy gonosz tetténél, amit épp Jude-nak szánt. Jól keretezte a troll asszony, Aslog meséje az egész kötetet, akivel Cardan 9 évesen találkozott először, majd uralkodása előtt, aztán nagykirályként. A mese mindig változott egy kicsit, ahogy Cardan személyisége is formálódott. És itt is kaphattam egy kis részt, hogy mennyire megváltoztatta kőszívét nagykirálynéja, Jude és mire is képes általa.

Rovina Cai illusztrációi fokozták az olvasási élményt

Nem tudok már többet írni az egész sorozatról, egyszerűen csak azt, hogy amennyire nem számítottam rá, annyira megszerettem az egészet. A szereplőket, akár jót, akár rosszat – még valahol Madoc indíttatásait is megértettem, vagy akár Locke sunyításait -, az új kedvenc párosom lett Jude és Cardan, akik közel sem tökéletesek, de együtt csiszolódtak össze, egymással, és Elfhon vidékével is. Megszerettem a varázslatos lényeket, a lábukat levető fókatündérekkel WTF annyira abszurd, hogy még mindig kiégek rajta vagy mozgó fákkal bár, ők voltak a legkevésbé furcsa lények a sztoriban pixiekkel és goblinokkal. Nem kerestem a történetben hatalmas élet igazságokat, csak szimplán kikapcsolt és nagyon szórakoztatott, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Aki szereti az ilyen regényeket, na meg ezt a fantázia világot, ne habozzon, ha még nem olvasta! Garantált a szórakozás! Illetve, ahogy a példámon is látszik, annak is ajánlom meleg szívvel a könyveket, akit annyira nem foglalkoztatta a fantasy műfaja.

Külföldön amúgy jelentek meg novellák, amik a sorozathoz kapcsolódnak. Főként Oak részéről viszi tovább a történetet az író, illetve ahogy látom Roiben uralkodó kedvese is kapott szerepet. Jó, jó, de hol van a Cardan szemszögű könyv, amiről reppentek fel hírek BookTokon?? Nem tudom, akarom-e esetleg ezeket, vagy hagyjam meg a maga varázsát az eredeti főhősöknek…

Jó, most már tényleg ideje lezárnom ezt a bejegyzést, mert ennek sosem lesz így vége. Akár a tündérek életének.

F.

Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője / Levegő népe 3.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2023. – negyedik utánnyomás
336 oldal

A hatalmat sokkal könnyebb megragadni, mint megtartani.

Jude alaposan megtanulta a leckét, amikor mérhetetlen hatalomért cserébe lemondott a gonosz király, Cardan feletti uralmáról.

Tündérfölde száműzött halandó királynéjaként elveszettnek rézi magát, a semmi királynőjének. Ám megfogadja, hogy mindent visszaszerez, amit elvettek tőle. Az esély kétszínű ikertestvére, a szintén halandó Taryn képében érkezik meg, akinek az élete veszélybe kerül.

Jude kénytelen vállalni a kockázatot, és visszatérni a veszedelmes tündérudvarba, valamint szembenézni Cardan iránti érzéseivel, hogy megmentse a nővére életét. Csakhogy sok minden megváltozott Elfhonban a távozása óta. Háború közeleg, Jude beférkőzik az ellenséges tábor mélyére, és ő maga is belekeveredik a véres politikai csatározásba.

Amikor egy eddig szunnyadó, ám igen erős átok elszabadul, pánik söpör végig a vidéken, és Jude választani kényszerül a becsvágya és az embersége között…

A levegő népe trilógiájának várva várt, döbbenetes fináléja.

Holly Black: How the King of Elfhame Learned to Hate Stories – Hogyan gyűlölte meg Elfhon királya a történeteket / Levegő népe 3,5
Illusztrálta: Rovina Cai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2023.
192 oldal

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy éles nyelvű fiú.

Mielőtt kegyetlen herceggé, majd gonosz királlyá vált volna, kőszívű tündérgyermek volt. A kötet mélyebb bepillantást enged Elfhon titokzatos királyának drámai életébe.

Izgalmas részletek a The Cruel Prince- A kegyetlen herceg előttről, kalandok, amelyek a The Queen of Nothin – A semmi királynője után játszódnak, és ismerős pillanatos A levegő népe-trilógiából – min-mind Cardan szemszögéből.

A sorozat új kötetében visszatérhetünk a szívdobogtató romantikához, veszélyhez, humorhoz és drámához, melyek a világ minden táján elvarázsolták már az olvasókat. Minden fejezethez, gyönyörű, megkapó színes illusztrációk készültek, így tökéletes gyűjtői példány régi és új olvasóknak egyaránt.