Az út önmagad felé - könyvértékelés

Elkötelezett rajongója vagyok a Könyvmolyképző Kiadó rubin pöttyös könyveinek. Ha bármi mást olvasok, akkor egy idő után valahogy kikötök egy rubin pöttyös könyvnél, mert úgy érzem, ezek a típusú regények állnak a legközelebb hozzám. Már nem tudom, hogy mikor, de egy Molyos ajánlást követően kívánságlistámra került Jessica Park egy könyve. Az írótól korábban még nem olvastam, illetve ismeretlen volt számomra a neve. De a 180 másodperc fülszövege nagyon felkeltette érdeklődésemet! Aztán egy kedves barátnőm névnapomra meglepett a könyvvel, amit nagyon köszönök innen is! :)

Véletlenszerűen nyúltam ezután a könyv után, amikor olvasni valóért kutakodtam a polcomon. De nagyon sajnálom, hogy csak most kerítettem sort rá! Olyan hatással volt rám, hogy egyből elfelejtettem a korábbi olvasási válságomat! Ebben a könyvben aztán tényleg minden megvolt, amit keresek egy igazán jó történetben. Olyan érzéseket keltett bennem, amire nem számítottam, és meg is rázott egyben. Eddig talán három olyan könyvet tudok felsorolni, amik hatalmas érzelmi hatással voltak rám. Ami nálam nagyon nagy szó. És vajon volt ez is annyira jó, hogy beálljon a sorba?

A történet indításaként megismerkedhetünk Allisonnal és nevelőapjával, Simonnal egy egyetemi beköltözés alatt. Már az első oldalakon is érezhető volt, hogy a lány mennyire zárkózott. Amikor bővebben szó esik gyerekkoráról, a nevelőintézetről és hányatott sorsáról, érthetővé vált a bizalmatlansága, és befordulása. A szürke egyetemi napjait egy véletlenszerű társadalmi kísérlet dobja fel, amibe belecsöppen szó szerint a lány. Esben Baylor, az egyetemen és az interneten egyaránt népszerű blogger, arra kíváncsi, hogy mire elég, ha két ismeretlen ember 180 másodpercig csak nézik egymást, minden szó nélkül. Allison és Esben között akkor már kialakul valamiféle, kettejük számára is megmagyarázhatatlan kapcsolat, ami a történet mozgató rugójává válik. Nagyon tetszett ez a kísérletről szóló rész, szerintem roppant ötletesen lett beleszőve a cselekménybe, ahogy ezáltal a két szereplő megismerkedett.

Imádtam, hogy Allison szépen, lassan feloldódott és megnyílt Esben mellett. Ehhez szüksége volt legjobb barátnőjére, Steffire is, aki adta neki a kezdőlökést az ismeretség fenntartásához. A lány egyre nyitottabb lett a világra, és olyan helyzetekbe is belement, amibe a fiú nélkül egyáltalán nem állt volna bele. Nyitott emberek felé is, ehhez azért segítségére volt Esben tesója, Kerry, és lökött barátai is. A srác online munkássága is érdekes volt. Olvastam már olyan könyvet, ahol jelentős szerepet töltött be a közösségi média, de ilyen formában még nem találkoztam vele. Ez a része is nagyon tetszett. Viszont mindvégig ott motoszkált bennem, hogy mi vezérelte Esbent abban, hogy életre hívja a blogját? Miért vált egyfajta küldetéssé számára, hogy megmutassa a világnak, mennyi jó történet, és ember létezik? Amikor fény derült a titkára, meglepődtem. Hiszen nem célzottan őt érte a sérelem, viszont közvetlen részese volt.

A történet tetőpontján lévő fordulat egyenértékű volt nekem egy arcul csapással. Miközben olvastam az eseményeket, nagyon megérintett, és szíven is ütött. Allison és Steffi kapcsolata nagyon is különleges, így megértettem, hogy a lányt ennyire padlóra küldte a dolog. Nem, nem szeretnék konkrétan írni róla, hiszen az túl nagy spoiler lenne, és nem akarom mástól elvenni ezt az élményt, érzést. A regény utolsó harmadánál többször kellett 20-30 percre félretennem a könyvet. Annyira elragadtak az érzelmek, végig pörgettem, hogy úr isten, valószínűleg én is így reagálnék, ha a legjobb barátnőmmel ilyen történne, sőt, nem is tudnám, hogy mihez kezdjek. Viszont Allison annyi előnnyel rendelkezett, hogy neki ott volt Esben. Tetszett, ahogy a támasza volt, ahogy megszervezték, hogy a két barátnő találkozhasson. Pörgősre és fordulatosra sikerült az a rész, ahogy Esben bevonta a követőit, hogy segítsenek eljuttatni őket Los Angelesbe. A limuzintól a motorosokig minden nagyon szuper volt, szerintem üde színfoltok voltak a szomorú részben.

A végén a lány heves kiborulását egyfelől értettem. Másik részről nagyon szomorú lettem, hogy visszajutott oda, ahonnan elindult. Érthető módon újra bezárkózott a csigaházába, de azt nem értettem, hogy miért kellett ezért ellöknie magától a legnagyobb támaszát? A lány apja, Simon tett pontot a krízis helyzet végére. A lezárás egyfajta keretes szerkezet volt, hiszen akkor Allisonon volt a sor, hogy kérjen 180 másodpercnyi találkozást ismét a fiútól. Ugyanolyan hevesre sikerült az érzelmi kitörés, ha nem még hevesebbre, mint korábban! Imádtam!

A szerkesztésről szeretnék írni egy rövid kitérőben. Volt két dolog ami szemet szúrt. Az egyik, hogy néhol előfordultak szóismétlések a mondatokon belül, például a "már" szóval indult a mondat, és a közepén újra beszúrták a szót ugyanarra utalva. De számomra a másik probléma zavaróbb volt. Párbeszédnél sokszor nem tették ki a gondolatjelet, így nem lett elkülönítve a mondandó és a hozzáfűzött kommentár. Ez többször  kavart meg olvasás közben, hiszen a megjegyzéseket úgy olvastam, mintha a szereplő a párbeszédben mondaná, és volt hogy nem értettem, miért került az oda. 

Borzalmasan sajnálom, hogy ezt a könyvet nem kezdtem el előbb. Olyan érzelmi löketet adott, hogy egy-két résznél rendesen elérzékenyültem. Ilyen hatással 3 könyv volt eddig rám, mint ahogy fent is írtam, de felírhatjuk a listára ezt a regényt is! Ebben a történetben rengeteg érzelem, és sorsfordulat szorult. Hiába törte össze a lelkemet és a szívemet, mellette sokszor mosolyogtam a két fiatalon, és azon, hogy mennyi mindenre elég 180 másodperc! Allison azt mondta, hogy mindenkinek szüksége lenne egy Esbenre. Én azt mondom, hogy mindenkinek kellene az életébe egy Simon is. És egy Steffi is. Vagy egy Kerry. Hiszen ez a három szereplő egytől-egyig csodás karakter, és olyan erővel bírnak, ami nem mindenkinek adatik meg. Szép és egyben szomorú is ez a történet, pont emiatt ajánlom mindenkinek! Nekem hatalmas élményt adott, remélem, hogy van még rajtam kívül pár olvasó így!

F.

Jessica Park: 180 seconds – 180 másodperc
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2019.
368 oldal

Három perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet.
Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.

Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…

Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.
A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik.
Amikor lejár az idő, az érzések olyan intenzitással törnek Allisonra és Esbenre, ami mindkettőjüket összezavarja és felvillanyozza. Legjobb barátnője unszolására Allison utazásra indul, hogy kiderítse, vajon az élmény, amin Esbennel osztozott, valódi-e – és azt, hogy képes lesz-e végre bízni magában, a többi emberben és a szeretet erejében.

Az egyik legmélyebb szerelmi történet, amit valaha olvastál, melyben egy szorongó lány rátalál önmagára.

Ismerd meg, mi zajlik a lelkében és gazdagodj vele!