Szinte kereken két éve írtam Levente két e-könyvéről, a Próbáltam
mindezt elfelejteni egy megrázó történet leírása, mellette ott volt még a Lelkem
mélye éjsötét útvesztő című szösszenet. Már akkor nagyon felkeltette
érdeklődésemet a sorozatként elindított rövidke könyv, sok lehetőséget
rejtegetett magában. Azóta nem kaptunk folytatást. Egészen idáig!
Hiszen a Tönkreteszlek ennek az e-könyvnek, és egyben a
folytatásának a papír alapú kiadása. A Nem szabadott volna… sorozat első
részeként van jelölve a könyv, aminek remélem ennél hamarabb fogjuk a soron
következő részét kapni! Az e-book után a papír kiadás borítója nekem nagyon
bejött, sokkal találóbb lett! Nem tudom, hogyan csinálja Levente, de nekem a
könyvborítói mindig betalálnak, nagyon szeretem a letisztultságát. Nemhiába, az
Aktus borítója az egyik kedvencem!
Pro tipp, mielőtt olvasnád a könyvet! Én előtte elővettem az
e-könyv olvasómat, hogy felfrissítem emlékezetemet, és elolvasom a korábbi
részt. Majd amikor a felénél jártam, felsejlett bennem, hogy mi van, ha ugyanez
lesz a könyv nyitása? Még jó, hogy Molyon jelölve is van, hogy az e-könyv a
regény eleje... De így legalább 120 oldaltól kezdtem a könyvet. Na, mindegy,
gondoltam megosztom veletek, hogy ti egyből a könyvvel kezdjetek. De, legalább
így is növeltem az olvasott könyvek számát.
Izgatottan vártam, hogy mit rejteget magában Mia és Samu
története, hiszen amikor az e-könyvet olvastam, nagyon megfogott az egész.
Tetszett a Levente által kreált vallás ötlete, erre, vagyis a mitéraizmusra
épít a Szofia lányai rend, amely a Bibliából kihagyott evangéliumokból
táplálkozik, és hisznek az ártatlanságban, mert tudatlanok a lelkek hacsak nem
én értelmeztem rosszul a lényegét, ez sem kizárt. Ám egy olyan titok fűzi össze
Miát a renddel, ami gúzsba köti őt, és feltételekhez van kötve a szabadulása.
Nagyon sokszor átjött a szereplő érzése, hogy szabadulna az egésztől, és ezért
megtenne bármit. Például foggal, körömmel harcol édesanyja birtokáért, amire a
Kalapos testvérek is szemet vetettek. Samu és Ella számára üzleti érdek miatt
szükséges az említett telek, hiszen így tudnák fenntartani édesapjuk cégét. A
fiatalok nem ismeretlenek egymás számára, hiszen a két család jó kapcsolatot
ápolt korábban, csak eltávolodtak egymástól, miután Mia apja meghalt és ő a rend bölcsességotthonába került. A telek, és
egy félresikerült buli miatt a két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, annak
ellenére, hogy Miára nehezedő teher, és a múltjában történt rossz események
gátolják őt a kiteljesedésben.
A történetet a két főszereplő, Mia és Samu szemszögéből
kísérheti végig az olvasó. A szálak szerintem jól voltak felépítve, szépen
lassan derült ki minden, vagy épp maradt homályban az adott titok, és így
kellően kiérződött az érzelmi feszültség mindkét oldalról. Időben
egymást követik a fejezetek, esetleg kisebb visszaugrás volt az elbeszélő váltásakor, ami egyáltalán nem volt zavaró. A regény végére
összefonódik a két szereplő útja, és kicsúcsosodik az érzelmi feszültség. Az
utolsó fejezettel természetesen úgy hagyta félbe az író a történeteket, hogy
fennmaradjon az érdeklődés a folytatás iránt. A
könyv második felére éreztem azt, hogy beindult a sztori, hiszen egyre több
titok került felszínre, mind Mia múltjából, mind pedig Samuék édesanyjának
rejtélyes eltűnése kapcsán. Tetszett az ötlet, hogy Samu egy filmben dolgozná
fel az egészet, és saját maga ment utána a dolgoknak. A két főszereplő közötti
érzelmi vibráció már az elején jelen volt, de a végére, egy kifakadás során
nyílt meg Mia Samunak, és engedte magához közel. És amikor azt gondoltam, hogy
jó, sínen vannak végre, jött egy történés, ami megfordított mindent, és egy
csettintésre lett elvágva a sztori. Az író rendszeres olvasójaként, nem is
értem miért voltam ezen úgy meglepődve. Levente regényeiből nagyon ritkán
hiányzik a krimi/bűnügyi szál, ebbe a könyvbe is bele volt ez írva. Így
visszagondolva, elsőre egy picit laposnak éreztem ezt a részét, hiszen már az
elején meg volt ágyazva neki azzal, hogy a Szofia lányai egy gyilkos
felmentésén dolgoztak, amit el is értek. De mégsem esett le nekem, hogy hova futhat
ki a dolog, így ez a szál is érdekes volt számomra! Csak hiányoltam, hogy
jobban ki legyen bontva, de remélem, erre sor kerül a soron következő könyvben.
Esetleg Dr. Lengyellel is találkozhatunk!
F.
Lakatos Levente: Tönkreteszlek
Nem szabadott volna… 1. része
Kiadó: Dopamin Könyvkiadó
Kiadás éve: 2022.
340 oldal
Gyűlölniük kellene egymást. Máskülönben garantált a katasztrófa.
A zárkózott, tragikus sorsú Mia gyerekkorában jelen volt
gazdag édesapja meggyilkolásánál. Sőt, azt pletykálják, hogy ő az elkövető. Az
esetet követő nagy médiafelhajtástól távol tartva édesanyja egy külföldi, kétes
hírű bentlakásos vallási intézetbe küldte lányát. Vagy inkább száműzte? Mia a
húszas éveiben is még a tragédia spiráljából próbál kievickélni, de egyre
mélyebbre süllyed benne, mígnem találkozik édesapja egykori nagy riválisának
fiával. Nehéz eldönteni, hogy Sámuel segíthet rajta, vagy egy életre
tönkreteheti a súlyos titkokat cipelő lányt.
A laza erkölcsű Sámuel örök lázadó, nagyon úgy tűnik, a
harmincas éveire sem nő be a feje lágya. Imádja feszegetni a határokat,
meggyőző megjelenésével pedig igen népszerű a hölgyek körében, akikkel
előszeretettel játszadozik is. A családi vállalkozás érdekében rákényszerül
arra, hogy az ujja köré csavarja a külföldről hazatért csillagvirágszálat, azaz
Szendházi Miát. Azt gondolja, hogy a sebzett lelkű lány könnyű préda lesz, de
téved, és nagyon úgy fest, hogy az a fránya fegyver fordítva sül el.
Vajon a családi viszályokat is elsöprő szerelemnek garantáltan
tragédia a vége?
LAKATOS LEVENTE többszörös Aranykönyv-díjas szerző.
Sikerkönyveivel önismereti utazásra csábítja olvasóit. Regényei
témaválasztásukban bátrak, ezért gyakran polgárpukkasztóak. A Tönkreteszlek az
első, saját kiadójával megjelentett könyve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése