Mire képes egy véletlen üzenet? - könyvértékelés

Vi Keeland és Penelope Ward szerző páros könyvével először 2019-ben találkoztam. A Nagyképű öltönyös című regényükkel hamar levettek a lábamról, hiszen szeretem a pörgős, könnyed olvasmányokat, amik szórakoztatnak. Azóta külön is próbálkoztam tőlük olvasni – így főként Vi Keeland stílusa jött át nekem, még akkor is, ha túlságosan egy sémára íródnak a regényei -, de arra jutottam, hogy ők ketten együtt a befutók nálam, ha könyvről van szó.

Figyelemmel követem az új, kishazánkban is megjelenő regényeiket, így mindegyik remekmű a polcomon csücsül. Legfrissebb megjelenés tőlük a Hate Notes – Adok-kapok címet viseli, amely a kék színben játszó borítójával egyből felhívta magára a figyelmemet. Aztán elolvasva a tartalmát, illetve látva a szerzőket, biztos voltam abban, hogy nekem ezt olvasnom kell. Korábbi olvasmányommal döcögősen haladtam, ezért gondoltam azt, hogy ideje tuti biztosra mennem a dinamikával kapcsolatban, ehhez meg egy Keeland & Ward regény tökéletes lesz!

Off: Mostanában teljesen úgy vagyok vele, hogy nem ragadnak magával a történetek, nem érzem, hogy okvetlen olvasnom kell a sztorit tovább. Így megesik, hogy napok telnek el olvasás nélkül, amit sajnálok egyébként. De lehet, csak velem van a baj, annyi más minden van az életemben.

Charlotte egy csúnya szakítás után próbálja rendezni életét, ehhez első lépésként beadja használtruha kereskedésbe az esküvői ruháját, és helyette választhat az üzletben egy másikat. A választott ruha egy különleges, kék papírra írott üzenetet rejt, ami felkelti a lány érdeklődését. Charlotte egy éjszakai, kesergős tivornya után vicces helyzetbe keveredett: egy luxus ingatlan bemutatóján köt ki, ahol a kék üzenet írója, Reed Eastwood a körbevezető, és egyúttal ki is rakja a lányt a helyről, némi bunkósággal tarkítva az egész szituációt. Charlotte a mosdóban miután elsírta bánatát egy ismeretlen idős hölgynek, munka ajánlatot kap bárcsak lenne ilyen a való életben is, amivel él. Természetesen a lány egyenesen Mr. Kőbunkó, Reed Eastwood cégénél köt ki.

Reed is egy komoly szerelmi csalódáson van túl, ezért nagyon bezárkózik, és nem is akar magához közel engedni senkit. Charlotte-ot rendszeresen próbára teszi, folyamatos köztük az adok-kapok, de közben érezhető az egymás iránti vonzalom is. Rengeteg vicces jelenetük volt: rögtön az első közös munkájuk során egy mókus miatt baleseteztek és emiatt egy szállodában voltak kénytelen megszállni – ahol igazán ráláthattunk a páros csipkelődő dinamikájára. Ez csak a kezdet volt, hiszen nagyon sok közös kalandban lesz részük, Charlotte B*ssza meg listájának a karakter egyfajta bakancslistája köszönhetően! A szereplők nem bírják megállni, hogy ne olvassák a másik listáját, és egyúttal ne segítsék egymást a megvalósításban. A falmászástól – ami még féltékenységet is generált Reed-ben - kezdve a kórusban éneklésen át a vonatos utazásig minden megtalálható volt a listákon, ezzel nagyon sok vicces pillanatot adott az olvasónak a szerzőpáros. Sokszor hangosan nevettem a történeten, de ezen egyáltalán nem voltam meglepve, hiszen az írók megszokott dinamikáját már 40 oldal után éreztem. Reed hiába tiltakozott az érzelmei ellen, szépen összecsiszolódtak a lánnyal, és egymáshoz igazodtak.

A beszólogatáson és viccelődésen túl komoly tartalmat is rejtett magában a történet. Charlotte múltja ködös volt, nem ismerte valódi szüleit, hatalmas előrelépés volt az, amikor Reed segítségével a nyomára bukkant édesanyjának. Hozhatott volna vidám fordulatot ez a történetbe, de szívfacsaró részek voltak ezek… Itt éreztem igazán, hogy mélyült a szereplők kapcsolata. Viszont Reed titkán lepődtem meg a legjobban, az ő esetében is vártam valami csavarra, ami beárnyékolta korábbi kapcsolatát, de mindenre számítottam csak épp erre nem! A végkifejlet nyilván nem okozott meglepetést, de az epilógus tette fel az egészre a pontot, igazán meghatóra sikerült a lezárás!

Egyáltalán nem csalódtam a könyvben, pontosan ilyen elvárásaim voltak a szerzőpáros felé! Hozták a korábban megszokott színvonalat, a lendületes történetvezetést, a karaktereket. Lassan volt felépítve a cselekmény, nem rontott a két szereplő ajtóstól a házba. Külön pont volt számomra, hogy a regény elején megtalált kis üzenet mindvégig elkísérte Charlotte-ot, és ezzel motiválta magát, hogy nem érdemes feladnia a küzdelmet Reed-ért. Vi és Penelope a humoros hangvételt játszi könnyedséggel vezette át mélyebb beszélgetésekbe és szívszorító jelenetekbe. Ezzel adtak súlyt a kötetnek. Charlotte már a kis részeges estéje után megfogott, Reed pedig ahogy engedett ki jégcsap személyiségéből, úgy vált egyre szimpatikusabbá. Egyik legkedvesebb szereplőm Iris nagyi volt, aki nagyon sok jó tanáccsal látta el a fiatalokat és tett köztük rendet, ha úgy adódott. Imádtam, hogy néhol elferdítve az igazságot azon dolgozott, hogy unokáját Charlotte felé terelje, és ezzel Reed megtalálja a neki kijáró boldogságot. Reed testvére, Max is remek mellékszereplő volt, ugyan nem kapott sok jelenetet a regényben, de mindig jókor volt beszúrva a cselekménybe.

Pontosan erre a regényre volt most szükségem! Ismét feldobott a szerzőpáros, nem csalódtam bennük. Van még a polcomon olvasatlan könyv tőlük, de lehet nem sokáig lesz ez így!

F.

Vi Keeland & Penelope Ward: Hate Notes – Adok-kapok

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadás éve: 2022.

368 oldal

Ez volt a leggyönyörűbb szerelmes levél, amit valaha olvasott. Bárcsak neki írták volna!

Minden egy esküvői ruhába varrt titokzatos kék üzenettel kezdődött.

Valami kék.

A sosem viselt menyasszonyi ruhámat mentem eladni egy használtruhaboltba. Ekkor találtam meg egy másik menyasszony „valami régijét”. Egy lélegzetelállító, tollas, egyedi tervezésű ruha bélésébe volt tűzve a legszebb üzenet, amit valaha olvastam: „Köszönöm, hogy valóra váltottad minden álmom.”

A kék levélpapíron dombornyomással a Reed Eastwood név szerepelt, aki nyilvánvalóan a földkerekség legromantikusabb férfija lehetett. És mint kiderítettem, a legvonzóbb is. Bárcsak itt véget értek volna az igaz szerelemmel kapcsolatos képzelgéseim! Mert azóta megtudtam egyet s mást Mr. Romantikáról. Arrogáns, cinikus és lekezelő. Én aztán tudom! A sors fintorának köszönhetően ráadásul még az új főnököm is.

De ez nem fog megakadályozni abban, hogy kiderítsem, mi a története az utolsó szerelmes levelének. Annak a szerelmes levélnek, aminek nem a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” lett a vége. Az a történet azonban semmi ahhoz képest, ami köztünk van kibontakozóban. Egyre forróbb, csábítóbb és meglepőbb – őrjítőbb, mint bármi, amit el tudtam volna képzelni.

Valami új.

De fogalmam sincs, hogyan fog végződni…

Hagyd, hogy magával ragadjon!