Lelki utazás Rómában - könyvértékelés

Tavalyi évem egyik kiemelkedő olvasmányát Baráth Viktória írónőnek köszönhetem. Az Első tánc nagyon lekötött és borzasztóan tetszett! Azóta szemezgettem már több könyvével az írónak, de valahogy nem jutottam el oda, hogy olvassak még tőle. Aztán egy nagyon jó barátnőm (aki korábban a fent említett regénnyel ajándékozott meg) meglepett egy másik könyvével.

Az Egy év Rómában tartalma érdekes sztorit rejtegetett magában. Ugyan tavaly karácsonyra kaptam, és már eltelt az idei év fele, nem igazán éreztem késztetést az olvasásra. Most, hogy befejeztem Leiner Laura fiataloknak szóló könyvét, gondoltam egy kicsit más irányba evezek, ehhez pedig remek választás lesz a már említett kötet.

Leila élete a feje tetején áll, hiszen rengeteg nehézséggel kell megküzdenie: íróként válságba került, szorítja az idő a kiadója részéről; zűrős kapcsolata van felettesével és mindezek mellett lassan rajzolódik ki, hogy mentálisan is problémái vannak. Valami sötét titkot hordoz magával, de ez nagyon lassan épül fel, és lát napvilágot a könyvben.

A teljes összeomlás széléről rántja vissza főnöke, és egyetlen barátnője azzal, hogy Rómába küldik egy évre annak reményében, hogy inspirálódni tud, és előkészít egy új könyvet. Tiltakozása ellenére Olaszországi kalandjait megkezdi, ahol nem is akárki segíti: Jonathan Raymond atya kopogtat be hozzá, aki történetesen a helyi pap. Amikor először olvastam erről, felszaladt a szemöldököm, hiszen nem tudtam elképzelni mi fog ebből kisülni. Aztán kellemes meglepetésként, ahogy haladt a sztori, egyre jobban kezdett érdekelni mind az atya háttere, mind az, ahogy a vallással kapcsolatos dolgokat beleszőtte az író a cselekménybe. Bár kicsit elcsépelt számomra a regény cselekményének megjelenítése a könyvön belüli regényként, de ezen átlendültem hamar. Viszont a vallás témájának megjelenítése érdekesen sikerült. Nem volt annyira informatív, mint vártam, de tetszettek a részek, amik az egyházi dolgokat mutatták be. Főként Angelo, a papnövendék mellékszála lett nagyon érdekes a végére, hiszen elég merész életutat írt számára az író!

Olvasás közben egyre jobban kezdett foglalkoztatni, mi lehet Leila nyomasztó múltjában, illetve Jonathan karaktere is érdekes volt. Bizonyos utalásokból nagyjából ki tudtam következtetni, hogy mi történt a főszereplő hölggyel, de végül, amikor maga rakta össze a kirakósokat az olvasók számára, letaglózott a dolog. Elbeszélése közben éreztem át igazán a mélységét a múltjának, emiatt is lepett meg ennyire.

Kusza szerelmi életét próbálja rendezni Leila azzal, hogy enged főbérlője unokájának, Fabio közeledésének. Valahogy rossz előérzetem volt, akárhányszor kapcsolatukról olvastam, de nem tudtam, hogy miért… Ekkor indult el igazán Leila utazása az érzelmi hullámvasúton, hiszen ahogy egyre több időt töltött Raymond atyával, úgy vált egyre zavarosabbá minden érzése. Minden igyekezetével azon volt, hogy elnyomja vonzalmát, hiszen ő is tudta, hogy nem lenne helyes az atya hivatása miatt a románcuk. De Isten útjai kifürkészhetetlenek tudom, ez nagyon rossz volt, de nem hagyhattam ki így vártam azt a pillanatot, hogy Jonathan is kimutatja érzéseit nyíltan az író iránt. Apró gesztusokon túl egyértelműen a közös utazásuk volt a tetőpontja az elfojtott érzelmeiknek. Ez olyan fordulatot hozott, amit a főszereplő titkon félt, és egyáltalán nem akart. Majd beigazolódott az is, amit már a regény közepén sejtettem Leila kapcsolatát illetően, és innentől nem volt hiány a felfokozott történésekből. Úgy éreztem, hogy a végén viszonylag gyorsan rendeződött minden Leila körül, és túlságosan a helyére billent az élete.

És akkor az írónő ledobta a bombát a legutolsó fejezettel…

Hát pont az ilyen csavarok miatt imádok könyveket olvasni! Ahogy olvastam az utolsó pár oldalt, csak kapkodtam a fejemet, mondván: „nem, tuti, hogy nem ez lesz a vége”, majd gyorsan visszalapoztam az első fejezetekhez, hogy most akkor én értelmeztem rosszul az egészet? De nem, zseniálisan formálta úgy az író, hogy mindent megkérdőjelezzek a végére, holott egyértelműen Leila szájába adta a valóságot a záró fejezetben lévő telefonbeszélgetés során. Nem ez volt az első ilyen csavarral megírt könyv, amivel találkoztam, de még mindig nagyon meg tudott lepni! Zseni az egész.

Ugyan kicsit hiányosnak érzem a papok életével kapcsolatos leírásokat, valamint az atya karakterét jobban megismertem volna bár a végén lévő csavar miatt egyértelmű, hogy miért nem került erre sor, de ettől függetlenül egy remek kis könyvet kap az olvasó a kezébe, ha Baráth Viki regényét szemeli ki. Erősen tabu döntögető, hiszen olyan karakterjegyekhez nyúl, amit nem biztos, hogy mindenki be tud fogadni, az egyház témája miatt. Kisebb hibái ellenére is nagyon lekötött, és az utolsó 70 oldal megmozgatta a képzeletemet, hogy mi lehet a végkifejlete az egész történetnek. Hát, erre pont nem számítottam! Bátran ajánlom annak, aki egy érdekes alap sztorit keres, fordulatos szálakkal átszőve!

Ezután már ki is néztem, hogy mi lesz a következő regény, amire pályázok Baráth Vikitől!

F.

Baráth Viktória: Egy év Rómában

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2021.

512 oldal

Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?