Zoey egy visszahúzódó, csendes lány, aki azért indult
Párizsba, hogy kalandot keressen. Amibe rögtön a megérkezésekor bele is futott, hiszen nem volt érvényes szobafoglalása, így szállás nélkül maradt. A repülőn
megismerkedett egy rejtélyes idegennel, aki kisegítette szállás ügyben a lányt.
Zoey nem egészen olyan kalandot talált, mint amire számított, hiszen Owen akárhányszor
leírást olvastam róla, mindvégig Ed Sheeran jelent meg lelki szemeim előtt teljesen
kimozdította a komfort zónájából. Számomra furcsa is volt, hogy egy ennyire
zárkózott lány, hogyan tud így nyitni egy mondhatni idegen felé. Valahogy ott
motoszkált bennem, hogy Owen tartogat valami nagy csattanót, de nem bírtam
rájönni, hogy mi lehet az… Ahogy a férfi elhalmozta a lányt ajándékokkal,
esküszöm ezt a „cukros bácsi” feelinget adta nekem az egész és néhol beugrott
az Ötven árnyalat trilógia is, shame on me. Zoey rengeteget őrlődött magában,
hogy mi lenne a helyes, hiszen tudta, hogy kérész életű románcuknak nincs
jövője, aztán hirtelen a férfi megoldotta ezt a gondját... elég gáz volt, hogy Owen
se szó, se beszéd, ott hagyta.
Futó kalandját a lány nem tudta elengedni, hiába tért vissza
az Államokba, ezzel együtt a megszokott kis életéhez. Viszont hiába tartottam a
könyv elején, nagyon is érezhetővé vált, hogy a lány számára jót tett a
kiruccanás, és fejlődött a személyisége ezáltal! Ám a sors gondoskodott arról,
hogy ne legyen könnyű elfelejtenie a férfit. A skót főszereplő és a lány útja
ismételten kereszteződött: Owen Zoey osztályában kezdett tanítani. Ennek
köszönhetően a kis viszonyuk nem szakadt meg.
Na, de itt álljunk is meg egy kicsit! Egyszerűen nem bírtam
már követni, hogy mikor ki felé húz Zoey szíve. Mesterien alakította úgy az írónő
a cselekményt, hogy izguljak a szereplőkért, na meg a lány választásáért.
Sokszor már nem csak szerelmi háromszöget éreztem az egészben, hanem ötszöget
is. Pont emiatt vált számomra letehetetlenné a regényt! Csak hagytam magamat
sodródni a cselekménnyel, és nem próbáltam már megtippelni, hogy mikor mi lesz
a lány döntése, hiszen esélyem nem lett volna eltalálni.
Szinte izzott a levegő Owen és Zoey között, de mindvégig
tilosban jártak, mivel az iskolában, illetve barátai előtt is titkolnia kellett
a viszonyt a lánynak. Aztán, ahogy egyre jobban értek össze a szálak a
cselekményben, úgy bonyolódott minden: Owennel kapcsolatban beigazolódott,
amire vártam, megjött a csavar a történetbe, de nem is akárhogyan… Ezt követően
bejött a képletbe egy harmadik fél is, és érezhetően a fiatal lány végképp nem
tudta tisztába tenni az érzéseit. Ezen egyáltalán nem voltam meglepődve, hiszen
ott volt a kalandokat tartogató férfi, illetve a biztonságot adó, kevésbé
merész egyén. Owen viszont rengeteg intő jelet közvetített a lány felé, ennek
ellenére ő mindvégig felé húzott, amit egyáltalán nem tudtam megérteni, hiszen
egyértelműek voltak a férfi szándékai. Aztán amikor kiborult a bili, és Zoey
szíve összetört Owen miatt, egy másik kulcs szereplő karjaiban talált vigaszt. Az
egész szituáció oda kanyarodott vissza, ahol Owen miatt tartott, csak most épp
a másik férfi miatt agyalt annyit Zoey. Itt azért már enyhén szólva
idegesített, hogy ennyire nem tudja a lány mit szeretne ami persze teljesen
érthető volt. Közben az írónő még egyet csavart a történeten, és fény derült Owen-nel
való viszonyra is, majd azzal a lendülettel a másik férfivel való viszonyára
is. Érdekes fordulat volt ez számomra, erre nem így számítottam. A végére nekem
nagyon fura lett, hogy Owen olyan karakterré vált, mint egy bumeráng, hiába
engedte el a lány, szüntelen visszatért hozzá a férfi. Aztán idővel
rávilágított a regény arra az apróságra is, ami engem a történet eleje óta
foglalkoztatott: mennyi korkülönbség az, ami belefér egy kapcsolatba? Meddig
egyeztethető össze két életút több mint 10 év korkülönbségnél? Szerintem ez
nagyon jól volt megragadva, és felvezetve. A végén úgy látszott a lány révbe
ér, és megtalálta választottja mellett a nyugalmat és a boldogságot. De,
nyilván nem érhet ez a könyv így véget, úgyhogy az írónő csavart még egy
utolsót a végére!!
Lehet, hogy kuszának tűnik a bejegyzésem, de nem akartam
lelőni a legnagyobb poént a könyvből, ezért próbáltam így fogalmazni, ahogy
sikerült.
F.
Meddig érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak
azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21.
születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a
skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró
szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a
biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet
választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll,
és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő
kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két
ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a
leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése