Leiner Laura munkásságával az Iskolák Versenye első és második trilógiája kapcsán foglalkoztam a blogomon. Szerintem azt is említettem, hogy anno én is, mint sokan mások, a Szent Johanna Gimi kötetein keresztül ismerkedtem meg az író stílusával. Azóta mindig vegyes érzéseim vannak, hiszen ő kimondott ifjúsági regényeket ír, és sajnos én már nem igazán tartozom ebbe a kategóriába. Mégis, minden egyes új regénye után rájövök, hogy de, még mindig tudok szórakozni a könyvein!
Időről időre visszatérek Laura egy-egy regényéhez. A Szent
Johanna Gimit kétszer olvastam végig, habár az a sorozat annyira nem áll közel a
szívemhez. Azóta szinte minden megjelent könyvét olvastam már. Egyedül az Akkor
szakítsunk nem maradt meg emlékeimben. A Bexi köteteket szintén kétszer
végigolvastam, és úgy érzem, hogy ez az a sorozat, ami igazán megfogott engem
Laurától. Ennek ellenére egyszer sem írtam róla a blogon, valahogy nem tudom
összerakni, hogy hat könyvről hogyan írjak…
Szóló könyvei közül a Bábel a legkedvesebb nekem, amit idén
olvastam el harmadszorra. Valahogy vágytam most egy olyan könyvre, ami könnyed,
úgymond, nem újdonság, és erre esett a választásom. Amikor megjelent a könyv, épp aktív
fesztiválozó korszakomat éltem, így egyértelmű volt, hogy azonnal megveszem, amint lehet. Azóta is nagy kedvencem!
Előkerestem az egyik régi, fesztivál ereklyémet |
Ugyan Zsófié a főszerep, de minden egyes szereplő a maga
módján egészíti ki a sztorit. Molyon több értékelésben szó esik arról szerintem ezt én is említettem már, hogy Laura nagyon egy sémára építi a szereplőit a
regényeiben. A Szent Johannában megszokott karakterek jegyei mind-mind
visszaköszönnek, hiába másik sztoriról van szó. Itt is megvolt egy kicsit
butácska lány, a magát imádó srác, valamit nem hiányozhatott a vicces fiú sem. Hipó karaktere volt egy kicsit
új folt, hiszen a hipochondriával élő srác adott pár vicces pillanatot. Szerintem
egyébként túl lehet jutni azon, hogy minden karaktere Laurának hordoz
ugyanolyan jegyeket, hiszen egy írótól származik mindegyik. Ha valaki nem olyan
szőrszálhasogató, akkor ez egyáltalán nem húz le a regény élvezhetőségéből.
A történet remekül írja le mindazt, amit egy fesztiválozó
átél ilyenkor. A készülődéstől kezdve, a rendezvényen lévő eseményeken, a közös
kalandokon át, a búcsúzásig, minden nagyon élethű lett. Rengeteg vicces szituációba
kerültek a srácok, voltak jó játékok, ahogy az egy fesztiválon megszokott; szemétszedés ajándékokért cserébe; illetve az elmaradhatatlan, a többi látogatóval közös koncert élmények is. És ne feledkezzünk meg az alkalmi
szerelembe esésről, ami egy ilyen rendezvényen elég könnyen bekövetkezhet, ha
egy hetet ott tölt az ember. De Zsófinak ez sem olyan hirtelen jött, mint ahogy
egy fesztiválon arra számítani lehet…
F.
Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is
kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó
nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers.
Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival,
Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is
jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi
sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási
kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a
legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt,
talán az egész nyarat.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és
tökéletesen visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a
humora. Gratulálok!” (Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése