Aki régóta olvasóm, tudja, hogy néha napján szoktam kortárs költészettel foglalkozni a blogon. Jó régen írtam bejegyzést verses kötetről, hiszen valahogy azokról a rövidségük miatt nem tudok annyira összeszedetten megnyilvánulni, mint például egy 300-400 oldalas regényről. De most talán sikerül.
Foglalkoztam már Závada Péter köteteivel, de számomra a
kedvenc modern költőm egyértelműen Simon Márton. Bizony, anno engem is a
Polaroidok fogott meg, egész pontosan 2013-ban olvastam először, aztán utána
egyből meg is vettem a korábbi kötetét. Majd az utána megjelenőket is. A
legújabb kötetétről egyébként ide kattintva tudtok egy kis szösszenetet olvasni
tőlem. De most nem a fent említett alkotókról fogok beszélni.
Szerintem, aki otthonosan mozog az irodalmi világban, már
találkozott párszor Rupi Kaur jellegzetes verses köteteivel. A Tej és méz
népszerűvé vált hazánkban is. A tartalmát olvasva úgy éreztem, ez a vers csokor
nem fog annyira közel állni hozzám, így nézelődtem még a munkásságában. Így
találtam rá a nap és az ő virágai című kötetére – amivel egy kedves barátnőm
lepett meg névnapom alkalmából!
