Tavaly tavasszal veselkedtem neki Anne L. Green Csábító sorozatának. Akkor az első részénél beütött nálam egy olvasási válság, így nagyjából 3 hónapot vett igénybe a röpke 400 oldalas regény elolvasása. Azóta addig jutottam, hogy megnéztem, a könyvtárunkban a második kötet megvan, így a harmadikat kellett csak megvennem. Viszont a kölcsönzésig vártam vagy egy évet…
Most úgy döntöttem, itt az idő befejezni a trilógiát magát,
és felfrissítettem emlékezetemet az Arcátlan csábítóval. Nos, ahogy leraktam
azt a könyvet, még mindig meglepett a végén a történés, valamint a két
főszereplő közti vibrálás a regény második felétől fogva. Ennek ismeretében
viszont konkrét elvárásokkal futottam a soron következő résznek. Az Érzéki
csábító szerintem tök jó a cím kettős jelentése esetében vártam azt, hogy
felpörögnek az események, hiszen az első rész függő vége nagyon erős lett
szerintem. Ehhez képest teljesen mást kaptam…
Mondhatom azt, hogy annyira nem lepett meg a könyv maga,
mert Molyon láttam pár értékelést, de akkor is eléggé csalódott lettem, hiszen
úgy érzem az első könyv lerakott egy jó sztori alapot, amit a második regény
eléggé lehúzott. Remélem a befejező kötet visszahozza ezt a szintet.
Az előző rész befejezését tekintve pont a felpörgést
vártam a cselekménytől, ezzel szemben Oliviát teljesen felemésztette a gyász.
Ami érthető, hiszen szeretett öccsét veszítette el. Így viszont Niko-t is
ellökte magától, aki ennek ellenére őrangyalként a főszereplő mögött járt, és így találtak újra egymásra. Olivia magához mérten elég sok kalamajkába
került – erre az előző részből Mark is rásegített, ahogy azt megszokhattuk –
így Niko mindig a nyomában járt. Segített neki kicsit elmenekülni a problémák
és az érzelmi állapota elől. Közben folyamatosan nyílt meg Olivia számára,
magáról infókat csepegtetve. Pontosan ezt hiányoltam az első részből. Niko karaktere
nyilván erre épült, de azért kaphattam volna több információt róla, szerintem
pont emiatt a titkolózás miatt izgalmas karakter. De a titkok felfedésére még várnom kell
tovább, ahogy látom. Viszont amikor elmondta a remélem valódi keresztnevét,
akkor egyből kezdtem a párhuzamot húzni, hogyan is fog összefutni Olivia
öccsének halála Niko múltjával esetlegesen, de hát ez nem következett be úgy
látszik, nem lennék jó nyomozó. Az előző részben tetszett, hogy Oliviának nem
hétköznapi munkája van, ami a második részben is szerepet kap szerencsére.
Viszont itt is volt egy olyan fordulat, amire aztán tényleg nem számítottam!
Sőt, kettő is. Nem feltétlen értettem, hogy Olivia exbarátja miért került
vissza a képbe?
A szereplők közti kémia nagyon érezhető volt az első
könyvben, és megmondom őszintén, örültem neki, hogy akkor nem estek egymásnak.
Na, de a második részben… Konkrétan bepótoltak mindent, ami az első részből
kimaradt. A molyos kritikák nagy része azt emelte ki, hogy mennyire sok szex
jelenet van a könyvben. Egyet tudok ezekkel érteni, sőt, azt is érzem, hogy ez
valahogy a történet rovására is ment. Nem láttam azt, hogy haladt volna a
nyomozás annyira előre – a maffiába történő beépülés sem valósult meg, csak egy
fellángolás volt – hiszen kb. minden fontosabb momentumnál közbejött egy gyors
ágyjelenet. Annak viszont örültem, hogy a két szereplő kapcsolata mélyült.
Mondjuk nem igazán értettem, hogy Olivia miért akarja ennyire ellökni magától,
amikor erősebb lett a kapcsolatuk, és végre láthatta, hogy a férfi is akarja
őt. Persze, azt értem, hogy mégis csak egy csalóról van szó, akivel nem
szívesen létesítene bárki hosszú távú kapcsolatot, de a főszereplő hölgyemény
nem tudta elengedni a szélhámost. Ahogy a férfi sem őt. Bár Nikonál szerintem
már beteges volt ez a túlzott féltékenység, és birtoklási vágy. A könyv végén
nagyon meglepett az, hogy a két szereplő mennyire kitárulkozott érzelmileg
egymásnak, hiszen ez fejlődésre utal az első részt követően. Na, de ami a végén
jött Oliviától…
Összességében nem tudom hova tenni ezt a második részt. Az
első könyvhöz képest én mindenképp visszalépésnek éltem meg, hiszen amennyire
csattant a függővég az Arcátlan csábítóban, annyira laposodott el a sztori az
Érzéki csábítóban. Ezt sajnáltam, mert ahelyett, hogy pörgött volna tovább a történés,
sokszor éreztem azt, hogy toporognak a szereplők egy helyben, így volt, hogy
félretettem picit a könyvet. De az utolsó oldal után kíváncsian várom, hogyan
folytatódik Olivia és Niko története a Végzetes csábítóban. Amivel remélhetőleg
nem sokára jövök is!
F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése