Érzelmi sprint - könyvértékelés

Bevallom, néha szoktam impulzus vásárolni – csak úgy megrándul az ujjam, és előszeretettel szörfölök a Könyvmolyképző webshopján új megjelenések után kutatva, vagy épp a Moly.hu-n jön egy olyan értékelés egy könyvről, ami megnyer magának. Azt hiszem, az utóbbi sarkallt arra, hogy Jay McLean könyvét egy picit jobban a látókörömbe helyezzem.

Valamennyi elképzelésem volt Lucas történetével kapcsolatban. Gyengéim a kiadó Rubin pöttyös könyvei, így tudtam, hogy valószínűleg ezt is szeretni fogom. Ó, de még mennyire! A végén úgy tettem le, hogy miért halogattam ezt eddig? És mikor jön a következő rész? Aztán szembetűnt, hogy mennyire igaz az, amit a borítón kiemeltek egy értékelésből:

„Költői, gyönyörű és nyers.” – Igen, pont így!!

A történet kezdő jelenete már meglepett és elég erős indításnak éreztem, hiába csak egy kis betekintő részlet az a cselekmény tetőpontjából. Szerintem ez már befolyásolt, és láttam előre azt, hogy érdekelni fog a könyv, ámbár picit tartottam attól, hogy a vége összecsapott lesz. Az első fejezetek álltak egy jelen idejű részből, és egy kis visszatekintésből a múltba. Először ez zavart. Főként, amikor kezdték Lucas szemszögéből, majd a régi szemszög Lois részéről volt bemutatva. Érdekes volt ez a felépítés, de nekem valahol furcsa is. Aztán mire megszoktam, arra már jelen idejű fejezetek jöttek csak.

Lucas Preston egy hétköznapi egyetemista srác, akinek van hat testvére, keményen hajt a sport ösztöndíjra, és az atlétikai csúcs megdöntésére. Mindezek mellett kitartóan próbálja meghódítani szíve választottját: Lois „Lane”-t. A főszereplő lány édesapjával költözik a városba, aki Prestonék építkezési vállalatánál helyezkedik el, így közel kerül a két család egymáshoz. A történet előre haladtával kiderül, hogy mindkét fiatal őriz mély sebeket a lelkében – Lucas és testvérei korán elvesztették szeretett édesanyjukat; Lane édesapjával maradt, miután szülei elváltak, és anyukája egyre kevesebb kapcsolatot tartott fent vele, amire nem egyszer látunk a történet során fájó utalásokat. Egymás mellett lelnek vigaszra, hiszen barátságuk rendkívül erős, támogató kapcsolat. Nagyon szerettem a fiatalokról olvasni, annyira bensőséges volt a kis világ kettejük között. Imádtam Luke családjáról szóló részeket is. A népes Preston családban minden gyermek a saját „életével” küzd, és mindezt a legidősebb fiútestvér, Lucas próbálja összefogni nővérével és apukájukkal együtt. Szerettem, hogy ekkora hangsúlyt fektet az író a testvéri kapcsolatokra.

Mint írtam, szerettem olvasni a két főszereplőről, de a varázst megtörte a tény, hogy Lucas-nak barátnője van. A jelek félreértelmezése miatt a két fiatal „elkanyarodik” egymástól, ám figyelemmel kísérik a másik lépéseit. Ez a kis kitérő végül egy teljesen más befejezését hozza el a történetnek, mint ahogy arra számítottam az elején. Cooper mindvégig a testnevelés órai mumusra gondoltam… karaktere már kb az első megjelenésétől fogva nagyon, de még annál is jobban ellenszenves volt számomra. Rossz híre terjedt az iskolában, Lucas az ő egyéni csúcsát készülte megdönteni, és ezen felül még Lois életébe is „belemászott”. Aztán ahogy haladt a történet, ezeket még fokozni is tudta… Szóval, beváltotta a hozzá fűződő érzéseimet, hiszen vérbeli negatív karakter volt. Mindvégig ott lebegett vele kapcsolatosan, hogy valami nincs rendben, és így Lois sincs rendben. Ahogy a végét olvasva felszínre kerültek a dolgok, elborzadtam, és éreztem valósággal, hogy mindvégig a lányban mennyi kimondatlan gondolat, érzelem, fájdalom lakozott. Nem sűrűn érzek így egy könyv során, úgyhogy ez nagy szó! Annak ellenére, hogy számomra a könyv tetőpontjában lévő esemény azért elrugaszkodott a valóságtól – bár ha azt nézzük, annyira mégsem… nem spoilerezek – mindvégig nagyon közel éreztem magamhoz az egész könyvet.

Aki kinyitja ezt a regényt, felül egy érzelmi hullámvasútra. Ahogy lapozod az oldalakat, úgy változik minden érzelem a szereplőkben, és ezzel együtt az olvasóban is. Rengeteg érzelem van Lucas-ban – főként ha az általa szeretett személyekről beszél -, Lois is nagyon sok mindent hordoz magában, de még Cooper is. Az elején rendesen sajnáltam a srácot, majd ezt teljesen felborította a később kibontakozó személyisége, és a végén egy minimálisan újra sajnáltam, amikor anyukája mesélt a múltjukról. Attól függetlenül ugyanúgy egy negatív karakter maradt számomra, és inkább az utálat felé billen a mérleg nyelve vele kapcsolatosan. A szereplők érzései mellett annyi, de annyiféle élethelyzetet láthatunk. Volt szó családtag elvesztéséről, szülők válásáról és azutáni kapcsolatról, testvéri kötelékekről, toxikus és bántalmazó kapcsolatról, de teljesen fel sem tudnám sorolni, mennyi mindent mutat be a történet. Mindezt úgy csinálja, hogy a szereplők annyira „hétköznapiak”, hogy ami velük történik, az bárki mással is történhetne. A Preston család akár a szomszédja is lehetne bárkinek, annyira szerethető karakterek. Szerintem pont ezért is tetszett annyira a regény!

Ugyan lezárt a könyv cselekménye, de annyira tetszett a stílus, az írásmód, minden, hogy még nagyon szívesen olvasnám! Eredetileg két másik Preston fiú is kapott egy-egy önálló kötetet, nagyon bízok benne, hogy ezek itthon is ki lesznek adva. Ha valaki szereti az gimis szerelmekről szóló könyvet, ami még nyakon van öntve nagyon sok érzéssel, érzelemmel, annak szívből tudom ajánlani Lucas könyvét! És remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel kedvet csináltam a könyvhöz.

F.

Jay McLean: Lucas – Preston fiúk 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2021.
472 oldal

Szeress nagyon, szeress szenvedéllyel, de szeress jól!

Száz méteren minden ezredmásodperc számít. Amikor szerelemre vársz, ezek a töredékidők örökkévalóságnak tűnhetnek.

Az utolsó éves Lucas Prestonnak minden megvan: az atlétikacsapat sztárja, egy ösztöndíj várományosa, saját lakással és a kilincset egymásnak adó barátnőkkel. Egy nővére, öt öccse és egy apja van, aki számít a segítségére, hogy ezek a fiúk biztosan ne öljék meg egymást.

És a megmentője? Lois „Laney” Sanders, egy lány, akit tizenegy éves kora óta nagyon kedvel. A lány, aki a legjobb barátja, a bizalmasa, a bőtorítója.

Tizenhat kopogás. Nyolc másodperc.

Lucasnak ennyi időbe telt felismernie, hogy négy éve szerelmes Laney-be.

Nyolc sorsfordító másodperc. És pontosan ennyi időbe telt őt elveszítenie.

Ragyogóan felépített, emlékezetes szerelmi történet, hiteles és vagány férfiszemszöggel.

A Preston fiúkért rajongani fogsz!

És ezt én is tudom tanúsítani.