Augusztusi olvasmányom szintén egy olyan könyv lett, amit
nem mostanában terveztem kezembe venni. Többször írtam már róla, hogy a
Könyvmolyképző Kiadó szokott olyan akciót rendezni, hogy rendelés mellé egy
ajándék könyvet küldenek. Egy ilyen alkalmával kaptam meg Ella Fields
sorozatának, a Gray Springs Egyetem első részét. A könyv, a Suddenly Forbidden
– Hozzáférés megtagadva címet viseli. A történet nem volt ismerős, csak onnan,
hogy előtte nem sokkal Molyon jött szembe velem a sorozat következő része, de
különösebben nem keltette fel érdeklődésemet.
Gyorsan átfutottam a tartalmát, úgy gondoltam előre ítélve, hogy egyetemi szerelmes sztorit kapok a kezembe, és nem fog akkora meglepetés érni. Hát, meglepetés ért végül, de nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív értelemben…
Egy kedves, gyerekkori visszaemlékezéssel indul a regény,
ahol megismerheti az olvasó a két főszereplőt: Daisy-t és Quinn-t. Aranyos,
gyerekkori barátság az övüké, ami az idő múlásával átalakul szerelemmé. A múlt, és a jelen váltakozása adja a könyv vázát, amiből viszont kiderül, hogy
hirtelen kellett elválnia a fiataloknak, és ez meghatározta a jövőjüket.
Daisy nem tudta túltenni magát egykori kapcsolatán, és a
fiún sem, így az újra találkozás erős nyomot hagyott benne, főként, hogy volt egy
csavar is a dologban, ami még inkább mellbevágó élményt jelentett a lánynak. Eléggé
zavaros volt számomra, hogyan is alakult a két fiatal kapcsolata, hiszen nem
sok információt kaphattam erről az elején. Ahogy jöttek a múltról szóló
fejezetek úgy vált egyre világosabbá, hogy költözés miatt szakadt meg a
kapcsolatuk, amit nem kezeltek túl jól – szerintem.
Ahogy Quinn továbblépett vagy csak magával és a
környezetével próbálta ezt elhitetni, úgy Daisy előtt is ott volt a lehetőség,
hiszen felfigyelt rá egy focista srác, Callum. Őszintén, nekem szimpatikus
karakter volt, de természetesen éreztem azt, hogy esélye sincs labdába rúgni ezt
nem hagyhattam ki, bocs a lánynak, hiszen Quinn már jó régen ellopta a szívét. Viszont
ez érezhető feszültséget okozott a két srác között. Több olyan szituáció akadt
a regényben, amikor a két fiatal teljesen egyértelmű közléseket adott a másik
felé érzelmeikről, de ott volt a visszatartó erő Quinn részéről… A közös tábori iszogatásnál sem értettem a fiút, hiszen egyértelműen Daisy tudtára adta, mit
akar, majd visszament barátnője mellé.
Amikor a két, egykori szerelmes egymásra talál, olyan
következményt von maga után, ami egyáltalán nem volt meglepő szerintem, ennek
ellenére Daisy-t mégis meglepetésként érte. Valahol megértettem Alexis dühét,
hiszen megcsalta a barátja, ami elfogadhatatlan. De az, ahogy ezt kezelte, nem
épp a legjobb megoldás volt. Nem csak Daisy szobájának rongálására gondolok,
hanem a struccpolitikára is, amit a fiúval való kapcsolatában alkalmazott…
Ahelyett, hogy megbeszélték volna az egészet, Quinn és Alexis kerülték egymást.
Illetve Daisy és Alexis sem tisztázták a dolgokat, a végén pedig úgy
viselkedtek, mint két hisztis tinédzser.
Az első felében a regény főként Daisy érzéseire fókuszált és
kevesebb fejezetet kapott Quinn. Aztán ez megfordult, így egyre jobban bele
láthattunk a fiú érzéseibe is. Teljesen zavaros volt számomra, hogy
tulajdonképpen a srác mit várt az egész kapcsolatától, hogyha végig egy másik
lányért dobogott a szíve? Az pedig egyenesen meghökkentett, hogy bevallotta Daisy-nek,
hogy azért kezdett a legjobb barátnőjével, mert vége szakadt a kapcsolatuknak
és menekült a szenvedése elől… Alexis részéről meg teljes tagadás volt, hiába
tudta azt, hogy Quinn valószínűleg soha nem lépett túl Daisy-n illetve jó
baráti kapcsolat is volt hármójuk közt, így még érthetetlenebb számomra az egész.
A történet végkifejlete egyáltalán nem volt meglepetés
számomra. Viszont azt éreztem, hogy a regény nem fogott úgy meg. Ha máshogy
végződött volna, például Callum kap egy esélyt, nem pedig Quinn újra, akkor
jobban tetszett volna. Teljes érzelmi kavalkád volt az egész, nem tudtam már
sokszor követni, hogy épp hol tart az érzelmi vívódása a lánynak. Nem voltak
nagy elvárásaim a történettől, de úgy érzem azt sem sikerült teljesen
megugrani, amit minimálisan vártam… Viszont a mellék karakterek érdekesek voltak, Pippa és Toby
sztorija szerintem jobban bejönne nekem már, ha olvasni fogom a második részt a
sorozatnak. Nekem ez most nem annyira tetszett.
Off: Valószínűleg az értékelésem is ugyanolyan katyvasz
lett, mint a könyv maga volt számomra. Elég sokat ültem rajta, mire sikerült
ezt megszülnöm.
F.
Azt hittem, mindig az enyém lesz, még akkor is, amikor
búcsút kellett intenem neki.
Nem lett volna szabad elengednünk egymást, mégis megtörtént.
Ha tudom, hogy valaki a helyemre pályázik, sokkal kitartóbb
lettem volna.
Két évvel később pontosan ott voltunk, ahol mindig is lenni
akartunk. Megtartottam az ígéretemet. Ő viszont elfelejtette az övét. Nem elég,
hogy továbblépett, a legjobb barátnőm segített neki ebben, hagyva, hogy
összetört szívvel kezdjem az egyetemet.
Azt hiszem, ez az a rész, ahol azt kellene mondanom, hogy
egy másik srác lépett a képbe, összeszedte a törött darabjaimat, és mosolyt
csalt az arcomra. De ez nem az a történet.
A szívem, bár összetört, a szerelmet nem hajlandó feladni.
Egy történet bánatról, kötődésről, továbblépésről, reményről
és egy mindent elsöprő szerelemről.
Szárnyalj vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése