2017. novemberében vettem meg az első könyvemet Brittainy C. Cherry-től. A Lebegés akkor nagyon tetszett, így utána nem volt kérdés, hogy megvásárolom a maradék két könyvet. Ám valamilyen oknál fogva akkor nem került sor az olvasásukra. Tavaly nyár végén kaptam le a polcról a Tűzesőt, ami a maga szívbemarkoló szerelmi történetével tetszett. A Csendfolyót azóta kerülgettem, de most úgy döntöttem, ideje elolvasnom. Már csak azért is, mert jövő hónapban érkezik a befejező rész, a Gravitáció.
A
borítója illeszkedik a sorozat eddigi vonalához, egy vonzó férfi karakter
látható ezen a könyvön is, csakúgy, mint az előző kettőn. Ez előző rész után
úgy álltam neki, hogy annak ellenére, hogy nem épp vidám dolgok jelentek meg
benne, szerettem, és valahol biztos voltam abban, hogy ez itt sem lesz másként.
De kár volt előre inni a medve bőrére…
Amikor kezembe vettem a könyvet, eltűnődtem azon, hogy vajon erre a részre milyen tragédiát tartogat az írónő. Erre ugyan nem számítottam, de valami másra igen. És ez a valami nem igazán került a könyv során elő, mint ahogy vártam.
Előre leszögezném, hogy valószínűleg nem
fogok tudni spoiler mentesen írni, mert annyi mindenre szeretnék kitérni, hogy
minél mit gondolok. De igyekszem azért.
Maggie
apukájával kezd új életet a férfi kedvesénél, és gyerekeinél. Cserfes, 10 éves
kislány, aki úgy gondolta, hogy a szomszéd fiú lesz a férje, ha akarja, ha nem,
és rendezett maguknak egy esküvőt. Ám a nagy nap, aminek boldognak kellett
volna lennie, rémálommá vált… Olyasminek lett szemtanúja, és áldozata is, ami
megpecsételte az életét. A traumát követően melynek
kimenetelét egyszerűen nem sikerült letisztáznom, hogy akkor megerőszakolták,
vagy sem?? önkéntes némaságba burkolózott, és képtelen volt elhagyni a
házat. Az olvasásba menekült, ott találta meg a hangját. Családja mindeközben
kezdett széthullani körülötte, a szomszéd srác, Brooks támogatta, mindig
mellette volt. Gondolom, nem lövök le nagy poént, ha azt írom, hogy amúgy össze
is jönnek, annak ellenére, hogy senki sem jósolt nagy esélyt a kapcsolatuknak
Maggie „különcsége” miatt.
Múltak
az évek, Maggie nem változott, viszont a szüleit egyre jobban felemésztette a
helyzet, közben Brooks is elkerült mellőle, aztán hopp újra összesodorta őket
az élet, majd történt egy újabb tragédia, és kezdődött a mókuskerék elölről. A
vége kiszámítható volt, én legalábbis rájöttem, hogy hasonlóképpen fog véget
érni.
Egyszerűen
csak szerettem volna, ha ez a könyv valami mást ad. De ennek ellenére csak
csalódást okozott, mert valahol egyáltalán nem ezt vártam. Az írással nem volt
gond, az írónőtől megszokott stílust kaptam. Ez tetszett is. A történettel sem
lett volna gond. Csak egyszerűen annyi kérdés merült fel bennem közben, hogy
nem tudtam élvezni. Kicsit úgy éreztem, hogy az író annyi szenvedést akart
beleírni, hogy a végén már én is szenvedtem…
Vegyük
az alap szituációt. Adott egy eset, amit egy kislánynak nem igazán kellene
átélnie, de sajnos megtörténik, és emiatt nem beszél. Ezt mondhatnánk normális
reakciónak, egy ideig. Na, de tizennyolc évig?! És a szülők, ahelyett hogy
beavatkoztak volna vagy csak én
siklottam át ezen, de terápiáról, vagy bárminemű segítségkérésről nem igazán
esett szó, inkább táptalajt adtak azzal, hogy hagyták, majd meggyógyul,
ne hagyja el a házat, ha nem akarja, és ne szólaljon meg, ha nem akar.
Mondhatni, hogy feláldozták magukat azért, hogy a lánynak legyen egy megfelelő
környezet, ami amúgy másnak egyáltalán nem volt ideális. A végére már nagyon
zavart, hogy a főszereplő nem beszél, csak folyamatosan irkál, és mondhatni egyoldalú
párbeszédek voltak, ha vele társalgott bárki. 320 oldalon keresztül ez baromi sok
volt… Egyszer csak elérkezett az idő a pálfordulásra és megszólalt. Sőt, nem
megszólalt, hanem egyenesen felkiáltott. 18 évnyi némaság után. Ugyan már…
Ott van
még Brooks. Amikor láttam, hogy van az ő szemszögéből is fejezet, megörültem.
Aztán el is szomorodtam, amikor realizáltam, hogy viszonylag kevés ilyen rész
van. Én például szerettem volna róla több mindent megtudni. Esetleg azt is,
hogy az ő családja hogyan vélekedik erről a furcsa kapcsolatról, mert azt elég
erősen mutatta az író, hogy Maggie anyukája egyenesen ellenezte. Az a végén már
csak hab volt a tortán, hogy az írónő neki is írt egy olyan szálat, mint
Maggie-nek, ha 300 oldalon keresztül nem szenvedtem volna még eleget. Baleset
miatt nem beszél, aztán folyamatosan újraéli az eseményeket véletlenül se legyen jobban és gyógyuljon
meg hamarabb és sanyarú sorsra kárhozott. Majdnem kidobtam az ablakon a
könyvet, de mivel már csak 40 oldal volt hátra, inkább elolvastam.
Végül
az is zavart, hogy ilyen sokat ugrált az időben az író. Egyik fejezet után a
másikban a váltás nem zavar. De fejezeten belül igen. Egyik mondatban aznap
van, következő mondatban már következő hónapban zajlanak az események. Értem
én, hogy sok időt akart a könyvvel felölelni, érzékeltetve hogy mennyi ideig
sínylődött a szereplő. Nekem ez szokatlan volt. A levélváltásoknál még ez
rendben volt, hogy Maggie kapott egy levelet x hónapban, majd egy év múlva jött
a következő. Nyilván nem jelenítenek meg mindent, mert akkor nem regényről
beszélnénk, hanem már kódexről. De valahogy fejezet közben én nem igazán
éreztem indokoltnak ezeket az ugrálásokat.
Zárásként
itt hagynám, hogy mindez csak az én véleményem, és továbbra sem én írtam a
könyvet. Ezt most sajnos nem tudom ajánlani, mert engem a fent említett indokok
miatt nem nyert meg a regény. Molyon nézelődtem az értékelések közt, elég
vegyes lett, volt, aki hozzám hasonlóan érzett, volt, aki szerette az egészet.
De ez rendben is van így, hisz nem vagyunk egyformák.
Remélem,
a negyedik kötet, a Gravitáció nem lesz ehhez hasonlóan furcsa számomra, mert
azt már nagyon várom. De ez nemsokára kiderül.
F.
The silent waters
Kiadó: Libri Insomnia
Kiadás éve: 2017.
432 oldal
Kiadás éve: 2017.
432 oldal
Gyerekként
szerettek egymásba, ám egy szörnyű élmény rányomja bélyegét a lány életére.
Elég erős-e a szerelem ahhoz, hogy leküzdjék a múlt árnyait, amelyek
rátelepednek a kapcsolatukra? Brooks és Maggie May szeretik egymást…de nem
szeretik önmagukat. Szívbe markoló történetük megszegett ígéretekről,
szerelemről, életről és halálról szól, azoknak, akik sodródnak a hullámokkal,
és azoknak, akik mellett lehorgonyozhatnak.
Brittainy
C. Cherry ELEMENTS – sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te
is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése