Újra megszeretni - könyvértékelés

Már említettem, hogy a Glamour napi kedvezményt kihasználva vettem két könyvet, amelyek közül az egyikről korábban itt írtam. A másikról olvastam pár értékelést Molyon, valamint egy kedves barátom véleményét is megkérdeztem róla. Jó benyomást tettek rám a vélemények, így esett a választásom a Lebegésre.

Nyilván meg szoktam nézni egy könyv borítóját, de nem igazán szoktam párhuzamba vonni a történettel, hiába gondolom úgy, hogy azért a beltartalmat valamilyen szinten tükröznie kellene a borítónak. De itt nem tudtam átsiklani a felett, hogy a borítón szereplő férfialak szerintem megegyezik a képzeletemben (és máséban is??) megjelenő Tristan Cole alakjával. Vajon a sorozat többi részével is így leszek? Hiszen egy sorozatról beszélünk, amelynek az az érdekessége, hogy a könyvek nem kapcsolódnak egymáshoz. Akkor miért is sorozat??

A történet két olyan emberről szól, akik elvesztették szeretteiket, és ezáltal lelkük egy része is elveszett. Üresen élik hétköznapjaikat, majd egy véletlen baleset során összesodorja őket az élet. Sejtettem, hogy lesz valamilyen stílszerű egymásra találás, bár a találkozásuk körülményére nem gondoltam, így ez tetszett. Akkor egy pillanatra Tristan megmutatta érző felét Elizabeth-nek. De utána hűen játszotta a s*ggfej imázsát. Ami talán egy picit fent is tartotta az érdeklődésemet a férfi karaktere iránt.

Ahogy olvastam a történetet, és kezdtek jobban egymásra találni a főszereplők, nem tudtam hova tenni az érzéseimet. Valahogy szerettem is a könyvet, meg nem is. Az nem igazán tetszett, hogy azért voltak egymással, mert mindketten a halott párjuk emlékéért akarták a testi kapcsolatot. Egyszer volt egy ilyesmire hajazó könyv, amit olvastam, és azt félre is tettem, mert valahogy nekem ez így nem oké. Hála istennek nem éltem át ekkora sérelmet, és nyilván ilyenkor az emberek elkeseredettségükben csinálnak, vagy mondanak olyan dolgokat, amiket normál esetben nem. De hát na… Szóval elég vegyes érzelmekkel haladtam előre a történetet illetően, aztán mégis átlendült a kételkedés bennem arra, hogy megszerettem a szereplőket, a sztorit, magát a könyvet. Hiszen ez a regény megmutatta azt, hogyan válhat két megtört lélek újra eggyé, hogyan lélegezhet újra egy apa, aki elvesztette feleségét és gyerekét és ez által valamilyen szinten az életét is, valamint azt, hogyan ad teret újra a szerelemnek az az anya, aki egyedül maradt kislányával, imádott férje halálát követően.

A könyv vége felé, amikor egy fordulat meghátráltatta a férfi főszereplőt, bevallom kicsit csalódtam benne. Hiszen előtte bizonygatta Lizzie-nek, hogy kitart mellette, és az első akadály után huss, kereket is oldott. De ekkor már nem tudtam abbahagyni a könyvet, hiszen vártam a csodára, hogy nem adja fel újra Tristan. A végén fény derül minden kétes fordulatra, és a számomra rendkívül irritáló Tanner is kikerül a képből. Bár, elég drámaian, ami azt illeti. A könyv lezárása aranyosra sikerült. A prológus pedig nagyon el lett találva. Vagyis el lett találva az egész könyv is.

Brittainy C. Cherry okozott pár meglepetést nekem a történet során. Hiába akartam lerakni a könyvet, valahogy győzött bennem a kíváncsiság, hogy ugyan már mégis mi fog ebből kisülni. A két főszereplőt nagyon szerettem. Sebzett karaktereik egymás hatására úgy éledtek újjá, mint egy főnix madár. A mellékszereplők is jól voltak felépítve, Faye volt az egyik kedvencem - a kutya ürülékes incidens különösen megnevettetett. Ott volt még Sam, az aranyos próbálkozásaival Liz felé. De kár is sorolnom mindenkit, hiszen minden egyes karakternek megvolt a maga „varázsa”.

Annak ellenére, hogy nem függ össze a sorozat többi része, már megrendeltem a két másik kötetét az írónőnek. Egyébként hiába volt egész a történet, én még szívesen olvastam volna Elizabeth és Cole szerelméről. Hiszen annyira reménnyel teli és elragadó az egész.

F.

Brittainy C. Cherry: Lebegés

The air He breathes

Kiadó: Libri - Insomnia

Kiadás éve: 2016.

392 oldal

Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar.

Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!